
Pali számomra az igazi Valjean, és persze, lehet elfogultság, hiszen egy vele kapcsolatos blogot vezetek, de tényleg csodákra képes ebben a szerepben. Egy sokkal hatalmasabb térben mer ugyanannyira esendő és megtört lenni, mint a sokkal kisebb kecskeméti színházban. Mindezek mellett ahol kell nagyon erőteljesen szól a hangja. Láttam Gézával is az előadást már korábban, vele nem volt ugyanolyan megható A nyomorultak, pedig elvileg minden sor, minden hang ugyanaz, mégsem jött el a csoda, a katarzis a darab végén. Valószínűleg ez azért is van, mert az én érzékelőim Pali játékának jeleire vannak hangolva, így ő tud igazán megérinteni lelkiekben. Aki látta már bármilyen szerepben, tudja, miről beszélek. Az ösztönösségéről, a szívből jövő fájdalomról, amit ki tud pakolni emberek ezrei elé. Ehhez hatalmas bátorság kell. S Valjeanként mondhatni lelkiekben lemezteleníti magát, annyira esendő és fáradt, a halál torkában álló embert alakít. Le a kalappal előtte a tegnapi előadás miatt és az összes eddigi A nyomorultak előadás kapcsán.
Vincze Gábor Péter érezhetően erősebbre, teátrálisabbra vette Javert figuráját a nagy térnek köszönhetően. Bár számomra Miller Zoltán a szívemhez közelebb álló, szenvedélyesebb Javert, vannak olyan mozzanatok, amiket VGP-től szeretek jobban. Például ő kiénekli a Csillagok végén a magas hangot, ami tudom, apróság, de szerintem megkoronázása a dalnak. Illetve a konfrontációban is van egy ilyen brillírozása. Tetszik még, hogy amikor a törvényről énekel, a botot maga elé tartva, szikáran megáll, mintegy szimbolizálva a megdönthetetlen igazságot. Szóval tetszik ő is.
Molnár Ági. Végre, ismét őt láttam Fantine-ként. Koós Réka mostanában határozottabban visszafogottabb, mint A nyomorultak legelején, mégis, túl nyers Fantine nekem. Néhol (Fantine halála) törékeny, érzékeny és légies, ott jó, de párszor olyan dühkitöréseket produkál, ami nekem nem illik a Fantine képbe. Ezzel szemben Ági az Álmodtam egy álmot szólódalban kellő arányérzékkel vegyíti a szenvedélyes és a szomorú sorokat, ugyanolyan légies a Fantina halála jelenetben mint Réka, illetve sokszínűbb. Tegnap este is nagyon jól esett őt látni.
Orth Petit anno nem igazán szerettem Mariusként. Nem volt meg hozzá a hangja, sem a játéka. Ehhez képest nálam kinőtte magát az első számú Mariussá. A darab elején ő a legszeleburdibb, legédesebben szerelmes Marius illetve a forradalmárokhoz való beállásában is ott a gyerekesség, hiszen lelkesen beáll, bele sem gondol, hogy itt meg is halhatnak mind. Cosette-el is ő a legjátékosabb, hangilag hatalmasat fejlődött, minden sora szépen szól. Az Eponin halála jelenetnél tegnap is könnyel telt meg a szeme, az Üres szék, üres asztal pedig szívszaggató volt, ott konkrétan sírt, ahogy én is vele együtt, a szám vége felé már csak homályosan láttam a könnyektől. Nagyon jó lett ez a fiú! Ja, és Eponine-al is ő a legközvetlenebb, legszeretőbb Marius.
Réthy Zsazsa volt most Eponine, ami nem baj, rég láttam már vele. Simon Boginál a szólódalt szeretem, illetve ő sokat fejlődött drámai érzékben. Trokán Nórit anno amikor láttam, színésznői és drámai képességei miatt szerettem. Zsazsa nagyon jó abban, amiben Orth Peti is, a darab első felében borzasztóan élethű szerelmes fruskát hoz, aki aranyos, de egyben sajnáljuk is. A Senkim mártól nagyon féltem, azt hittem üres lesz tőle, ehhez képest jó volt a prozódiája, szépen hangsúlyozta a sorokat, nem volt sem sok, sem kevés és megérintett. Határozottan javult a szememben. Ennek ellenére kicsit hiányoltam a másik két Eponine-t.
Mahó Andi egyértelműen jobb Cosette, és nem csak azért mert kristálytisztán és éterien csilingel a hangja, hanem mert egy fiatal, szerelmes és naiv lányt tud megjeleníteni úgy, hogy közben a drámai színeket is látjuk. Látjuk, hogy zavarja, miért nem tud semmit a múltjáról. Látjuk, hogy apját imádja, mégis vannak kételyei. Valjean halálakor pedig a szíve megszakad az embernek, úgy mondja, hogy "Élned kell papa!" Minden szempontból ő a jobb Cosette s nem Zavaros Eszter.
Aradi Imi volt tegnap Enjolras, ami abból a szempontból jó volt, hogy szépen kiénekelve hallhattuk az összes magas hangot, hiszen Iminek szép tenor hangja van. Viszont az a kisugárzás, ami egy lázító vezetőt jellemez, nincs meg benne. Kiss Zolit ezért szeretem jobban, hiába nincs meg neki sokszor a dalok teteje. Ő egy érett, jó kiállású, karakán Enjolras, akitől sokkal valószerűbben hangzik, hogy "Marius, te nem vagy gyerek már".
A Sirkó-Csombor Thenardier házaspárról most is csak ódákat tudnék zengeni. Gátlástalanul szórakoztatnak, kifigurázzák még saját magukat is. Isteni színfoltjai a darabnak. Elvetemült a mimikájuk nem csak a karaktereik, jó köztük az összhang és koruknál fogva elég érettek ahhoz, hogy elhiggyük róluk, két dörzsölt vén rókáról van szó.
A kis szerepeket játszók vagyis az Ensemble teszi teljessé ezt az előadást, ők adják neki a csapatszellemet. Hozzáteszem, mindegyik tag hangja és játéka önmagában is nagyon jó, ezért szól olyan szépen az összes kórusdal, ezért lehet apró szívbemarkoló momentumokat felfedezni tőlük a barikádnál.
Összességében jó volt a tegnapi előadás, megérte kilátogatni a Margitszigetre. Én mégis azt mondanám, aki teheti, decemberben utazzon le/fel/el Kecskemétre megnézni kőszínházban is az előadást, hiszen ott egy kis intim burokban élheti át a darab okozta sokféle érzelmet. Az apró ékszerdoboznyi színház felerősíti az összes fájdalmat, lelkesedést, vidámságot, amit a darab ad, ezáltal sokkal intenzívebb élménnyel gazdagodhatunk.
Yesterday I say Les Miserables on the Margitsziget. The weather was cold but fortunately didn't rain, so I was satisfied. I think it was a great show, Pali played Jean Valjean as passionately and professionally, as always. The others were also great, so I'm happy cause I saw this lovely show in an open-air theater. I also suggest every Dear Reader to visit the Kecskeméti Katona József Theater in december to see this show in a real theater, so you can live through a more lively experience of Les Miserables.