A következő címkéjű bejegyzések mutatása: molnár ági. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: molnár ági. Összes bejegyzés megjelenítése

A nyomorultak - július 2., Margitsziget

0 megjegyzés

Először is azzal kezdeném, hogy hála az égieknek, amiért nem esett! Ellenben nagyon hideg volt, így kibírni csak takarókba bugyolálva lehetett azt a több, mint három órát. Bal szektor 12. sorában volt jegyem, de a többieknek köszönhetően, akik kiszúrtak egy üres helyet, sikerült a második sor közepéről megnéznem az előadást. Így valamennyire hasonlított a kecskeméti intimebb légkörre, bár az előadás kezdetén még azt figyeltem, hogy szállingóznak be oldalt a késők. A világos miatt az előadás első felében a feliratokat egy fura hang be is mondta, szerintem azok nélkül is érthető az előadás, ráadásul a feliratok néhol kint voltak, de alig láthatóan vagy elcsúszva. Nagyjából ennyi rosszat tudnék felróni, mert egyébként most is nagyon magával ragadó volt az egész.
Pali számomra az igazi Valjean, és persze, lehet elfogultság, hiszen egy vele kapcsolatos blogot vezetek, de tényleg csodákra képes ebben a szerepben. Egy sokkal hatalmasabb térben mer ugyanannyira esendő és megtört lenni, mint a sokkal kisebb kecskeméti színházban. Mindezek mellett ahol kell nagyon erőteljesen szól a hangja. Láttam Gézával is az előadást már korábban, vele nem volt ugyanolyan megható A nyomorultak, pedig elvileg minden sor, minden hang ugyanaz, mégsem jött el a csoda, a katarzis a darab végén. Valószínűleg ez azért is van, mert az én érzékelőim Pali játékának jeleire vannak hangolva, így ő tud igazán megérinteni lelkiekben. Aki látta már bármilyen szerepben, tudja, miről beszélek. Az ösztönösségéről, a szívből jövő fájdalomról, amit ki tud pakolni emberek ezrei elé. Ehhez hatalmas bátorság kell. S Valjeanként mondhatni lelkiekben lemezteleníti magát, annyira esendő és fáradt, a halál torkában álló embert alakít. Le a kalappal előtte a tegnapi előadás miatt és az összes eddigi A nyomorultak előadás kapcsán.
Vincze Gábor Péter érezhetően erősebbre, teátrálisabbra vette Javert figuráját a nagy térnek köszönhetően. Bár számomra Miller Zoltán a szívemhez közelebb álló, szenvedélyesebb Javert, vannak olyan mozzanatok, amiket VGP-től szeretek jobban. Például ő kiénekli a Csillagok végén a magas hangot, ami tudom, apróság, de szerintem megkoronázása a dalnak. Illetve a konfrontációban is van egy ilyen brillírozása. Tetszik még, hogy amikor a törvényről énekel, a botot maga elé tartva, szikáran megáll, mintegy szimbolizálva a megdönthetetlen igazságot. Szóval tetszik ő is.
Molnár Ági. Végre, ismét őt láttam Fantine-ként. Koós Réka mostanában határozottabban visszafogottabb, mint A nyomorultak legelején, mégis, túl nyers Fantine nekem. Néhol (Fantine halála) törékeny, érzékeny és légies, ott jó, de párszor olyan dühkitöréseket produkál, ami nekem nem illik a Fantine képbe. Ezzel szemben Ági az Álmodtam egy álmot szólódalban kellő arányérzékkel vegyíti a szenvedélyes és a szomorú sorokat, ugyanolyan légies a Fantina halála jelenetben mint Réka, illetve sokszínűbb. Tegnap este is nagyon jól esett őt látni.
