Hétvégi program: Broadway Fesztivál!
Bejegyezte: mesmerized dátum: 17:47 0 megjegyzésHétvégi program: A nyomorultak a Margitszigeten
Bejegyezte: mesmerized dátum: 19:22 0 megjegyzésÉn holnap megyek, hozok majd beszámolót! :) Addig is néhány videó a főpróbáról: Viva la Musical! (Egyházi Géza, Miller Zoltán, Fejes Szandra, Vincze Gábor Péter nyilatkoznak és az előadásból láthatunk részleteket) és Színház.hu (Korcsmáros György, Egyházi Géza, Koós Réka, Miller Zoltán nyilatkozik, szintén részletek a főpróbából). Pali eléggé kimaradt a videós szórásból, hiszen ő ma mutatkozik be Jean Valjean szerepében a Margitszigeten. Good luck! Nézőknek: Have fun! :D (Holnapra itt lehet még jegyet venni: szabadter.hu)
Today and tomorrow Pali plays Jean Valjean in the cultic musical, Les Miserables. The Margitszigeti Szabadtéri Színpad is an open-air theater, so we cross our fingers and pray: "Don't rain on their parade!" :P
FeFe - azaz István, a király a Ferencvárosi Fesztiválon
Bejegyezte: mesmerized dátum: 06:18 0 megjegyzés
1. nap - 2010. 06. 25.
A Fradi pálya két este erejéig nem B közepes szurkolókkal, focistákkal és labdákkal lesz tele (bár tegnap, pénteken az előadás előtt összegyűlt egy csapatnyi bőrfejű a stadion előtt...) hanem színpaddal, díszlettel, jelmezekkel, és csöppnyi színházzal. A Társulat a legendás István, a királyt adta elő tegnap, ill ma 26-án este is elő fogja adni. A szereposztás a szokásos, Pali játssza Istvánt, Vadkerti Imi Koppányt, Tóth Ata Tordát, Éder Enikő Saroltot, Simon Bogi Gizellát, Herczeg Flóra Rékát, Varga Lala Laborcot, Fejes Szandi a Táltosasszonyt.
A pálya szaggitális, azaz keresztirányú felezővonalához állították fel a színpadot, a nézők pedig a stadion jobb felének lelátóit foglalhatták el. Ez mind szép és jó egy focimeccsnél, ahol a játékosok akár a pálya széléig is kijöhetnek, de az István nem ez a típusú meccs.... Így az a szomorú helyzet állt elő, hogy a színészek az üres gyepnek voltak kénytelenek játszani, míg a nézők is max a színpadképeket nézhették, a színészi játékhoz távcső kellett volna... Érezhetően laposabb is volt a hangulat mindkét oldalon.
Hogy Paliról szóljak, nagyon precízen, szépen énekelt, nagy erővel. Többet sajnos nem tudok mondani, elég messze volt, így maximum a hangja miatt rázhatott ki a hideg, a játékát nem láttam... :(
A többiek közül Lala kicsit újított, Flóra mély hangjai nem szóltak valami szépen, a három Koppányfeleség annyira egyforma volt távolról (így, hogy Andi is barna), hogy meg se tudtam őket különböztetni néha.
Ja, és szétfagytunk. Úgyhogy ma kicsit melegebb felszereléssel fogok kicsücsülni. Pá!
További fotók az előadásról itt. Köszönet értük Lonkának!
Két videófelvétel szintén erről az előadásról itt és itt.
****
2. nap - 2010. 06. 26.A mai nap egyértelműen erősebb volt mind a csapat részéről, mind a nézők élvezeti szempontjából (persze a szűk környezet véleményéből levont minta nem reprezentatív, de ánblokk jobban üdvrivalgott a közönség, nagyobbak voltak a tapsok, stb).
A hangosításon is sikerült javítani, mert bár ugyan ma is elég erősen szóltak a mikroportok, azért annyira nem voltak fülsüketítőek.
