A cím nagyon ünnepélyesnek hangzik, tudom jól. De. Úgy éreztem, hogy meg kellene állni egy szóra. Részben azért, mert a blog immár 25 ezres látogatottságnak örvend, és amelyet ezúton is köszönök, másrészt, illetve főleg pedig Pali miatt. Álljunk meg egy pillanatra. Itt van ez a húszas évei végét taposó fiatalember, aki 10 éves szakmai múlttal a háta mögött két olyan volumenű szerepben mutatkozhatott be egy hónapon belül, amelyek külön-külön is erőt próbálóak lennének. Jézus Krisztus és Jean Valjean. Előbbi történelmi figura, utóbbi Victor Hugo méltán híres regényének főhőse. A két musical, a Jézus Krisztus Szupersztár és A nyomorultak pedig a musicalirodalom legjelentősebb művei, embert próbáló énekesi és színészi feladatok. Pali pedig nem arról híres, hogy kiáll a színpadra és csapjunk bele, lesz ami lesz. Amikor ő színpadon van, próbál mindig maximumot nyújtani, és sosem "csak elénekelni" akarja a szerepet, mindig igyekszik megélni, átélni az adott ember személyiségét. Színészi eszköztárát finom mozdulatok, arckifejezések jellemzik, ami a musical világán belül igen ritka és egy stúdiószínpadon talán jobban is érvényesülnének, mint nagyszínpadon. Mégis, akik első sorokban látták már Palit és igazán jól megfigyelték, kifinomult, apró rezzenéseknek lehettek szemtanúi. Egy ökölbe szorított kéz, egy tekintet, s a vokális eszközök, halkabb vagy erőteljesebb éneklés. Jézusként igazi férfi, aki Mária Magdolnára nőként néz és végig emberként szenvedi el a megpróbáltatásokat, sosem azt a dogmatikus, áhítatos Jézust látjuk, aki a szentképekről tekint vissza ránk. Csupán egy embert, akire nagy terhet pakolt a sors, az élet, vagy a Magasságos. Jean Valjean. Palinak 30-35 éves korról kell a darab során fokozatosan megöregednie. És megteszi. Mégpedig nem a sminknek köszönhetően, ami egyébként telitalálat lett a kosztümökkel együtt. Hatalmas energiáit visszafogva, szinte fátyolosan énekel, egyszer-egyszer törik csak ki, amikor a szerep íve azt megkívánja. Mimikája is egy idős úriembert mutat, száját összeszorítva, mélységes szomorúsággal telt szemekkel formálja meg Valjeant. Amikor leánya kész lesz az életre, akkor pedig félreáll, belehal a veszteségbe. És nem Jézus katartikus halálával, hanem egy idős ember végtelen fájdalmával és nyugalmával. Mindezt 29 évesen. Pali hálás lehet a sorsnak, amiért megkapta élete két legnagyobb szerepét, mi pedig azért lehetünk hálásak, hogy részesei lehetünk ennek a csodának.
Először is Boldog Új Évet Mindenkinek! Az új év remélhetőleg sok fellépést, koncertet, előadást hoz Palinak, ezáltal rengeteg kellemes élmény az őt kedvelőknek, s nem utolsó sorban sok olvasnivalót a blogot látogatóknak. ;)
