Ez az álom pedig az volt, hogy élőben láthatom a
Nyomorultakat. Ez a csoda tegnap megtörtént. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már most megnézhettem a Kecskeméten szeptember 24-én bemutatásra kerülő darabot.
Általános benyomásaim a darabról: a díszlet kifejező, gyönyörűen kivitelezett és ötletes,
Kentaur méltán híres díszlettervező a színházi világban. A darab zenéjét imádom, s mivel most láttam először élőben a darabot, most kerültek helyre a külön-külön már ismert dalok. A jelmezek korhűek és szépen kivitelezettek. Imádom például Cosette ruháit és Valjean szürke kabátját.
Az a szereposztás, amellyel én megnézhettem a darabot, szinte tökéletes volt. Először is
Paliról szólnék. Mindannyian tudjuk, hogy még 30 sincs a fiú, s Valjeanként idős korában távozik az élők sorából, tehát Palinak vissza kell fogni a benne lobogó tüzet ehhez a karakterábrázoláshoz. Megteszi. Olyan hitelesen teszi meg, hogy kétség sem támad afelől a darab megtekintése közben, hogy ez az ember idős, fáradt és nyomorult... Ahol kell, szépen visszavesz a hangerőből, ahol pedig szükséges, kiengedi azt az energikus hangot, ami benne lakozik, de azt sem elementáris erővel, éppen annyira, hogy még beférjen a keretek közé. Elhiszem neki, hogy egy ártatlan, jó ember, akit az élet vitt bele a rossz dolgokba és szurkolok neki, hogy Fantine kérését megvalósítva, jó apja tudjon lenni Cosette-nek. És Pali jó apa. Jó ember. Teljesen meggyőzött és mondom ezt mindazok ellenére, hogy próba révén néhol még spórolt a hanggal és az erőbedobással, mert hát a premierekre kell a tartalék. Nagyon megnyugodtam, hihetetlenül jó, jó lesz a szerepben!
Vincze Gábor Péter mind Javert. Bevallom, nem ismertem az úriembert korábban, mégis, mikor még a hangbeállásnál meghallottam ahogy énekel... A mélyen zengő baritonja tökéletes Javert-é teszi. Szinte hallottam, ahogy zeng a törvény szava. Kiállásában is hozza a karaktert, amit pedig az öngyilkossági jelenetnél művel... Huhh. Még most is borzongok.
Molnár Ági Fantine-ként a legjobb helyre került. Ági jó színésznő, ezt már a Társulatban is megtudtuk, s itt végre igazi drámai szerephez jut.
Puskás Peti igazi meglepetést okozott, a darab második felére rázódott bele igazán a szerepébe s olyan megrázó Üres szék, üres asztalt énekelt, amit nem néztem volna ki belőle. Kellemes meglepetés volt Mariusként.
Réthy Zsazsa is jó Eponine, de talán még hiányzik belőle egy csipetnyi dráma, mélység, visszafogottság, mert egyébként jól énekli a szerepet.
Mahó Andi Cosette-ként igazi naiva, gyönyörű ruhákban, hajjal, sminkkel. A hangja, mint mindig, most is szárnyal.
Sirkó László és
Csombor Teréz, azaz a Thenardier házaspár. Valódi, vérbeli komikusok, remekül szórakoztam rajtuk. Sirkó zseniális Thenardier.
A végül a finálékról. Az első felvonást záró Egy nap még a
Katona József Színház apró színpadán is megrázó tud lenni, ahogy a hangok orkánja elárasztja az embert. A végső finálé pedig, illetve Valjean halála... Halk, csöndes, katartikus. S mindezt úgy éltem át, hogy a próbákra jellemző nyüzsgés, beszéd, fényképezés zaja szinte alig ért el hozzám.
Nagyon jó lesz ez a darab, persze, még tökéletesen össze kell állnia, s mint minden előadás esetében, ez még nem is a premierre alakul majd ki, hanem pár előadással később. Csak ajánlani tudom. Hajrá Kecskemét!
Fotók: Trokán Nóra
