A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varga lajos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varga lajos. Összes bejegyzés megjelenítése

Szupersztár előadások és Miss Saigon interjú

0 megjegyzés
Icipicikét el vagyok maradva a hírekkel, de most pótlás következik. Előtte egy kis beszámoló az évad utolsó Nyomorultak előadásáról. Szerencsém volt Kecskeméten lenni kedden és azt kell, hogy mondjam, az egész csapat kitett magáért, ismét állótaps volt. Pali valami olyan lelkiállapotban volt az egész előadás alatt, ami ösztönzőleg hatott az egész szerepmegformálásra, így egy általam még sosem látott, szó szerint megrázó és felkavaró Vidd hazát adott elő, ami után szűnni nem akaró üdvrivalgás tört ki a színházban. Sok Vidd hazát láttam már, de erre nem nagyon tudok mit mondani. O.o
A hírek... Pali június 24-én, június 25-én és július 5-én játszik Jézust a Szupersztárban, mivel legutóbbi zártkörű, ezért a két júniusi előadás marad, amire jegyet lehet váltani. Pali mindkét előadáson Varga Lajos és Balogh Anna kollégáival játszik. Valamint a Miss Saigon kapcsán a Zene.hu készített videós interjút Palival, de természetesen nem csak a Saigonról esik szó, szóba került a katonaság, a repülés, a szólókarrier és miegymás.

Firstly, a few words about the season final performance of the Les miserables in Kecskemét. It was a passionate Les Mis, the whole company did their bests, especially Pali, who got a big applause after the song Bring him home and at the end of the play.
Secondly, Pali will play Jesus in the Superstar musical on 24th and 25th June, and also on 5th July, but the last is not open for the audience.
We can watch an interview with Pali about Miss Saigon, solo carrier and other things thanks to the zene.hu.

Szupersztár a Teadélutánban

0 megjegyzés

A tegnapi Teadélután adásában (Magyar Televízió) szó volt a Jézus Krisztus Szupersztárról, mutatnak részleteket a próbából (Csengeri Attila-Varga Lala-Gallusz Niki) valamint Szirtes Tamás, Szerednyei Béla és Gallusz Niki beszélnek a darabról a stúdióban. A műsorvezető Gundel Takács Gábor. A későbbi riportban pedig, akit esetleg érdekel, a Vígszínház következő évadáról esik szó. Én személy szerint nagyon örülök A vörös oroszlánnak, valamint a Madách színpadán az Annie Hall-nak, ezeket biztosan megnézem! Ebben a posztban sincs echte Pali, de szerintem érdemes megnézni a riportot!