Orth Petit anno nem igazán szerettem Mariusként. Nem volt meg hozzá a hangja, sem a játéka. Ehhez képest nálam kinőtte magát az első számú Mariussá. A darab elején ő a legszeleburdibb, legédesebben szerelmes Marius illetve a forradalmárokhoz való beállásában is ott a gyerekesség, hiszen lelkesen beáll, bele sem gondol, hogy itt meg is halhatnak mind. Cosette-el is ő a legjátékosabb, hangilag hatalmasat fejlődött, minden sora szépen szól. Az Eponin halála jelenetnél tegnap is könnyel telt meg a szeme, az Üres szék, üres asztal pedig szívszaggató volt, ott konkrétan sírt, ahogy én is vele együtt, a szám vége felé már csak homályosan láttam a könnyektől. Nagyon jó lett ez a fiú! Ja, és Eponine-al is ő a legközvetlenebb, legszeretőbb Marius.
Réthy Zsazsa volt most Eponine, ami nem baj, rég láttam már vele. Simon Boginál a szólódalt szeretem, illetve ő sokat fejlődött drámai érzékben. Trokán Nórit anno amikor láttam, színésznői és drámai képességei miatt szerettem. Zsazsa nagyon jó abban, amiben Orth Peti is, a darab első felében borzasztóan élethű szerelmes fruskát hoz, aki aranyos, de egyben sajnáljuk is. A Senkim mártól nagyon féltem, azt hittem üres lesz tőle, ehhez képest jó volt a prozódiája, szépen hangsúlyozta a sorokat, nem volt sem sok, sem kevés és megérintett. Határozottan javult a szememben. Ennek ellenére kicsit hiányoltam a másik két Eponine-t.
Mahó Andi egyértelműen jobb Cosette, és nem csak azért mert kristálytisztán és éterien csilingel a hangja, hanem mert egy fiatal, szerelmes és naiv lányt tud megjeleníteni úgy, hogy közben a drámai színeket is látjuk. Látjuk, hogy zavarja, miért nem tud semmit a múltjáról. Látjuk, hogy apját imádja, mégis vannak kételyei. Valjean halálakor pedig a szíve megszakad az embernek, úgy mondja, hogy "Élned kell papa!" Minden szempontból ő a jobb Cosette s nem Zavaros Eszter.
Aradi Imi volt tegnap Enjolras, ami abból a szempontból jó volt, hogy szépen kiénekelve hallhattuk az összes magas hangot, hiszen Iminek szép tenor hangja van. Viszont az a kisugárzás, ami egy lázító vezetőt jellemez, nincs meg benne. Kiss Zolit ezért szeretem jobban, hiába nincs meg neki sokszor a dalok teteje. Ő egy érett, jó kiállású, karakán Enjolras, akitől sokkal valószerűbben hangzik, hogy "Marius, te nem vagy gyerek már".
A Sirkó-Csombor Thenardier házaspárról most is csak ódákat tudnék zengeni. Gátlástalanul szórakoztatnak, kifigurázzák még saját magukat is. Isteni színfoltjai a darabnak. Elvetemült a mimikájuk nem csak a karaktereik, jó köztük az összhang és koruknál fogva elég érettek ahhoz, hogy elhiggyük róluk, két dörzsölt vén rókáról van szó.
A kis szerepeket játszók vagyis az Ensemble teszi teljessé ezt az előadást, ők adják neki a csapatszellemet. Hozzáteszem, mindegyik tag hangja és játéka önmagában is nagyon jó, ezért szól olyan szépen az összes kórusdal, ezért lehet apró szívbemarkoló momentumokat felfedezni tőlük a barikádnál.
Összességében jó volt a tegnapi előadás, megérte kilátogatni a Margitszigetre. Én mégis azt mondanám, aki teheti, decemberben utazzon le/fel/el Kecskemétre megnézni kőszínházban is az előadást, hiszen ott egy kis intim burokban élheti át a darab okozta sokféle érzelmet. Az apró ékszerdoboznyi színház felerősíti az összes fájdalmat, lelkesedést, vidámságot, amit a darab ad, ezáltal sokkal intenzívebb élménnyel gazdagodhatunk.
Yesterday I say Les Miserables on the Margitsziget. The weather was cold but fortunately didn't rain, so I was satisfied. I think it was a great show, Pali played Jean Valjean as passionately and professionally, as always. The others were also great, so I'm happy cause I saw this lovely show in an open-air theater. I also suggest every Dear Reader to visit the Kecskeméti Katona József Theater in december to see this show in a real theater, so you can live through a more lively experience of Les Miserables.