A Társulat mindenesetre feldoppingolta magát, és egy igazán élvezetes előadást produkált. Tegnaphoz képest mindenki jobb volt, úgy gondolom. Mi Diával végigénekeltük, táncoltuk (ülve!) az előadást, régen élveztem ennyire Istvánt, pedig ez volt a jubileumi 30-ik előadásom! :D Igen, krisztusi korba léptem. xD
Aki nagyon jó teljesítményt nyújtott, az egyébként Derzsi Gyuri volt, most hangban is hozta a megtört papot a "Bűnbánó lélek" sor teljesen remegő hangon történő éneklésével, illetve eljátszotta az "Itt a király, hol a király?" jelenetet a Hála néked fejedelem alatt, ami pedig megint iszonyat jól jött ki. :D (Pali már előbb bemegy az udvarba Gyuri jussáért, amikor Gyuri még szövegel, így mikor hátranéz Pali már nincs sehol, ezért aztán szétnéz, vállatvon, majd tudomásul veszi, hogy eltűnt a király. LOL :D)
Az Áldozatunk fogadjátok is irtó jóra sikeredett, Szandi is nagyon odapakolta magát, de a táncosok is, főleg Olter Wanda, aki egy istennő!!!
Pali ismét borzongatóan jól énekelt, ma kicsit talán visszafogottabb volt, mint tegnap, és így került optimális szintre az erősség. Bár a Nincs más út még így is érezhetően dacosabbra, követelőzőbbre sikerült, mint azt kőszínházban elő szokta adni, vagy olyan helyen, ahol a nézők közelebb ülnek. Szerintem itt azért pakolt rá, mert tudta, hogy a nézők távolabb vannak, így szükségét érezte annak, hogy jobban megnyomja az amúgy is súlyos jeleneteket. A darab utolsó harmadára találta meg szerintem az igazi Istvánt, az Elkésett békevágytól kezdődően még távolról is jól látható drámai arckifejezéseket öltött magára.
Én mondjuk Gyuri két remegő hangú sorától kezdve torokszorító sírással küszködtem, amire jócskán rápakoltak Pali arckifejezései. To sum up, Palitól a Nincs más utat éreztem a kelleténél erősebbnek, de aztán magára talált a fiú. És örülök, hogy ma már részletesebbet is tudtam írni, a tegnapi valahogy olyan távolira sikerült, a hang eljutott hozzám, a játék annyira nem.
Szóval tombolós, nagyon élvezetes, zamatos István volt a mai. Nyammi!
Fotók Lonka albumában és a Feke Pál Web galériájában (210 db!)
Videók a FeFe-ről playlistben: 1. felvonás és 2. felvonás. Ill. Judit két videója itt és itt.
KOZSZT gála Kecskeméten
Bejegyezte: mesmerized dátum: 00:16 0 megjegyzésEzt a bejegyzést azzal az egy képpel illusztrálom, amit találtam az eseményről... Szóval.
2010. június 19-én rendezték meg Kecskemét főterén a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó gálaestjét. Olyan előadásokat láthattak a nézők ezen rendezvény keretein belül a városban, mint az István, a király, az Anna Karenina, a Jövőre, Veled, Itt! vagy a Circus Hungaricus.
Maga a gála musical és operett blokkokból állt, a műsorvezető Pali volt. Az első musicalblokkot a Hair Vízöntője nyitotta Janza Kata és Fejes Szandi előadásában. Elhangzott még szintén a Hair-ből a Nevem Berger, melyet Pali énekelt. Serbi, alias Serbán Attila Szupersztárt énekelt a Jézusból még régi szöveggel, de volt még Sakk duett is Szanditól és Simon Bogitól. Az operett blokkot Kalocsai Zsuzsa, az Operettszínház primadonnája uralta, mind hangban mind térben (hatalmas ruhákban lépett fel, olyan igazi primadonnásan nézett ki :P ). Szubrett-buffó párosként pedig Simon Bogit és Orth Pétert, a kecskeméti Katona ifjú művészét, a Nyomorultak leendő Marius-át láthattuk. A második musical blokk fő élménye számomra Janza Kata és Szandi Gyűlölet duettje volt. Szandi csodásan megállta a helyét, rendkívül energikus lett a duett! Mahó Andi énekelt még Ma éjjel táncolnéket a My fair lady-ből, Pali és Serbi szenzációs Nagyot nőtt az árnyék duettet adott elő (Elisabeth), s végül az estét a Nyomorultak premier előtti premierje zárta. Orth Peti Üres szék,üres asztalt énekelt. Bogi, aki Eponin lesz, Senkim márt, Miller Zoli Csillagokat (ő egyébként Janza Katával Miért?-et is énekelt az Anna Kareninából). Végül pedig Pali a Vidd hazát, majd Egy nap még következett fináléként, amiből kitűnt Serbi, aki Enjolras sorait énekelte, illetve Szandi hihetetlen szép magas hangot (C-t) énekelt ki.