Szekszárd - Ópusztaszer beszámoló

0 megjegyzés
Tőlem, azaz Nikitől

Üdv Mindenkinek!
Egy nagyon jó szekszárdi-ópusztaszeri kiránduláson van túl a csapat, s természetesen nem véletlenül ezen a két helyen töltöttük a hétvégét. Pali Érden kezdett 20-án, István, a királyt énekelt, Kell még egy szót, Európát. Dia, Dalma és Árpi beszámolója alapján elmondható, hogy kellemes kis fellépés volt, de kora reggel révén Pali hangszálai még egy kicsit érdesen szóltak.
Szekszárdra délben indultunk el Pestről, majd mielőtt meglátogattuk volna a Tolnai megyeszékhelyt, Faddon egy panzióban elfoglaltuk a szállásunkat. Szandi is velünk tartott, s mivel kétséges volt, hogy kapunk-e valahol normális ebédet (20-a révén zárva lehettek a vendéglők) ezért még a panzióban megebédeltünk. Fél 5-re értünk Szekszárdra, Szandit épségben "leszállítottuk" :D majd körbenéztünk a városban. A színpad a Prométheusz Parkban volt felállítva. A parkban szép cserjék, szobrok voltak láthatóak, főleg Prométheusz és a Sárkány mutatott jól, melyek pont a színpad mellett voltak láthatóak. Mi ezután megnéztük Szekszárd belvárosát, a copf stílusú templomot :P, a városházát, főteret, szobrokat, a Deutsche Bühne épületét, majd visszamentünk a színpadhoz, akkor már a hangbeállás folyt. Egy idő után leheveredtünk a fűben, s mint valami fesztivál idején, szépen elcsacsogtunk, elhülyéskedtünk egy pár órát. Pali beéneklésére (Oly távol vagy tőlem) még füvekkel helyettesített gyertyás, karlengetős éneklést is rendeztünk: D Aztán elmentünk vacsorázni, hosszabb ruhát venni, majd letelepedtünk a színpad előtt felállított kordon elé, hiszen elkezdett gyűlni a tömeg. Már sötétedett, ezért, hogy a téren lásson a nép, szépen ránktolták a reflektorokat. Persze kiégette a szemünket, de azért megbirkóztunk a dologgal: jó kis fotókat készítettünk napszemcsiben. :P Magát az előadást nagyon élveztük, egészen Bazilika (2008) érzésem volt, hisz szabadtéren és állva tombolhattuk végig a rockoperát. Az előadás végén egészen elérzékenyültem, s ismét összekapaszkodva énekeltük a Felkelt a napunkat. Palit látva sokszor eszembe jutott, hogy 1000 éve István királyunk kapta meg a koronát, ilyenkor szinte összemosódott bennem kettejük alakja. Borzongás futott végig a gerincemen. S volt még egy érdekes momentum. István és Koppány egymással szemben álltak, s ebben a pillanatban kettejük árnyéka a háttérben összefonódott. Szimbolikus gondolkodásomban rögtön megjelent a két fiú, mint közös gyökérből sarjadó két férfi, kiknek a nép boldogulása volt a célja. István ekkor tovább lépett, árnyéka kivált nagybátyja árnyékából, s Koppány sorsa így pecsételődött meg. Szívszorító, hogy ennyi előadás után is tudott újat mutatni a mű. Az előadás után tűzijáték következett, mi azonban kígyózva kivonultunk a tömegből s hátra mentünk pár szót váltani a srácokkal. Érdekes volt azt látni, hogy jöttek olyan autogrammkérő, gratuláló emberek, akik most látták őket először és hatott rájuk az előadás. Évekkel ezelőtt mi is így találkoztunk a Társulattal, s azóta kedves ismerősökké váltak. Nem bántam meg az elmúlt két évet, mert színpadon innen és túl, rendkívüli emberekkel találkoztunk és éltem át velük nagyszerű élményeket. :)
Ezután hazamentünk és még alvás előtt beszélgettünk, nevetgéltünk. Nagyon jó nap volt! :)
