A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vincze gábor péter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vincze gábor péter. Összes bejegyzés megjelenítése

A nyomorultak - július 2., Margitsziget

0 megjegyzés

Először is azzal kezdeném, hogy hála az égieknek, amiért nem esett! Ellenben nagyon hideg volt, így kibírni csak takarókba bugyolálva lehetett azt a több, mint három órát. Bal szektor 12. sorában volt jegyem, de a többieknek köszönhetően, akik kiszúrtak egy üres helyet, sikerült a második sor közepéről megnéznem az előadást. Így valamennyire hasonlított a kecskeméti intimebb légkörre, bár az előadás kezdetén még azt figyeltem, hogy szállingóznak be oldalt a késők. A világos miatt az előadás első felében a feliratokat egy fura hang be is mondta, szerintem azok nélkül is érthető az előadás, ráadásul a feliratok néhol kint voltak, de alig láthatóan vagy elcsúszva. Nagyjából ennyi rosszat tudnék felróni, mert egyébként most is nagyon magával ragadó volt az egész.
Pali számomra az igazi Valjean, és persze, lehet elfogultság, hiszen egy vele kapcsolatos blogot vezetek, de tényleg csodákra képes ebben a szerepben. Egy sokkal hatalmasabb térben mer ugyanannyira esendő és megtört lenni, mint a sokkal kisebb kecskeméti színházban. Mindezek mellett ahol kell nagyon erőteljesen szól a hangja. Láttam Gézával is az előadást már korábban, vele nem volt ugyanolyan megható A nyomorultak, pedig elvileg minden sor, minden hang ugyanaz, mégsem jött el a csoda, a katarzis a darab végén. Valószínűleg ez azért is van, mert az én érzékelőim Pali játékának jeleire vannak hangolva, így ő tud igazán megérinteni lelkiekben. Aki látta már bármilyen szerepben, tudja, miről beszélek. Az ösztönösségéről, a szívből jövő fájdalomról, amit ki tud pakolni emberek ezrei elé. Ehhez hatalmas bátorság kell. S Valjeanként mondhatni lelkiekben lemezteleníti magát, annyira esendő és fáradt, a halál torkában álló embert alakít. Le a kalappal előtte a tegnapi előadás miatt és az összes eddigi A nyomorultak előadás kapcsán.
Vincze Gábor Péter érezhetően erősebbre, teátrálisabbra vette Javert figuráját a nagy térnek köszönhetően. Bár számomra Miller Zoltán a szívemhez közelebb álló, szenvedélyesebb Javert, vannak olyan mozzanatok, amiket VGP-től szeretek jobban. Például ő kiénekli a Csillagok végén a magas hangot, ami tudom, apróság, de szerintem megkoronázása a dalnak. Illetve a konfrontációban is van egy ilyen brillírozása. Tetszik még, hogy amikor a törvényről énekel, a botot maga elé tartva, szikáran megáll, mintegy szimbolizálva a megdönthetetlen igazságot. Szóval tetszik ő is.
Molnár Ági. Végre, ismét őt láttam Fantine-ként. Koós Réka mostanában határozottabban visszafogottabb, mint A nyomorultak legelején, mégis, túl nyers Fantine nekem. Néhol (Fantine halála) törékeny, érzékeny és légies, ott jó, de párszor olyan dühkitöréseket produkál, ami nekem nem illik a Fantine képbe. Ezzel szemben Ági az Álmodtam egy álmot szólódalban kellő arányérzékkel vegyíti a szenvedélyes és a szomorú sorokat, ugyanolyan légies a Fantina halála jelenetben mint Réka, illetve sokszínűbb. Tegnap este is nagyon jól esett őt látni.
Orth Petit anno nem igazán szerettem Mariusként. Nem volt meg hozzá a hangja, sem a játéka. Ehhez képest nálam kinőtte magát az első számú Mariussá. A darab elején ő a legszeleburdibb, legédesebben szerelmes Marius illetve a forradalmárokhoz való beállásában is ott a gyerekesség, hiszen lelkesen beáll, bele sem gondol, hogy itt meg is halhatnak mind. Cosette-el is ő a legjátékosabb, hangilag hatalmasat fejlődött, minden sora szépen szól. Az Eponin halála jelenetnél tegnap is könnyel telt meg a szeme, az Üres szék, üres asztal pedig szívszaggató volt, ott konkrétan sírt, ahogy én is vele együtt, a szám vége felé már csak homályosan láttam a könnyektől. Nagyon jó lett ez a fiú! Ja, és Eponine-al is ő a legközvetlenebb, legszeretőbb Marius.
Réthy Zsazsa volt most Eponine, ami nem baj, rég láttam már vele. Simon Boginál a szólódalt szeretem, illetve ő sokat fejlődött drámai érzékben. Trokán Nórit anno amikor láttam, színésznői és drámai képességei miatt szerettem. Zsazsa nagyon jó abban, amiben Orth Peti is, a darab első felében borzasztóan élethű szerelmes fruskát hoz, aki aranyos, de egyben sajnáljuk is. A Senkim mártól nagyon féltem, azt hittem üres lesz tőle, ehhez képest jó volt a prozódiája, szépen hangsúlyozta a sorokat, nem volt sem sok, sem kevés és megérintett. Határozottan javult a szememben. Ennek ellenére kicsit hiányoltam a másik két Eponine-t.
Mahó Andi egyértelműen jobb Cosette, és nem csak azért mert kristálytisztán és éterien csilingel a hangja, hanem mert egy fiatal, szerelmes és naiv lányt tud megjeleníteni úgy, hogy közben a drámai színeket is látjuk. Látjuk, hogy zavarja, miért nem tud semmit a múltjáról. Látjuk, hogy apját imádja, mégis vannak kételyei. Valjean halálakor pedig a szíve megszakad az embernek, úgy mondja, hogy "Élned kell papa!" Minden szempontból ő a jobb Cosette s nem Zavaros Eszter.
Aradi Imi volt tegnap Enjolras, ami abból a szempontból jó volt, hogy szépen kiénekelve hallhattuk az összes magas hangot, hiszen Iminek szép tenor hangja van. Viszont az a kisugárzás, ami egy lázító vezetőt jellemez, nincs meg benne. Kiss Zolit ezért szeretem jobban, hiába nincs meg neki sokszor a dalok teteje. Ő egy érett, jó kiállású, karakán Enjolras, akitől sokkal valószerűbben hangzik, hogy "Marius, te nem vagy gyerek már".
A Sirkó-Csombor Thenardier házaspárról most is csak ódákat tudnék zengeni. Gátlástalanul szórakoztatnak, kifigurázzák még saját magukat is. Isteni színfoltjai a darabnak. Elvetemült a mimikájuk nem csak a karaktereik, jó köztük az összhang és koruknál fogva elég érettek ahhoz, hogy elhiggyük róluk, két dörzsölt vén rókáról van szó.
A kis szerepeket játszók vagyis az Ensemble teszi teljessé ezt az előadást, ők adják neki a csapatszellemet. Hozzáteszem, mindegyik tag hangja és játéka önmagában is nagyon jó, ezért szól olyan szépen az összes kórusdal, ezért lehet apró szívbemarkoló momentumokat felfedezni tőlük a barikádnál.
Összességében jó volt a tegnapi előadás, megérte kilátogatni a Margitszigetre. Én mégis azt mondanám, aki teheti, decemberben utazzon le/fel/el Kecskemétre megnézni kőszínházban is az előadást, hiszen ott egy kis intim burokban élheti át a darab okozta sokféle érzelmet. Az apró ékszerdoboznyi színház felerősíti az összes fájdalmat, lelkesedést, vidámságot, amit a darab ad, ezáltal sokkal intenzívebb élménnyel gazdagodhatunk.
Yesterday I say Les Miserables on the Margitsziget. The weather was cold but fortunately didn't rain, so I was satisfied. I think it was a great show, Pali played Jean Valjean as passionately and professionally, as always. The others were also great, so I'm happy cause I saw this lovely show in an open-air theater. I also suggest every Dear Reader to visit the Kecskeméti Katona József Theater in december to see this show in a real theater, so you can live through a more lively experience of Les Miserables.