Nyomorultak a Margitszigeten - promó videó

0 megjegyzés
Az alábbi videó A nyomorultak margitszigeti előadásainak népszerűsítésére készült, ne feledjük, Pali júlis 1-én és 2-án játszik, ezen két nap szereposztása itt megtalálható. Ja és az Álmodtam én egy álmot az elején Molnár Ági énekli, aki egy nagyon tehetséges lány! Palival kifejezetten jó Valjean-Fantine kettőst alkotnak a darabban. (Lásd kettővel korábbi bejegyzés.)



Frissítés: a Kultúr Kalandor interjúja Cseke Péterrel ill a baon.hu cikke.

Időpontok és szereposztás

2 megjegyzés
A Spamalot és a Szupersztár időpontjai némileg módosultak a Naptárban, illetve kerültek fel valószínűsített májusi Nyomorultak időpontok is. Valamint margitszigeti Nyomorultak négy időpontja közül a Palis előadás szereposztásai: Július 1. Jean Valjean: Feke Pál, Javert: Miller Zoltán, Marius: Orth Péter, Fantine: Koós Réka, Eponine: Simon Boglárka. Július 2. Jean Valjean: Feke Pál, Javert: Miller Zoltán, Marius: Orth Péter, Fantine: Molnár Ágnes, Eponine: Réthy Zsazsa. Bár én ezekre valószínűleg nem megyek, Millernek örülök, legjobb Javert, viszont Orth Peti gyengécske Mariusa helyett megérdemelnék a nézők Puskás Peti sokkal árnyaltabb játékát és jobb hangi képességeit. Nade örüljünk, aminek lehet, Pali és Miller kettőse iszonyatosan erős Valjean-Javert páros. Megér megnézni őket!

Nyomorultak videó - Fantine halála

0 megjegyzés
2011. január 27-i előadás. Jean Valjean: Feke Pál, Javert: Tóth Attila, Fantine: Molnár Ágnes. A felvételért köszönet Juditnak és Jocónak!

"Álmodtam én egy álmot rég..."

0 megjegyzés
Ez az álom pedig az volt, hogy élőben láthatom a Nyomorultakat. Ez a csoda tegnap megtörtént. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már most megnézhettem a Kecskeméten szeptember 24-én bemutatásra kerülő darabot.
Általános benyomásaim a darabról: a díszlet kifejező, gyönyörűen kivitelezett és ötletes, Kentaur méltán híres díszlettervező a színházi világban. A darab zenéjét imádom, s mivel most láttam először élőben a darabot, most kerültek helyre a külön-külön már ismert dalok. A jelmezek korhűek és szépen kivitelezettek. Imádom például Cosette ruháit és Valjean szürke kabátját.
Az a szereposztás, amellyel én megnézhettem a darabot, szinte tökéletes volt. Először is Paliról szólnék. Mindannyian tudjuk, hogy még 30 sincs a fiú, s Valjeanként idős korában távozik az élők sorából, tehát Palinak vissza kell fogni a benne lobogó tüzet ehhez a karakterábrázoláshoz. Megteszi. Olyan hitelesen teszi meg, hogy kétség sem támad afelől a darab megtekintése közben, hogy ez az ember idős, fáradt és nyomorult... Ahol kell, szépen visszavesz a hangerőből, ahol pedig szükséges, kiengedi azt az energikus hangot, ami benne lakozik, de azt sem elementáris erővel, éppen annyira, hogy még beférjen a keretek közé. Elhiszem neki, hogy egy ártatlan, jó ember, akit az élet vitt bele a rossz dolgokba és szurkolok neki, hogy Fantine kérését megvalósítva, jó apja tudjon lenni Cosette-nek. És Pali jó apa. Jó ember. Teljesen meggyőzött és mondom ezt mindazok ellenére, hogy próba révén néhol még spórolt a hanggal és az erőbedobással, mert hát a premierekre kell a tartalék. Nagyon megnyugodtam, hihetetlenül jó, jó lesz a szerepben!
Vincze Gábor Péter mind Javert. Bevallom, nem ismertem az úriembert korábban, mégis, mikor még a hangbeállásnál meghallottam ahogy énekel... A mélyen zengő baritonja tökéletes Javert-é teszi. Szinte hallottam, ahogy zeng a törvény szava. Kiállásában is hozza a karaktert, amit pedig az öngyilkossági jelenetnél művel... Huhh. Még most is borzongok.
Molnár Ági Fantine-ként a legjobb helyre került. Ági jó színésznő, ezt már a Társulatban is megtudtuk, s itt végre igazi drámai szerephez jut.
Puskás Peti igazi meglepetést okozott, a darab második felére rázódott bele igazán a szerepébe s olyan megrázó Üres szék, üres asztalt énekelt, amit nem néztem volna ki belőle. Kellemes meglepetés volt Mariusként.
Réthy Zsazsa is jó Eponine, de talán még hiányzik belőle egy csipetnyi dráma, mélység, visszafogottság, mert egyébként jól énekli a szerepet.
Mahó Andi Cosette-ként igazi naiva, gyönyörű ruhákban, hajjal, sminkkel. A hangja, mint mindig, most is szárnyal.
Sirkó László és Csombor Teréz, azaz a Thenardier házaspár. Valódi, vérbeli komikusok, remekül szórakoztam rajtuk. Sirkó zseniális Thenardier.
A végül a finálékról. Az első felvonást záró Egy nap még a Katona József Színház apró színpadán is megrázó tud lenni, ahogy a hangok orkánja elárasztja az embert. A végső finálé pedig, illetve Valjean halála... Halk, csöndes, katartikus. S mindezt úgy éltem át, hogy a próbákra jellemző nyüzsgés, beszéd, fényképezés zaja szinte alig ért el hozzám.
Nagyon jó lesz ez a darab, persze, még tökéletesen össze kell állnia, s mint minden előadás esetében, ez még nem is a premierre alakul majd ki, hanem pár előadással később. Csak ajánlani tudom. Hajrá Kecskemét!