Másnap korán reggel keltünk, hisz át kellett érnünk fél12-ra Ópusztaszerre, mert ekkor kellett indulnunk a Feszty-körképes túrára. Namármost a reggelinél csúsztunk, ugyanis korábban keltünk a szállásadóknál. :P Végül laktató, vidám reggelit költöttünk el, majd indultunk Ópusztaszerre. Szokásunkhoz híven GPS-be tápláltuk a koordinátákat, azonban bibi csúszott az indulásba: GPS-ünk nappal helyett éjszakát mutatott, illetve ellenkező irányba küldött el bennünket. Mikor elegünk lett a gépecskéből, kivontuk a forgalomból és kézi navigálással, eszméletlen hepehupás úton rohantunk Pusztaszer felé. Valószínűleg azon az útszakaszon senki sem száguldott még ilyen sebességgel, mint mi. :D Néha az volt az érzésem, hogy inkább repülünk, mintsem az aszfalton gurulunk. :P Végül átpakoltattuk fél3-ra az időpontot, de már csak azért is nagy sebességgel zúztunk be a Parkhoz. Ott aztán egyesült a csapat, beszélgettünk, ettünk, majd elindultunk körülnézni a parkban. A 12-ik századi Monostor romjain Kyrie Eleison-os temetési menetet játszottunk, szobrokkal pózoltunk, Koppányfeleséges-élő szobrot alkottunk. :D Kenyérlángost ettünk, ezerötszáz éves mamutfenyőt néztünk, majd bementünk a Rotundába kiállítást nézni. Érdekes módon az ősmagyarokról szóló kiállítás elején két korabeli beszámoló alapján megalkotott öltözetet láthattunk. Az egyik csak bőrbe öltöző, vadembereknek írja le őseinket, a másik, török beszámoló szép kaftánt és sipkát ad ránk. Oda is jött a kiállításon dolgozó hölgy, hogy felhívja a figyelmet erre a különbségre. Érdekes élmény volt. Majd bementünk a körképhez, amit tavaly is megnéztünk (a Szegedi Szabadtéri alkalmával átjöttünk át Szerre), ám most egészen új élmény várt ránk. A korábbi, szűkebb tér helyett egy, a festményhez közelebb vivő "sétányt" is kaptunk, így a tömeg jobban eloszlott, még inkább bele tudtuk képzelni magunkat az ezer évvel ezelőtti eseményekbe. Ehhez az élményhez nem csupán a 3 méter magas festmény járult hozzá, hanem az élethű csatazaj, kiáltások, sikolyok, dobszó is. Akár a filmekben, megelevenedett előttem Árpád vezér délceg bevonulása, a fejedelemasszonyt hozó négy ökrös szekér csak úgy száguldott felém, láttam az égő házból kihozott, sikoltozó lányok kapálózását, a tűz körül, delíriumban táncoló lányokat, a sámán más dimenziókban mozgó alakját, a lovag nyerítését, a harcosok mozdulatait, a messzi tájak, dombok felett repültem, akár egy végtelenül szabad sólyom. Kaftánban, fémékszerekkel a hajamban jártam, 896-ot írtunk. Akárkivel beszéltem a látogatás során, mindenki le volt nyűgözve. Dia azért, mert még sokadjára is új élményt nyújtott neki a festmény, Lala azért, mert először látta, és ki sem akart jönni, én azért, mert másodjára még inkább bele tudtam élni magam a látottakba. Annyira élethű volt az egész, hogy kilépve a Rotundából, fejbekólintott a 21-ik század. Ezután oda is telepedtünk a színpad elé, ahol megtekinthettük a nagyszínpados István jelmezeit közelről. Gyönyörű részletek, nehéz anyagok (István és Kopppány jelmezei) és finom kelmék (Gizella, Réka és Koppányfeleségek ruhái) jellemzik Kovács Yvette Alida jelmezeit. Majd a fiatalok hangbeálltak és kezdődött is a keresztmetszet. A dolog hátulütője az volt, hogy a színpadtól egészen távol helyezkedtek el a nézők számára kihelyezett padok, így elég messziről nézhettük csak a műsort. Ráadásul délután négy óra révén még ebéd utáni punnyadtság jellemezte a parkot. Ennek ellenére a full jelmezt viselő srácok kitettek magukért. Sok öröm, vidámság, napsütés és közös élmények jellemezték tehát a két napot. Részemről köszönöm kis fórumos családomnak, hogy részesei lehettem az eseményeknek, imádlak benneteket! A Társulatosoknak is köszönet az élményért, minden jót kívánok nektek a pályátokon, remélem hamarosan találkozunk! Palinak pedig kemény, próbákkal teli időszakok jönnek, kitartás fiú!