Mindent összevetve jó kis gála volt, csak a hűvös időjárás volt kissé kedvezőtlen, illetve a dalok alatt az első sor előtt-mellett ugrándozó,vinnyogó gyerekek. Imádom a gyerekeket, de amikor drámai dalokat szeretnék hallgatni, látni, és folyton ugrándoznak, nem látok, nem hallok tőlük, nem tudok koncentrálni, az kissé bosszantó. -.-
Kecskemét és a zenélő ékszerdoboz
Bejegyezte: mesmerized dátum: 05:45 2 megjegyzés
A Facebook megmondta: Melyik magyar város való neked? - Kecskemét. Nos, ha nem is költöztem a dél-alföldi megyeszékhelyre, azért egy koncert erejéig élvezhettem a város friss, fagyos zamatát. Mínusz akárhány fokban érkeztünk meg ugyanis a Katona József Színház mellé, mely egy apró ékszerdobozra emlékeztet engem. A dobozka ezen az estén kinyílt, hogy fülbemászó, andalító, megríkató muzsikával kényeztesse látogatóit.
A Feke Pál Band elvileg decemberben adott volna koncertet a színházban, de az influenzajárványnak köszönhetően januárban került sor az eseményre. Saját rekordunkat megdöntve körülbelül 70 ember jött el Dia szervezésében a koncertre. Ez természetesen azt jelentette, hogy nem csak a szokásos Palis keménymag, hanem jóval több érdeklődő, "palikoncertszűz" emberke élvezhette az előadást. Még saját fotósunk is volt Rana személyében, aki saját bevallása szerint néha elég nehezen tudott a munkájára koncentrálni, hiszen legszívesebben végig énekelt és tapsolt volna a koncertet.
A színházterem első négy illetve hét sorának nagyrészét mi foglaltuk el, de a nézőtér többi része is megtelt. Jelen volt Pali családja s a producerasszony is. Már az első színpadra lépésekor látszott a fiún, nagyon meg akarja csinálni ezt a koncertet.
Nem szeretnék most egyesével végigmenni a dalokon, amelyek egyébként az Új világ vár! koncert megszokott anyagát hozták. Sokkal inkább az apró nüanszokra térnék ki. A hang- és fénytechnikával kezdeném, mely általában mindig ilyen magas színvonalú. Most ebben a színházi környezeben is különlegesen szép színpadképek születtek. Rana az elején kicsit tartott a szokásos kelléktől, a füsttől, de végül a szépen beállított fények és a hátsó ledfalak pont megfelelő fényviszonyokat teremtettek. Rana azt mondta, különlegesen színvonalas ez a színpadtechnika. Nos, igen, Pali mindig nagyon figyel erre, s valószínűleg a fény és füst beállítások az ő keze munkáját dicsérték, nagyon ért a látványtervezéshez. Nem véletlenül, a Musical Kurzus gálaelőadásait is ő szokta rendezni, a világítást ő tervezi meg stb.
A koncert legelején érezhetően izgult a fiú, kevésbé jött elő showman énje, de hát bele kell lendíteni a közönséget is a mókába! Kép már kitisztult, Szupersztár, Élet az úr. Majd a Vidd haza, ami itt, Kecskeméten különös jelentőséget kapott, hisz ha minden jól megy ősztől Pali a Nyomorultak musical főszerepét énekli itt, s ehhez a szerephez tartozik ez a dal is. Koncentrál, néha kitekint. Fogódzkodót keres. Talán pont a nagy igyekeztett miatt becsúszik egy apró hiba, de Pali korrigál. Még jó, hogy ez után rögtön a lányok egyik egyvelege jön, így jut ideje helyrerázni magát. A lányok Koncz-Kovács-Zalatnay egyveleget adnak elő. Bájosak s kicsit talán ők is feszültebbek a szokásosnál. Megesik. Emberek s ezáltal ingadozó hangulatúak, teljesítményűek, lelkesek vagyunk.
