Kecskemét és a zenélő ékszerdoboz

A Facebook megmondta: Melyik magyar város való neked? - Kecskemét. Nos, ha nem is költöztem a dél-alföldi megyeszékhelyre, azért egy koncert erejéig élvezhettem a város friss, fagyos zamatát. Mínusz akárhány fokban érkeztünk meg ugyanis a Katona József Színház mellé, mely egy apró ékszerdobozra emlékeztet engem. A dobozka ezen az estén kinyílt, hogy fülbemászó, andalító, megríkató muzsikával kényeztesse látogatóit.

A Feke Pál Band elvileg decemberben adott volna koncertet a színházban, de az influenzajárványnak köszönhetően januárban került sor az eseményre. Saját rekordunkat megdöntve körülbelül 70 ember jött el Dia szervezésében a koncertre. Ez természetesen azt jelentette, hogy nem csak a szokásos Palis keménymag, hanem jóval több érdeklődő, "palikoncertszűz" emberke élvezhette az előadást. Még saját fotósunk is volt Rana személyében, aki saját bevallása szerint néha elég nehezen tudott a munkájára koncentrálni, hiszen legszívesebben végig énekelt és tapsolt volna a koncertet.

A színházterem első négy illetve hét sorának nagyrészét mi foglaltuk el, de a nézőtér többi része is megtelt. Jelen volt Pali családja s a producerasszony is. Már az első színpadra lépésekor látszott a fiún, nagyon meg akarja csinálni ezt a koncertet.

Nem szeretnék most egyesével végigmenni a dalokon, amelyek egyébként az Új világ vár! koncert megszokott anyagát hozták. Sokkal inkább az apró nüanszokra térnék ki. A hang- és fénytechnikával kezdeném, mely általában mindig ilyen magas színvonalú. Most ebben a színházi környezeben is különlegesen szép színpadképek születtek. Rana az elején kicsit tartott a szokásos kelléktől, a füsttől, de végül a szépen beállított fények és a hátsó ledfalak pont megfelelő fényviszonyokat teremtettek. Rana azt mondta, különlegesen színvonalas ez a színpadtechnika. Nos, igen, Pali mindig nagyon figyel erre, s valószínűleg a fény és füst beállítások az ő keze munkáját dicsérték, nagyon ért a látványtervezéshez. Nem véletlenül, a Musical Kurzus gálaelőadásait is ő szokta rendezni, a világítást ő tervezi meg stb.

A koncert legelején érezhetően izgult a fiú, kevésbé jött elő showman énje, de hát bele kell lendíteni a közönséget is a mókába! Kép már kitisztult, Szupersztár, Élet az úr. Majd a Vidd haza, ami itt, Kecskeméten különös jelentőséget kapott, hisz ha minden jól megy ősztől Pali a Nyomorultak musical főszerepét énekli itt, s ehhez a szerephez tartozik ez a dal is. Koncentrál, néha kitekint. Fogódzkodót keres. Talán pont a nagy igyekeztett miatt becsúszik egy apró hiba, de Pali korrigál. Még jó, hogy ez után rögtön a lányok egyik egyvelege jön, így jut ideje helyrerázni magát. A lányok Koncz-Kovács-Zalatnay egyveleget adnak elő. Bájosak s kicsit talán ők is feszültebbek a szokásosnál. Megesik. Emberek s ezáltal ingadozó hangulatúak, teljesítményűek, lelkesek vagyunk.

Pali visszatérése után még mindig nem egészen koncentrációkész, de a Színes árnyékot, a nagyszerű saját dalt túléljük. Ez az, csak így tovább. Kicsit aggódom, nehogy a továbbiakra is kihasson a tévesztés. De Pali nem áll meg, kezdi a zizzent énjét elővarázsolni, s lassan a közönség is partnerként viselkedik. "Érezz rám, ó kérlek gyere érezz rám!" Énekeljük, énekli a közönség. "Mindig is karmester akartam lenni!" Vezényel Pali, s megláthatjuk kritikus énjént is. Addig bizony nem megyünk tovább, amíg nem éneklünk rendesen! Oké oké tanárbácsi, fogtuk az adást. Önmagunkat megerőltetve zengjük a dalszöveget... Brrr. A csajok és Pali viszont csodásan éneklik a dal szóló részeit.

A hangulat tetőfokára hág, Pali közös turnéra invitál mindenkit. Sajnos, a gázsiról nem vele kell egyezkedni. Hangos nevetés, többünkben kesernyés az a hahota... S Elisabeth egyveleg jön, melyben ismét a hülyéskedés játsza a főszerepet. Dia Elisabeth-et énekeltetne Palival, a lányok pedig suttogják: téged kíván... "Feke Pál".... Pali pár napja lezajlott betegsége ellenére meg kell hagyni, nagyon odateszi a dalokat, ezt az egyveleget is. A Berger alatt már tényleg őrületté fajult a buli, Pali rongylábráz, a közönség nagyon jól szórakozik.