Frissítés 1: a Teol.hu képgalériája a szekszárdi előadásról itt megtekinthető.

Frissítés 2: videók a szekszárdi Istvánról itt, itt és itt.

Frissítés 3: beszámoló Dalmától.

Belőlem is kikívánkozik egy beszámoló, főleg hogy én Érden is voltam. Megosztom az elmúlt napok élményeit.
Honfoglaló túránk augusztus 20-án reggel 9-kor indult, miután összeszedtem Diát és Árpit elindultunk Érd felé (egyébként a megelőző napokban volt egy kis kavar, hogy kivel hol és mikor kell találkozni, kész csoda hogy mindenki végül eljutott a megfelelő helyre:) ) Már az úton tárgyaltuk, hogy merész dolog Palitól reggel bevállalni egy ilyen műsort, mivel hogy nincs ideje a hangjának felébredni, amit az elején hallani is lehetett, de lehet hogy csak mi vagyunk ilyen vájt fülűek.
Érden megérkezve egy nagyon kellemes helyszínen találtuk magunkat, a múzeum kertjében. Pali nem sokat váratott magára, ő is megérkezett, és kezdődhetett a mikrofonpróba. Teljesen le voltunk döbbenve, hogy Pali az alapján meg tudja mondani, hogyan kell beállítani a mikrofont, hogy nem is énekel, csak simán számolt. Nem tudjuk, hogy csinálja ez a fiú. (a képen a hangtechnikus látható :P - a szerk.)
Majd egy ideig magyarázott a hangtechnikusnak a keverőpultnál és kezdődhetett is a műsor. A polgármester úr beszédet mondott, asszonykórus bukovinai székely énekeket adott elő, majd a református, evangélikus és katolikus pap megszentelte az új kenyeret, amivel meg is kínálták az összegyűlteket. És ekkor jött Pali. Eleinte kissé zavarban volt, mert mikor el kezdte énekelni a Honfoglalást a nézők egyrésze még a kenyeret ette és volt egy alapzaj, illetve mint korábban említettem a hangja sem ébredt még fel. Viszont nagy tapssal köszönték meg neki a dalt, a lelkesedés csak fokozódott, az Európát és az István egyveleget már mindenki együtt énekelte Palival. Hihetetlen jó hangulatot teremtett perceken belül, nem akarták elengedni a színpadról. Hiába hangzott el a "vissza, vissza...", nem volt folytatás.
Annyira jól telt a délelőtt, hogy csak akkor vettük észre, hogy csúszásban vagyunk és Niki meg Szandi vár minket a Móriczon, ez volt az első száguldásom a túra alatt. Nagy kerékcsikorgás közepette meg is érkeztünk a lányokhoz, szegény Szandi rémülten rám nézett, megnyugtattam, hogy nem vagyok teljesen őrült, és irány Szekszárd. :) De előbb kitérőt tettünk Faddon, egy nagyon szép kis hely, tóval meg mindennel és medencével. Mindenki verte a falba a fejét, hogy miért nem hozott fürdőruhát, csobbantunk volna egyet. Miután elfoglaltuk a szobákat, megebédeltünk. Volt ott minden, inkluzíve Marika palacsintája. Jóllakottan elindultunk Szekszárdra, elvégre Táltosasszony nélkül nincs előadás. Szandikától elbúcsúztunk, mi meg felfedeztük a Szegzárdot, elvégre be kellett mutatkozzunk az ottaniaknak. Tóban lábáztatás, copf stílusú templom és egy pár furcsa szobor megtekintése után, visszatértünk a tett helyszínére, a hangbeállás, mi is elszórakoztattuk magunkat és másokat. Majd gyors vacsora, ruhacsere, aztán irány a színpad. Nem kis időt töltöttünk reflektorfényben, ami arra szolgált, hogy lásson a közönség, mi meg hogy megvakuljunk. Nagyon jó előadás volt, végigénekeltük, hihetetlen, hogy ennyi idő után ugyanúgy élvezem, mintha az első alkalom lenne.
Visszaérve a szállásra, még beszélgettünk, majd elaludtunk. Hajnalban Diával úgy döntöttünk hogy körülnézünk Faddon...pizsamában. Szerintem a helyiek azóta is azon gondolkoznak, hogy honnan szabadult ez a két nőszemély.
Miután felébresztettük a panzió tulajokat, olyan reggelit kaptunk, hogy délutánig nem voltunk éhesek. Szépen, nyugodtan elindultunk Ópusztaszer irányába. Soha ne bízz meg a GPS-ben!!! A kütyü kissé zavarodott volt, folyamatosan éjszakát mutatott és be is vitt egy zsákutcába. Paksnál el kezdtünk gondolkozni, hogy valami nem jó, így Diát neveztem ki GPS-nek. A gond csak az volt, hogy egy órát veszítettünk ez által és nekünk jelenésünk volt a Feszty körképnél. Dia megnézte, hogy melyik a legrövidebb útvonal, csak egy volt a gond,
ezeket az utakat szerintem építésük óta nem újították fel. És 160-nal végigszáguldani...hát egy élmény volt, egy hullámvasút semmi ehhez képest. Időközben Diának és Pálmának hála sikerült délutánra átrakatni a körkép megtekintést, így megnyugodtam, hogy már nem kell rohanni, le is vettem a lábam a gázról. Csak szegény Niki így már nem élvezte, így konkrétan beletapostam újból és leszálltunk Ópusztaszer parkolójában, mert már repültünk. Valahogy vinnyogva a röhögéstől kimásztunk az autóból, és miután már nem remegett a lábunk elindultunk a többiekhez.
Megnéztük a park látványosságait, de én már a fél hármat vártam, hogy végre láthassam élőben a körképet. Elakadt a szavam, a lélegzetem, szavakban nem lehet leírni, hogy mit éreztem, ezt látni kell. Úgy elrepült az a félóra, hogy azon vettem észre, hogy a bácsi már harmadszorra szólít fel, hogy hagyjuk el a termet. Majd lazításként Jocó találmányával fotozkodtunk, éljen Árpádné pelyhe!
Az előadás elég érdekes volt, mert távol voltunk a színpadtól, nappal volt és szieszta időszak. Két hihetetlen napot töltöttem egy őrült társasággal, nagyon szeretlek Titeket! A Társulatnak köszönöm az élményeket és rendkívüli embereket tudtam ezáltal megismerni. Remélem még nagyon sok közös programunk lesz. Palinak meg sok erőt és kitartást következő hetekhez!
Puszi