Hétvégi program: A nyomorultak a Margitszigeten

0 megjegyzés
Bár már június 25-26-án bemutatkozott a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Kecskeméti Katona József Színház A nyomorultak című előadása, ezen a hétvégén Palival a címszerepben lesz látható a musical. Elég rossz idő volt a héten, főleg tegnap, de szerencsére most viszonylag tiszta az égbolt, remélhetőleg a mai és a holnapi előadás is rendben lemegy majd. :)
Én holnap megyek, hozok majd beszámolót! :) Addig is néhány videó a főpróbáról: Viva la Musical! (Egyházi Géza, Miller Zoltán, Fejes Szandra, Vincze Gábor Péter nyilatkoznak és az előadásból láthatunk részleteket) és Színház.hu (Korcsmáros György, Egyházi Géza, Koós Réka, Miller Zoltán nyilatkozik, szintén részletek a főpróbából). Pali eléggé kimaradt a videós szórásból, hiszen ő ma mutatkozik be Jean Valjean szerepében a Margitszigeten. Good luck! Nézőknek: Have fun! :D (Holnapra itt lehet még jegyet venni: szabadter.hu)
Today and tomorrow Pali plays Jean Valjean in the cultic musical, Les Miserables. The Margitszigeti Szabadtéri Színpad is an open-air theater, so we cross our fingers and pray: "Don't rain on their parade!" :P

"Álmodtam én egy álmot rég..."