Fotók: Trokán Nóra

Apró hírek

0 megjegyzés

A Zene az kell műsor immáron utolsó, összefoglaló epizódját is megnézhetitek itt.
Árpi a korábbi, 15. részből kiemelt két pillanatot, ezeken a képeken a Nyomorultak próbája közben láthatjuk Palit ill. Simon Bogit és Molnár Ágit.
A Hivatalos oldalra pedig felkerült 210 db fotó a június 26-i István, a királyról.

Kecskemét és a zenélő ékszerdoboz

2 megjegyzés

A Facebook megmondta: Melyik magyar város való neked? - Kecskemét. Nos, ha nem is költöztem a dél-alföldi megyeszékhelyre, azért egy koncert erejéig élvezhettem a város friss, fagyos zamatát. Mínusz akárhány fokban érkeztünk meg ugyanis a Katona József Színház mellé, mely egy apró ékszerdobozra emlékeztet engem. A dobozka ezen az estén kinyílt, hogy fülbemászó, andalító, megríkató muzsikával kényeztesse látogatóit.

A Feke Pál Band elvileg decemberben adott volna koncertet a színházban, de az influenzajárványnak köszönhetően januárban került sor az eseményre. Saját rekordunkat megdöntve körülbelül 70 ember jött el Dia szervezésében a koncertre. Ez természetesen azt jelentette, hogy nem csak a szokásos Palis keménymag, hanem jóval több érdeklődő, "palikoncertszűz" emberke élvezhette az előadást. Még saját fotósunk is volt Rana személyében, aki saját bevallása szerint néha elég nehezen tudott a munkájára koncentrálni, hiszen legszívesebben végig énekelt és tapsolt volna a koncertet.

A színházterem első négy illetve hét sorának nagyrészét mi foglaltuk el, de a nézőtér többi része is megtelt. Jelen volt Pali családja s a producerasszony is. Már az első színpadra lépésekor látszott a fiún, nagyon meg akarja csinálni ezt a koncertet.

Nem szeretnék most egyesével végigmenni a dalokon, amelyek egyébként az Új világ vár! koncert megszokott anyagát hozták. Sokkal inkább az apró nüanszokra térnék ki. A hang- és fénytechnikával kezdeném, mely általában mindig ilyen magas színvonalú. Most ebben a színházi környezeben is különlegesen szép színpadképek születtek. Rana az elején kicsit tartott a szokásos kelléktől, a füsttől, de végül a szépen beállított fények és a hátsó ledfalak pont megfelelő fényviszonyokat teremtettek. Rana azt mondta, különlegesen színvonalas ez a színpadtechnika. Nos, igen, Pali mindig nagyon figyel erre, s valószínűleg a fény és füst beállítások az ő keze munkáját dicsérték, nagyon ért a látványtervezéshez. Nem véletlenül, a Musical Kurzus gálaelőadásait is ő szokta rendezni, a világítást ő tervezi meg stb.