FeFe - azaz István, a király a Ferencvárosi Fesztiválon

0 megjegyzés

1. nap - 2010. 06. 25.

A Fradi pálya két este erejéig nem B közepes szurkolókkal, focistákkal és labdákkal lesz tele (bár tegnap, pénteken az előadás előtt összegyűlt egy csapatnyi bőrfejű a stadion előtt...) hanem színpaddal, díszlettel, jelmezekkel, és csöppnyi színházzal. A Társulat a legendás István, a királyt adta elő tegnap, ill ma 26-án este is elő fogja adni. A szereposztás a szokásos, Pali játssza Istvánt, Vadkerti Imi Koppányt, Tóth Ata Tordát, Éder Enikő Saroltot, Simon Bogi Gizellát, Herczeg Flóra Rékát, Varga Lala Laborcot, Fejes Szandi a Táltosasszonyt.
A pálya szaggitális, azaz keresztirányú felezővonalához állították fel a színpadot, a nézők pedig a stadion jobb felének lelátóit foglalhatták el. Ez mind szép és jó egy focimeccsnél, ahol a játékosok akár a pálya széléig is kijöhetnek, de az István nem ez a típusú meccs.... Így az a szomorú helyzet állt elő, hogy a színészek az üres gyepnek voltak kénytelenek játszani, míg a nézők is max a színpadképeket nézhették, a színészi játékhoz távcső kellett volna... Érezhetően laposabb is volt a hangulat mindkét oldalon.
Hogy Paliról szóljak, nagyon precízen, szépen énekelt, nagy erővel. Többet sajnos nem tudok mondani, elég messze volt, így maximum a hangja miatt rázhatott ki a hideg, a játékát nem láttam... :(
A többiek közül Lala kicsit újított, Flóra mély hangjai nem szóltak valami szépen, a három Koppányfeleség annyira egyforma volt távolról (így, hogy Andi is barna), hogy meg se tudtam őket különböztetni néha.
Ja, és szétfagytunk. Úgyhogy ma kicsit melegebb felszereléssel fogok kicsücsülni. Pá!

További fotók az előadásról itt. Köszönet értük Lonkának!

Két videófelvétel szintén erről az előadásról itt és itt.

****

2. nap - 2010. 06. 26.