Pali visszatérése után még mindig nem egészen koncentrációkész, de a Színes árnyékot, a nagyszerű saját dalt túléljük. Ez az, csak így tovább. Kicsit aggódom, nehogy a továbbiakra is kihasson a tévesztés. De Pali nem áll meg, kezdi a zizzent énjét elővarázsolni, s lassan a közönség is partnerként viselkedik. "Érezz rám, ó kérlek gyere érezz rám!" Énekeljük, énekli a közönség. "Mindig is karmester akartam lenni!" Vezényel Pali, s megláthatjuk kritikus énjént is. Addig bizony nem megyünk tovább, amíg nem éneklünk rendesen! Oké oké tanárbácsi, fogtuk az adást. Önmagunkat megerőltetve zengjük a dalszöveget... Brrr. A csajok és Pali viszont csodásan éneklik a dal szóló részeit.
A hangulat tetőfokára hág, Pali közös turnéra invitál mindenkit. Sajnos, a gázsiról nem vele kell egyezkedni. Hangos nevetés, többünkben kesernyés az a hahota... S Elisabeth egyveleg jön, melyben ismét a hülyéskedés játsza a főszerepet. Dia Elisabeth-et énekeltetne Palival, a lányok pedig suttogják: téged kíván... "Feke Pál".... Pali pár napja lezajlott betegsége ellenére meg kell hagyni, nagyon odateszi a dalokat, ezt az egyveleget is. A Berger alatt már tényleg őrületté fajult a buli, Pali rongylábráz, a közönség nagyon jól szórakozik.
Ismét pihenő, ezalatt a lányok Cserháti egyveleget énekelnek. Általában nem szokott Pali két pihenőt tartani és a lányok kettőt énekelni. Ezeknek Pali imént említett betegségből való lábadozása lehet az oka.
Visszatérés után, immár fehér ingben (előtte lila volt rajta, ami kifejezetten jól állt neki és a legtöbb színpadkép kékes, lilást füstjéhez illeszkedett) Jézus Krisztust idézzük meg. Egy ilyen buli alatt. Persze Pali ért a váltásokhoz. A közönség nem mindig képes olyan könnyen váltani, mint ő, de megpróbáljuk.
Pali koncentrál, kitekint az első sorra. Sokadszor. Érdekes szimbiózis ez néző és előadó között. Kölcsönös átadása a szeretetnek, az energiának. Mi bíztatjuk Palit, ő felszívja magát és kihozza a dalból a szokásosan szokatlan drámaiságot. Most ismét más sorra helyeződik a hangsúly. Pali ösztönös tehetség, így az előadásmódjából mindig tudjuk, épp min megy keresztül. A Gethsemane ismét drámai. Megüt. Kezdetben finoman pörgünk fel majd nincs megállás. Mintha az életéért énekelne a fiú. Zakatol a tempó. És akkor a falzett kiszakítja a légteret....
Nagyon nem tudunk magunkhoz térni, de Pali máris a következő interaktív mozzanatot kéri tőlünk: Ringasd el magad! Énekelje mindenki! Oké, kezdetben csak suttogunk, aztán beleerősítünk. Ahogy lassan magunkhoz térünk csak megjön a hangunk, már zeng a piciny ékszerdoboz.
S lassan elérkezünk a koncert végéhez, jönnek a nemzetiszín fények és Pali életének fontos állomása, az István, a király. Fejes Szandi énekli az Áldozatunk fogadjátokat, elementáris erővel.
S ekkor megszakad a buli. Örömmel és ünnepléssel kellene megszakadnia, hiszen Pali megkapja élete első önálló aranylemezét. Ehelyett azt hallgatjuk, hogy mi volt a múltban, mi lesz a jövőben, s mindezt nem egész úgy sugározzák felénk, ahogy egy köszöntésben ez illendő lenne. Még jó, hogy van annyi lélekjelenlét mindenkiben, hogy túllépünk ezen, s végül Pali nagyon meghatódik az aranylemez plakettjén s a mi ajándékunkon is. Egy Új világ vár! koncertkönyv, speciálisan tőlünk speciálisan Palinak. Tetszik neki. Mosolyog. Megköszöni a családnak, a menedzsmentnek és igen, nekünk is. Én bevallom pirulok zavaromban. A közönség tapsol. Hát ezt is megértük.