A koncert legelején érezhetően izgult a fiú, kevésbé jött elő showman énje, de hát bele kell lendíteni a közönséget is a mókába! Kép már kitisztult, Szupersztár, Élet az úr. Majd a Vidd haza, ami itt, Kecskeméten különös jelentőséget kapott, hisz ha minden jól megy ősztől Pali a Nyomorultak musical főszerepét énekli itt, s ehhez a szerephez tartozik ez a dal is. Koncentrál, néha kitekint. Fogódzkodót keres. Talán pont a nagy igyekeztett miatt becsúszik egy apró hiba, de Pali korrigál. Még jó, hogy ez után rögtön a lányok egyik egyvelege jön, így jut ideje helyrerázni magát. A lányok Koncz-Kovács-Zalatnay egyveleget adnak elő. Bájosak s kicsit talán ők is feszültebbek a szokásosnál. Megesik. Emberek s ezáltal ingadozó hangulatúak, teljesítményűek, lelkesek vagyunk.

Pali visszatérése után még mindig nem egészen koncentrációkész, de a Színes árnyékot, a nagyszerű saját dalt túléljük. Ez az, csak így tovább. Kicsit aggódom, nehogy a továbbiakra is kihasson a tévesztés. De Pali nem áll meg, kezdi a zizzent énjét elővarázsolni, s lassan a közönség is partnerként viselkedik. "Érezz rám, ó kérlek gyere érezz rám!" Énekeljük, énekli a közönség. "Mindig is karmester akartam lenni!" Vezényel Pali, s megláthatjuk kritikus énjént is. Addig bizony nem megyünk tovább, amíg nem éneklünk rendesen! Oké oké tanárbácsi, fogtuk az adást. Önmagunkat megerőltetve zengjük a dalszöveget... Brrr. A csajok és Pali viszont csodásan éneklik a dal szóló részeit.

A hangulat tetőfokára hág, Pali közös turnéra invitál mindenkit. Sajnos, a gázsiról nem vele kell egyezkedni. Hangos nevetés, többünkben kesernyés az a hahota... S Elisabeth egyveleg jön, melyben ismét a hülyéskedés játsza a főszerepet. Dia Elisabeth-et énekeltetne Palival, a lányok pedig suttogják: téged kíván... "Feke Pál".... Pali pár napja lezajlott betegsége ellenére meg kell hagyni, nagyon odateszi a dalokat, ezt az egyveleget is. A Berger alatt már tényleg őrületté fajult a buli, Pali rongylábráz, a közönség nagyon jól szórakozik.

Ismét pihenő, ezalatt a lányok Cserháti egyveleget énekelnek. Általában nem szokott Pali két pihenőt tartani és a lányok kettőt énekelni. Ezeknek Pali imént említett betegségből való lábadozása lehet az oka.

Visszatérés után, immár fehér ingben (előtte lila volt rajta, ami kifejezetten jól állt neki és a legtöbb színpadkép kékes, lilást füstjéhez illeszkedett) Jézus Krisztust idézzük meg. Egy ilyen buli alatt. Persze Pali ért a váltásokhoz. A közönség nem mindig képes olyan könnyen váltani, mint ő, de megpróbáljuk.

Pali koncentrál, kitekint az első sorra. Sokadszor. Érdekes szimbiózis ez néző és előadó között. Kölcsönös átadása a szeretetnek, az energiának. Mi bíztatjuk Palit, ő felszívja magát és kihozza a dalból a szokásosan szokatlan drámaiságot. Most ismét más sorra helyeződik a hangsúly. Pali ösztönös tehetség, így az előadásmódjából mindig tudjuk, épp min megy keresztül. A Gethsemane ismét drámai. Megüt. Kezdetben finoman pörgünk fel majd nincs megállás. Mintha az életéért énekelne a fiú. Zakatol a tempó. És akkor a falzett kiszakítja a légteret....

Nagyon nem tudunk magunkhoz térni, de Pali máris a következő interaktív mozzanatot kéri tőlünk: Ringasd el magad! Énekelje mindenki! Oké, kezdetben csak suttogunk, aztán beleerősítünk. Ahogy lassan magunkhoz térünk csak megjön a hangunk, már zeng a piciny ékszerdoboz.