A mai nap egyértelműen erősebb volt mind a csapat részéről, mind a nézők élvezeti szempontjából (persze a szűk környezet véleményéből levont minta nem reprezentatív, de ánblokk jobban üdvrivalgott a közönség, nagyobbak voltak a tapsok, stb).
A hangosításon is sikerült javítani, mert bár ugyan ma is elég erősen szóltak a mikroportok, azért annyira nem voltak fülsüketítőek.
A Társulat mindenesetre feldoppingolta magát, és egy igazán élvezetes előadást produkált. Tegnaphoz képest mindenki jobb volt, úgy gondolom. Mi Diával végigénekeltük, táncoltuk (ülve!) az előadást, régen élveztem ennyire Istvánt, pedig ez volt a jubileumi 30-ik előadásom! :D Igen, krisztusi korba léptem. xD
Aki nagyon jó teljesítményt nyújtott, az egyébként Derzsi Gyuri volt, most hangban is hozta a megtört papot a "Bűnbánó lélek" sor teljesen remegő hangon történő éneklésével, illetve eljátszotta az "Itt a király, hol a király?" jelenetet a Hála néked fejedelem alatt, ami pedig megint iszonyat jól jött ki. :D (Pali már előbb bemegy az udvarba Gyuri jussáért, amikor Gyuri még szövegel, így mikor hátranéz Pali már nincs sehol, ezért aztán szétnéz, vállatvon, majd tudomásul veszi, hogy eltűnt a király. LOL :D)
Az Áldozatunk fogadjátok is irtó jóra sikeredett, Szandi is nagyon odapakolta magát, de a táncosok is, főleg Olter Wanda, aki egy istennő!!!
Pali ismét borzongatóan jól énekelt, ma kicsit talán visszafogottabb volt, mint tegnap, és így került optimális szintre az erősség. Bár a Nincs más út még így is érezhetően dacosabbra, követelőzőbbre sikerült, mint azt kőszínházban elő szokta adni, vagy olyan helyen, ahol a nézők közelebb ülnek. Szerintem itt azért pakolt rá, mert tudta, hogy a nézők távolabb vannak, így szükségét érezte annak, hogy jobban megnyomja az amúgy is súlyos jeleneteket. A darab utolsó harmadára találta meg szerintem az igazi Istvánt, az Elkésett békevágytól kezdődően még távolról is jól látható drámai arckifejezéseket öltött magára.
Én mondjuk Gyuri két remegő hangú sorától kezdve torokszorító sírással küszködtem, amire jócskán rápakoltak Pali arckifejezései. To sum up, Palitól a Nincs más utat éreztem a kelleténél erősebbnek, de aztán magára talált a fiú. És örülök, hogy ma már részletesebbet is tudtam írni, a tegnapi valahogy olyan távolira sikerült, a hang eljutott hozzám, a játék annyira nem.
Szóval tombolós, nagyon élvezetes, zamatos István volt a mai. Nyammi!

Fotók Lonka albumában és a Feke Pál Web galériájában (210 db!)

Videók a FeFe-ről playlistben: 1. felvonás és 2. felvonás. Ill. Judit két videója itt és itt.

Megkezdődtek a Jézus Krisztus Szupersztár próbái

0 megjegyzés

A Madách Színházban szeptember 17-18-19-án bemutatandó Szupersztár musical próbái május 31-én megkezdődtek. A Viva la Musical! tudósítói fotó és híranyaggal szolgálnak az eseményről. Én sajnos nem lehettem ott, aznap vizsgáztam, de biztos forrásból tudom, hogy Pali nagyon jól érezte magát, sokat bohóckodott és rendkívül jól énekelt. ;)

Egri élményeim

0 megjegyzés
***Álljék itten a Kék Társulat Fórumban publikált élménybeszámolóm az egri (esti) Istvánról.***

Az egri István, a király számomra több okból is különleges szórakozásnak, kirándulásnak ígérkezett. Egyrészt velem tartott az öcsém is, aki még sosem látta a társulatos verziót, így volt kinek narrálnom a darab közben (nem mintha Zsuzsival meg Borcsával nem ugyanezt tettük volna ), elmesélni, melyik karaktert hogy hívják, mi a viszonyrendszer. Szerencsére Ádámék pont most vették Istvánt, így volt miből táplálkoznia a fiúnak. Másrészt Egerbe kellett utaznom a darab miatt. Eddig minden egyes alkalommal, amikor Istvánt néztem egy számomra még ismeretlen várost fedeztem fel. Ez a pénteki volt az első olyan alkalom, hogy ismerős út vitt a szeretett darab felé. Négy évet éltem Egerben gimnazista koromban, így második otthonom a barokk város. A csarnokban sok ismerős arcot láttam, volt évfolyamtársakat, volt tanárokat. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, ami ezen a hétvégén ért engem, mint amikor az öregdiák visszamegy régi oskolájába. Minden ismerős, mégis egy új szituációban találja magát az ember. Százszor voltam már Egerben, de ezzel a darabbal együtt, ezekkel az emberekkel (veletek, kedves barátaim) még sosem. Különösen pikáns fűszerezést adott ez a kettősség nekem.

Mindezek tetejében talán az utolsó Istvánt láttam. Vagy ebben az évben, vagy ki tudja. Egy korszak lezárult. Tudom, közhely, ezt mégsem lehet másképp megfogalmazni. A csapat két éves munkája, mely már 2007 óta, a Társulat előválogatásától kezdve számítható, talán egy nagyon megható előadással zárult le, reméljük csak ideiglenesen. Az a több mint egy év kalandozás, melyet veletek, jurta- majd palotalakókkal éltem át, otthon, a szeretett városban ért finisbe. Nem révbe, hiszen remélem még sok közös út vár ránk , azonban egy szakasz tényleg lezárult. S nagyon örülök, hogy erre Egerben került sor. Flórának nagyszerű érzés lehetett itt fellépni, s ezúton is csak gratulálni tudok neki, amiért sikerült elérnie, hogy Egerbe jöjjön az István, a király.