Új világ vár! Ezzel a dallal búcsúzik Pali és a banda. Ráadásképp természetesen Zene az kell. Pali mint mindig most is kijön és leül a színpad szélére. Hohó, még pár centi és nyakunkban van. Azért csak megtalálja a megfelelő helyet. Csodálatos fotók születnek, kedves, intim a hangulat. Jó érzéssel lesz vége a koncertnek.
Na még jó, hogy azzal kezdtem, nem térek ki egyesével mindenre. De tényleg, minden gesztus, apró nüansz közvetít valamit, melyek mindig megérintik az embert.
Az újonnan palikoncertezők mind megelégedéssel nyugtázták: Pali egy szórakoztató személyiség, tud igazán megdöbbentő, fájdalmas karaktereket előadni és teljesen meghülyülni egy koncerten belül. Érdekes ez a kettősség. Talán én is épp emiatt bírom annyira őt. Mindkettő kell, így kerek az egész nem is tudom mi, világ vagy élmény, vagy élet vagy mi a manó. :)
Rövidhírek - fellépés, média, visszatekintő
Bejegyezte: mesmerized dátum: 11:15 0 megjegyzés* Fejes Szandi önálló estjére, melyen Pali is vendégszerepelni fog, már megkezdődött a jegyárusítás. A következő plakáton megnézhetitek az elérhetőségeket. A koncert, mint már említettük, január 29-én este lesz a Fészek Művészklubban.
* Új magazin indul a Duna Tv műsorán, melynek Pali lesz a házigazdája, ez pedig "A zene az kell" című műsor, mely lényegében a musical és operett műfaját járja körben, azon belül is a mai magyar zenés színházi műveket vesézi ki. A magazint hétvégente sugározza majd a Duna Tv.
* 2004-es Együtt a banda musicalest videók kerültek fel a Feke Pál Webre, mégpedig a Nagyot nőtt az árnyék, a Gethsemane és a Minden sajtok ura Pali és partnerei, Szrapkó Nándor és Jónás Andrea előadásában. Itt megnézhetitek!
Fejes Szandi önálló estje a Fészek Művészklubban
Bejegyezte: mesmerized dátum: 06:33 0 megjegyzés
Pali 2010. január 29-én este 19.00-kor fog fellépni Társulatos kolléganője, a rendkívül tehetséges Fejes Szandra önálló estjén a Fészek Művészklubban. A meghívottak között szerepel még a Társulat további két tagja: Molnár Ágnes és Tóth Attila. Bővebb információ itt.
Képek, videók és beszámoló a bácsbokodi Feke Pál Band koncertről
Bejegyezte: mesmerized dátum: 12:55 0 megjegyzésA koncertet Bácsbokodon tartották, melynek vendége Simon Boglárka volt, az István, a király Gizellája. Bogi Bácsborsódi, tehát ő volt most hazai pályán. A koncerten énekelt még a Társulat további két hölgytagja: Molnár Ágnes és Fejes Szandra.
Bácsbokod bizony nincs közel Budapesthez, így tisztelet és hála a sofőrjeinknek, amiért ilyen iszonyatos ködben is vállalták az utat.
A szervezést a helyi erők oldották meg (értsd Bogi és az anyukája) amibe mi is besegítettünk, mivel már korán odaértünk a csarnokhoz.
A közönség már este 6-kor ott tolongott a bejáratnál, de csak fél 7-től volt beengedés, így amikor megindultak befelé az adott időpontban, bizony fel kellett kötni a gatyát/szoknyát, kin mi volt.
Az első két sorban vip vendégek, azaz szponzorok és családtagok ültek. Ja, és mi. :P
Az már a koncert elején nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon lelkes a közönség. Minden egyes dalt vastaps követett. Az első részben Pali énekelt Kép már kitisztultat, Szupersztárt, Vidd hazát, Elisabeth egyveleget, Érezz rámot, Bergert, Színes árnyékot, Oroszlánkirályt. Majd jött Bogi blokkja. Énekelt a Fame-ből, Jekyll-ből, Nyomorultakból és duettet Palival az Aidából ill Cserháti egyveleget is. Hatalmas sikere volt és sorban kapta a virágcsokrokat a rokonoktól. A három lányközösen elénekelte a Kovács-Koncz-Zalatnay egyveleget.