S lassan elérkezünk a koncert végéhez, jönnek a nemzetiszín fények és Pali életének fontos állomása, az István, a király. Fejes Szandi énekli az Áldozatunk fogadjátokat, elementáris erővel.
S ekkor megszakad a buli. Örömmel és ünnepléssel kellene megszakadnia, hiszen Pali megkapja élete első önálló aranylemezét. Ehelyett azt hallgatjuk, hogy mi volt a múltban, mi lesz a jövőben, s mindezt nem egész úgy sugározzák felénk, ahogy egy köszöntésben ez illendő lenne. Még jó, hogy van annyi lélekjelenlét mindenkiben, hogy túllépünk ezen, s végül Pali nagyon meghatódik az aranylemez plakettjén s a mi ajándékunkon is. Egy Új világ vár! koncertkönyv, speciálisan tőlünk speciálisan Palinak. Tetszik neki. Mosolyog. Megköszöni a családnak, a menedzsmentnek és igen, nekünk is. Én bevallom pirulok zavaromban. A közönség tapsol. Hát ezt is megértük.

Új világ vár! Ezzel a dallal búcsúzik Pali és a banda. Ráadásképp természetesen Zene az kell. Pali mint mindig most is kijön és leül a színpad szélére. Hohó, még pár centi és nyakunkban van. Azért csak megtalálja a megfelelő helyet. Csodálatos fotók születnek, kedves, intim a hangulat. Jó érzéssel lesz vége a koncertnek.

Na még jó, hogy azzal kezdtem, nem térek ki egyesével mindenre. De tényleg, minden gesztus, apró nüansz közvetít valamit, melyek mindig megérintik az embert.

Az újonnan palikoncertezők mind megelégedéssel nyugtázták: Pali egy szórakoztató személyiség, tud igazán megdöbbentő, fájdalmas karaktereket előadni és teljesen meghülyülni egy koncerten belül. Érdekes ez a kettősség. Talán én is épp emiatt bírom annyira őt. Mindkettő kell, így kerek az egész nem is tudom mi, világ vagy élmény, vagy élet vagy mi a manó. :)

Fejes Szandi önálló estje a Fészek Művészklubban

0 megjegyzés

Pali 2010. január 29-én este 19.00-kor fog fellépni Társulatos kolléganője, a rendkívül tehetséges Fejes Szandra önálló estjén a Fészek Művészklubban. A meghívottak között szerepel még a Társulat további két tagja: Molnár Ágnes és Tóth Attila. Bővebb információ itt.

Képek, videók és beszámoló a bácsbokodi Feke Pál Band koncertről

0 megjegyzés

A koncertet Bácsbokodon tartották, melynek vendége Simon Boglárka volt, az István, a király Gizellája. Bogi Bácsborsódi, tehát ő volt most hazai pályán. A koncerten énekelt még a Társulat további két hölgytagja: Molnár Ágnes és Fejes Szandra.

Bácsbokod bizony nincs közel Budapesthez, így tisztelet és hála a sofőrjeinknek, amiért ilyen iszonyatos ködben is vállalták az utat.
A szervezést a helyi erők oldották meg (értsd Bogi és az anyukája) amibe mi is besegítettünk, mivel már korán odaértünk a csarnokhoz.
A közönség már este 6-kor ott tolongott a bejáratnál, de csak fél 7-től volt beengedés, így amikor megindultak befelé az adott időpontban, bizony fel kellett kötni a gatyát/szoknyát, kin mi volt.
Az első két sorban vip vendégek, azaz szponzorok és családtagok ültek. Ja, és mi. :P
Az már a koncert elején nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon lelkes a közönség. Minden egyes dalt vastaps követett. Az első részben Pali énekelt Kép már kitisztultat, Szupersztárt, Vidd hazát, Elisabeth egyveleget, Érezz rámot, Bergert, Színes árnyékot, Oroszlánkirályt. Majd jött Bogi blokkja. Énekelt a Fame-ből, Jekyll-ből, Nyomorultakból és duettet Palival az Aidából ill Cserháti egyveleget is. Hatalmas sikere volt és sorban kapta a virágcsokrokat a rokonoktól. A három lányközösen elénekelte a Kovács-Koncz-Zalatnay egyveleget.
A második részre Pali viharzott be ismét. Természetesen volt István egyveleg, Ringasd el magad, alternatív szöveges Új világ vár, Zene.
Tapasztalataim szerint a közönség élvezte a műsort. Miután vége lett a koncertnek rengetegen gratuláltak Boginak és anyukájának illetve vettek Pali vagy István cd-t, kértek autogrammokat. Jó buli volt!







Pali és a lányok

0 megjegyzés

Árpinak köszönhetjük ezt a képet (ő hívta fel rá a figyelmem), amin Palit épp a társulatos lányok sminkelik. =)