Úgy gondolom nekem már nagyon nehéz objektíven (ha van egyáltalán ilyen, hogy objektivitás) beszélnem erről a darabról, a színészekről, a rendezésről, az egész jelenségről. Sosem láttam még ennyiszer semmit, filmet sem, s még sosem foglalt el ennyire kiemelt helyet az életemben egy alkotás. Ez a hely úgy látszik az Istvánnak lett rendelve.

A részemmé váltak a hangok, a képeskönyvbe illő jelenetek, Pali Istvánjának fájdalmas arcrezdülései, Derzsi Gyuri kósza mosolyai Asztrikként, vagy éppen a művészbejáróknál eleresztett „Na hol vannak az autogrammkérők?" és "Feke Pali aláírásom van!” poénjai. Lala csokordobálásai, Bogi égbe tekintő, újasszony pillantásai, Flóra szerelmes vagy épp könyörgő tekintete, a feleséglányok bujálkodása, Imi és Ata összeütközése a Szemtől szemben nóta alatt, vagy épp a Vezér karizmainak megfeszülése, miközben teljes erejével nyomja vissza a pogány oldalt. Szandi énekének transzba taszító ereje, Wanda ősi vérmérsékletű sámántánca, Imi halálosan ijesztő dülöngélése, a Magyar urak bohóckodása, a béna lufik, a forgószínpad, Lajos a hangmérnökünk, a társulatos busz, a fehér hintó, az előadás alatt váltott egyetértő pillantásaink, a vastaps, a sikolyok, melyek néha lélekbugyrokból szakadtak fel…

Egerben két jelenet volt, mely iszonyatosan megrázott. Íme az első:

A megkötözött Koppányt Sarolt kéreti, Réka felsikolt. István arcán döbbenet. Nem hiszi el, amit lát. Riadt kisgyermekként fut oda anyjához. Belekapaszkodik. „Anyám, mi ez?” – kérdi. Félelemmel teli tekintete a földön kúszó Rékára téved. „Réka, mi lesz itt? Mi ez?” – nem is érti, mi folyik itt. A lány a palástjába tép. „István, te nem ezt akarod! Nem teheted ezt! Könyörgöm!!” Flóra tekintete mindent elárul. Az életét is odaadná, hogy apját mentse. Vagy már a vesztét érzi? Apja nélkül nincs jövője? Nem lesz férfi mellette? Gyerekkori játszótársa, István is cserben hagyja?
István eközben dülöngél. Fejében ezernyi hang zsongja: „Meg kell tenned, ha király akarsz lenni! Anyád tudja, mi a jó neked!” Ezzel szemben... „Nem követhetsz el ilyen vétket! Ez keresztényietlen! Miért harcolsz, ha te szeged meg a keresztényi tanítást?” "Kegyelmezned kell Rékának, hisz szereted! Hisz szánod!”
Addig addig keresi a biztos talajt, hogy már nem bírja tovább, elszakad a cérna.
Olyan erővel söpri le a gazdagon megrakott asztalt, hogy minden jelenlévő, néző és résztvevő elnémul. Mindenki eltávozik.
S az a pár pillanat, amikor István végre egyedül marad...
Ott ténfereg ez a láthatóan lázas fiú, a szeme könnyes, fogalma sincs mit tegyen. A válla már egy férfié, a teste már kész, lelkileg még teljesen éretlen. Nem tudja mit cselekszik. Mi lesz a következménye annak, amit tenni készül? Amit tennie KELL?
Az én szemem itt lábadt könnybe végleg.
S akkor ismét jönnek az alakok. István ennyi időt kapott. Apja, anyja, Réka, a meggyilkolt magyar úr és a legyőzött táltos. Mindnyájan azt követelik tőle, hogy döntsön helyesen. Megannyi igazság, és Istvánnak ki kellene választania az egyetlen helyes utat.
Majd megjelenik döntésének kulcsa, Koppány.
Azon áll, vagy bukik minden, hogy István mit olvas ki nagybátyja szemeiből.
A tökéletesen elsötétített színpadon már csak két fejlámpa dolgozik. Egyenrangúan emelik ki Istvánt és Koppányt.
S akkor jöjjön a másik jelenet, mely örökre belém égett.