A második részre Pali viharzott be ismét. Természetesen volt István egyveleg, Ringasd el magad, alternatív szöveges Új világ vár, Zene.
Tapasztalataim szerint a közönség élvezte a műsort. Miután vége lett a koncertnek rengetegen gratuláltak Boginak és anyukájának illetve vettek Pali vagy István cd-t, kértek autogrammokat. Jó buli volt!



Egri élményeim
Bejegyezte: mesmerized dátum: 19:59 0 megjegyzés
Az egri István, a király számomra több okból is különleges szórakozásnak, kirándulásnak ígérkezett. Egyrészt velem tartott az öcsém is, aki még sosem látta a társulatos verziót, így volt kinek narrálnom a darab közben (nem mintha Zsuzsival meg Borcsával nem ugyanezt tettük volna ), elmesélni, melyik karaktert hogy hívják, mi a viszonyrendszer. Szerencsére Ádámék pont most vették Istvánt, így volt miből táplálkoznia a fiúnak. Másrészt Egerbe kellett utaznom a darab miatt. Eddig minden egyes alkalommal, amikor Istvánt néztem egy számomra még ismeretlen várost fedeztem fel. Ez a pénteki volt az első olyan alkalom, hogy ismerős út vitt a szeretett darab felé. Négy évet éltem Egerben gimnazista koromban, így második otthonom a barokk város. A csarnokban sok ismerős arcot láttam, volt évfolyamtársakat, volt tanárokat. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, ami ezen a hétvégén ért engem, mint amikor az öregdiák visszamegy régi oskolájába. Minden ismerős, mégis egy új szituációban találja magát az ember. Százszor voltam már Egerben, de ezzel a darabbal együtt, ezekkel az emberekkel (veletek, kedves barátaim) még sosem. Különösen pikáns fűszerezést adott ez a kettősség nekem.
Mindezek tetejében talán az utolsó Istvánt láttam. Vagy ebben az évben, vagy ki tudja. Egy korszak lezárult. Tudom, közhely, ezt mégsem lehet másképp megfogalmazni. A csapat két éves munkája, mely már 2007 óta, a Társulat előválogatásától kezdve számítható, talán egy nagyon megható előadással zárult le, reméljük csak ideiglenesen. Az a több mint egy év kalandozás, melyet veletek, jurta- majd palotalakókkal éltem át, otthon, a szeretett városban ért finisbe. Nem révbe, hiszen remélem még sok közös út vár ránk , azonban egy szakasz tényleg lezárult. S nagyon örülök, hogy erre Egerben került sor. Flórának nagyszerű érzés lehetett itt fellépni, s ezúton is csak gratulálni tudok neki, amiért sikerült elérnie, hogy Egerbe jöjjön az István, a király.
Úgy gondolom nekem már nagyon nehéz objektíven (ha van egyáltalán ilyen, hogy objektivitás) beszélnem erről a darabról, a színészekről, a rendezésről, az egész jelenségről. Sosem láttam még ennyiszer semmit, filmet sem, s még sosem foglalt el ennyire kiemelt helyet az életemben egy alkotás. Ez a hely úgy látszik az Istvánnak lett rendelve.
A részemmé váltak a hangok, a képeskönyvbe illő jelenetek, Pali Istvánjának fájdalmas arcrezdülései, Derzsi Gyuri kósza mosolyai Asztrikként, vagy éppen a művészbejáróknál eleresztett „Na hol vannak az autogrammkérők?" és "Feke Pali aláírásom van!” poénjai. Lala csokordobálásai, Bogi égbe tekintő, újasszony pillantásai, Flóra szerelmes vagy épp könyörgő tekintete, a feleséglányok bujálkodása, Imi és Ata összeütközése a Szemtől szemben nóta alatt, vagy épp a Vezér karizmainak megfeszülése, miközben teljes erejével nyomja vissza a pogány oldalt. Szandi énekének transzba taszító ereje, Wanda ősi vérmérsékletű sámántánca, Imi halálosan ijesztő dülöngélése, a Magyar urak bohóckodása, a béna lufik, a forgószínpad, Lajos a hangmérnökünk, a társulatos busz, a fehér hintó, az előadás alatt váltott egyetértő pillantásaink, a vastaps, a sikolyok, melyek néha lélekbugyrokból szakadtak fel…
Egerben két jelenet volt, mely iszonyatosan megrázott. Íme az első:
A megkötözött Koppányt Sarolt kéreti, Réka felsikolt. István arcán döbbenet. Nem hiszi el, amit lát. Riadt kisgyermekként fut oda anyjához. Belekapaszkodik. „Anyám, mi ez?” – kérdi. Félelemmel teli tekintete a földön kúszó Rékára téved. „Réka, mi lesz itt? Mi ez?” – nem is érti, mi folyik itt. A lány a palástjába tép. „István, te nem ezt akarod! Nem teheted ezt! Könyörgöm!!” Flóra tekintete mindent elárul. Az életét is odaadná, hogy apját mentse. Vagy már a vesztét érzi? Apja nélkül nincs jövője? Nem lesz férfi mellette? Gyerekkori játszótársa, István is cserben hagyja?