0 megjegyzés
Ez az álom pedig az volt, hogy élőben láthatom a Nyomorultakat. Ez a csoda tegnap megtörtént. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már most megnézhettem a Kecskeméten szeptember 24-én bemutatásra kerülő darabot.
Általános benyomásaim a darabról: a díszlet kifejező, gyönyörűen kivitelezett és ötletes, Kentaur méltán híres díszlettervező a színházi világban. A darab zenéjét imádom, s mivel most láttam először élőben a darabot, most kerültek helyre a külön-külön már ismert dalok. A jelmezek korhűek és szépen kivitelezettek. Imádom például Cosette ruháit és Valjean szürke kabátját.
Az a szereposztás, amellyel én megnézhettem a darabot, szinte tökéletes volt. Először is Paliról szólnék. Mindannyian tudjuk, hogy még 30 sincs a fiú, s Valjeanként idős korában távozik az élők sorából, tehát Palinak vissza kell fogni a benne lobogó tüzet ehhez a karakterábrázoláshoz. Megteszi. Olyan hitelesen teszi meg, hogy kétség sem támad afelől a darab megtekintése közben, hogy ez az ember idős, fáradt és nyomorult... Ahol kell, szépen visszavesz a hangerőből, ahol pedig szükséges, kiengedi azt az energikus hangot, ami benne lakozik, de azt sem elementáris erővel, éppen annyira, hogy még beférjen a keretek közé. Elhiszem neki, hogy egy ártatlan, jó ember, akit az élet vitt bele a rossz dolgokba és szurkolok neki, hogy Fantine kérését megvalósítva, jó apja tudjon lenni Cosette-nek. És Pali jó apa. Jó ember. Teljesen meggyőzött és mondom ezt mindazok ellenére, hogy próba révén néhol még spórolt a hanggal és az erőbedobással, mert hát a premierekre kell a tartalék. Nagyon megnyugodtam, hihetetlenül jó, jó lesz a szerepben!
Vincze Gábor Péter mind Javert. Bevallom, nem ismertem az úriembert korábban, mégis, mikor még a hangbeállásnál meghallottam ahogy énekel... A mélyen zengő baritonja tökéletes Javert-é teszi. Szinte hallottam, ahogy zeng a törvény szava. Kiállásában is hozza a karaktert, amit pedig az öngyilkossági jelenetnél művel... Huhh. Még most is borzongok.
Molnár Ági Fantine-ként a legjobb helyre került. Ági jó színésznő, ezt már a Társulatban is megtudtuk, s itt végre igazi drámai szerephez jut.
Puskás Peti igazi meglepetést okozott, a darab második felére rázódott bele igazán a szerepébe s olyan megrázó Üres szék, üres asztalt énekelt, amit nem néztem volna ki belőle. Kellemes meglepetés volt Mariusként.
Réthy Zsazsa is jó Eponine, de talán még hiányzik belőle egy csipetnyi dráma, mélység, visszafogottság, mert egyébként jól énekli a szerepet.
Mahó Andi Cosette-ként igazi naiva, gyönyörű ruhákban, hajjal, sminkkel. A hangja, mint mindig, most is szárnyal.
Sirkó László és Csombor Teréz, azaz a Thenardier házaspár. Valódi, vérbeli komikusok, remekül szórakoztam rajtuk. Sirkó zseniális Thenardier.
A végül a finálékról. Az első felvonást záró Egy nap még a Katona József Színház apró színpadán is megrázó tud lenni, ahogy a hangok orkánja elárasztja az embert. A végső finálé pedig, illetve Valjean halála... Halk, csöndes, katartikus. S mindezt úgy éltem át, hogy a próbákra jellemző nyüzsgés, beszéd, fényképezés zaja szinte alig ért el hozzám.
Nagyon jó lesz ez a darab, persze, még tökéletesen össze kell állnia, s mint minden előadás esetében, ez még nem is a premierre alakul majd ki, hanem pár előadással később. Csak ajánlani tudom. Hajrá Kecskemét!

Fotók: Trokán Nóra