Koppány áll, egyenes gerinccel, átható tekintettel. Akárcsak egy megdönthetetlen szilárd oszlop. Az ő hite nem fog meginogni
István nézi. Nézi. Folyamatosan olvassa ki a tekintetét. Ő nem bírja tovább. Ő lép el, miután az öröklét pillanatába dermedt előttem kettősük.
Hezitál. Sokkal rosszabb ez így. Nagybátyja elhatározása megdönthetetlen. Itt egyedül neki van most választása.
Minden oldalról nyomás. „Meg kell halnia!” – hallja anyja, a katonák, a hittérítő egyház hangját. A józan ész hangja szól. „István, csak így lehetsz király! Akarod ezt? Akkor tedd meg!”
„Keresztényietlen, amit teszel! Ő a rokonod! Szereted őt! És megsebzed Rékát!" – szól az érzelmek hangja. „Nem lesz csak álmatlan éjszakád, ha kegyetlenül gyilkolsz!”
Az feje már szétszakad a sok elvárástól. Nem marad más, térdre rogyik. Imádkozik. Hisz. Bízik. Istenben jobban, mint magában, ezért a karja lendül, s Koppány fejét veszti, habár méltóságát sosem.
Megtette… Éretlen kölyökként embert ölt.
S akkor jön még a neheze. Egy hatalmas aranypalást teríti be őt. A fejére rárakják egy ország mázsás súlyát. Akarta, van benne becsvágy, felelősségérzet is, hisz ő Géza fia. Mégsem mosolyog. Egy percig sem. Király lett. De boldog ember talán soha. Máris legszívesebben letetté a kezéből az országalmát. Meg is szabadul a koronázási jelvényektől. Ismét csak egy egyszerű fiú áll előttünk, akit a sors arra kényszerít, hogy életek felett döntsön.

Mennyire életszerű… egyik cselekedetünk a pillanat hevében helyes, majd gyötörni kezd minket a helytelensége. István mögött döntésének áldozatai, a fiatal felfedezőcsapat fekszik holtan. Meggyilkolta ezzel a jövőnket? Nem. A fiatalok élnek, csak elszenvedték őseik sebeit.
„Hozz reánk víg esztendőt. Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.

Talán a magyar népre kevesebb szenvedés várt volna Koppány mögött? Dózsa lett volna György királyunk? Ezt már sosem tudjuk meg.
Arról viszont példázatot kapunk, milyen egy keresztény elvek miatt meggyilkolt pogány vezér keresztényi viselkedése. Koppány megbocsájt. Megbocsájt a koronázási jelvényektől lecsupaszított embernek. Az unokaöccsnek. A vétkezőnek. Tegyük ezt mi is.

Örök példázat, örök emlék. Az István, a király társulatos előadásai univerzális tanítással s baráti mosolyokkal gazdagítottak engem.
Éreztem katarzist, mint most, Egerben. Kaptam ismerős mosolyokat, a szemembe énekelt kérdést: „Mondd, te kit választanál?”
Sírtam rajtuk, nevettem rajtuk. Nevettem velük, s igen, azt hiszem sírtam is velük.
Sok-sok egymásba kapaszkodó kar, ajkak, melyek Felkelt a napunkat énekelnek. Színpad előtt és színpadon. Több, sokkal több ez, mint egy színdarab. István, a király életforma. Jó volt benned élni. Visszavárunk!

István, a király a TV-ben!

0 megjegyzés

Augusztus 20-a alkalmából ma délután 17:10-től az m2-n lesz látható a jubileumi István, a király filmváltozata Szikora János és Szabó Szilárd rendezésében. Főszerepben: Feke Pál, Vadkerti Imre, Éder Enikő, Herceg Flóra, Simon Boglárka, Varga Lajos, Tóth Attila, Fejes Szandra, Derzsi György és a Társulat valamennyi tagja.

2009. augusztus 20. István, a király - a jubileumi előadás filmváltozata m2 17:10