Ismét pihenő, ezalatt a lányok Cserháti egyveleget énekelnek. Általában nem szokott Pali két pihenőt tartani és a lányok kettőt énekelni. Ezeknek Pali imént említett betegségből való lábadozása lehet az oka.

Visszatérés után, immár fehér ingben (előtte lila volt rajta, ami kifejezetten jól állt neki és a legtöbb színpadkép kékes, lilást füstjéhez illeszkedett) Jézus Krisztust idézzük meg. Egy ilyen buli alatt. Persze Pali ért a váltásokhoz. A közönség nem mindig képes olyan könnyen váltani, mint ő, de megpróbáljuk.

Pali koncentrál, kitekint az első sorra. Sokadszor. Érdekes szimbiózis ez néző és előadó között. Kölcsönös átadása a szeretetnek, az energiának. Mi bíztatjuk Palit, ő felszívja magát és kihozza a dalból a szokásosan szokatlan drámaiságot. Most ismét más sorra helyeződik a hangsúly. Pali ösztönös tehetség, így az előadásmódjából mindig tudjuk, épp min megy keresztül. A Gethsemane ismét drámai. Megüt. Kezdetben finoman pörgünk fel majd nincs megállás. Mintha az életéért énekelne a fiú. Zakatol a tempó. És akkor a falzett kiszakítja a légteret....

Nagyon nem tudunk magunkhoz térni, de Pali máris a következő interaktív mozzanatot kéri tőlünk: Ringasd el magad! Énekelje mindenki! Oké, kezdetben csak suttogunk, aztán beleerősítünk. Ahogy lassan magunkhoz térünk csak megjön a hangunk, már zeng a piciny ékszerdoboz.

S lassan elérkezünk a koncert végéhez, jönnek a nemzetiszín fények és Pali életének fontos állomása, az István, a király. Fejes Szandi énekli az Áldozatunk fogadjátokat, elementáris erővel.
S ekkor megszakad a buli. Örömmel és ünnepléssel kellene megszakadnia, hiszen Pali megkapja élete első önálló aranylemezét. Ehelyett azt hallgatjuk, hogy mi volt a múltban, mi lesz a jövőben, s mindezt nem egész úgy sugározzák felénk, ahogy egy köszöntésben ez illendő lenne. Még jó, hogy van annyi lélekjelenlét mindenkiben, hogy túllépünk ezen, s végül Pali nagyon meghatódik az aranylemez plakettjén s a mi ajándékunkon is. Egy Új világ vár! koncertkönyv, speciálisan tőlünk speciálisan Palinak. Tetszik neki. Mosolyog. Megköszöni a családnak, a menedzsmentnek és igen, nekünk is. Én bevallom pirulok zavaromban. A közönség tapsol. Hát ezt is megértük.

Új világ vár! Ezzel a dallal búcsúzik Pali és a banda. Ráadásképp természetesen Zene az kell. Pali mint mindig most is kijön és leül a színpad szélére. Hohó, még pár centi és nyakunkban van. Azért csak megtalálja a megfelelő helyet. Csodálatos fotók születnek, kedves, intim a hangulat. Jó érzéssel lesz vége a koncertnek.

Na még jó, hogy azzal kezdtem, nem térek ki egyesével mindenre. De tényleg, minden gesztus, apró nüansz közvetít valamit, melyek mindig megérintik az embert.

Az újonnan palikoncertezők mind megelégedéssel nyugtázták: Pali egy szórakoztató személyiség, tud igazán megdöbbentő, fájdalmas karaktereket előadni és teljesen meghülyülni egy koncerten belül. Érdekes ez a kettősség. Talán én is épp emiatt bírom annyira őt. Mindkettő kell, így kerek az egész nem is tudom mi, világ vagy élmény, vagy élet vagy mi a manó. :)

2 megjegyzés:

Rana írta...

Az elején annyit emlegettél,hogy már azt hittem rólam,nem is Paliról írod a bejegyzést.De sikerült megint jól megragadnod a lényeget,klassz lett.És még mindig örülök,hogy ott lehettem,le a kalappal ez előtt a srác előtt!!!Remélem nem ez volt az utolsó alkalom,hogy vele dolgozhattam:)

Niki írta...

Én elkötelezett híved vagyok, szóval beszélek rólad amennyit csak tudok. :P Ám nagyon megmaradt bennem, amit a technikáról mondtál, mindig jó ezt egy "újonc" szemével látni, mert a "nagy öregek" már megszokták Pali színvonalas koncertjeit. :P

Azt én/mi is reméljük, hogy nem ez volt az utsó alkalom, mert nagyon gyümölcsöző volt ám ez a munka!! ;)

Megjegyzés küldése

Loading...