István eközben dülöngél. Fejében ezernyi hang zsongja: „Meg kell tenned, ha király akarsz lenni! Anyád tudja, mi a jó neked!” Ezzel szemben... „Nem követhetsz el ilyen vétket! Ez keresztényietlen! Miért harcolsz, ha te szeged meg a keresztényi tanítást?” "Kegyelmezned kell Rékának, hisz szereted! Hisz szánod!”
Addig addig keresi a biztos talajt, hogy már nem bírja tovább, elszakad a cérna.
Olyan erővel söpri le a gazdagon megrakott asztalt, hogy minden jelenlévő, néző és résztvevő elnémul. Mindenki eltávozik.
S az a pár pillanat, amikor István végre egyedül marad...
Ott ténfereg ez a láthatóan lázas fiú, a szeme könnyes, fogalma sincs mit tegyen. A válla már egy férfié, a teste már kész, lelkileg még teljesen éretlen. Nem tudja mit cselekszik. Mi lesz a következménye annak, amit tenni készül? Amit tennie KELL?
Az én szemem itt lábadt könnybe végleg.
S akkor ismét jönnek az alakok. István ennyi időt kapott. Apja, anyja, Réka, a meggyilkolt magyar úr és a legyőzött táltos. Mindnyájan azt követelik tőle, hogy döntsön helyesen. Megannyi igazság, és Istvánnak ki kellene választania az egyetlen helyes utat.
Majd megjelenik döntésének kulcsa, Koppány.
Azon áll, vagy bukik minden, hogy István mit olvas ki nagybátyja szemeiből.
A tökéletesen elsötétített színpadon már csak két fejlámpa dolgozik. Egyenrangúan emelik ki Istvánt és Koppányt.
S akkor jöjjön a másik jelenet, mely örökre belém égett.
Koppány áll, egyenes gerinccel, átható tekintettel. Akárcsak egy megdönthetetlen szilárd oszlop. Az ő hite nem fog meginogni
István nézi. Nézi. Folyamatosan olvassa ki a tekintetét. Ő nem bírja tovább. Ő lép el, miután az öröklét pillanatába dermedt előttem kettősük.
Hezitál. Sokkal rosszabb ez így. Nagybátyja elhatározása megdönthetetlen. Itt egyedül neki van most választása.
Minden oldalról nyomás. „Meg kell halnia!” – hallja anyja, a katonák, a hittérítő egyház hangját. A józan ész hangja szól. „István, csak így lehetsz király! Akarod ezt? Akkor tedd meg!”
„Keresztényietlen, amit teszel! Ő a rokonod! Szereted őt! És megsebzed Rékát!" – szól az érzelmek hangja. „Nem lesz csak álmatlan éjszakád, ha kegyetlenül gyilkolsz!”
Az feje már szétszakad a sok elvárástól. Nem marad más, térdre rogyik. Imádkozik. Hisz. Bízik. Istenben jobban, mint magában, ezért a karja lendül, s Koppány fejét veszti, habár méltóságát sosem.
Megtette… Éretlen kölyökként embert ölt.
S akkor jön még a neheze. Egy hatalmas aranypalást teríti be őt. A fejére rárakják egy ország mázsás súlyát. Akarta, van benne becsvágy, felelősségérzet is, hisz ő Géza fia. Mégsem mosolyog. Egy percig sem. Király lett. De boldog ember talán soha. Máris legszívesebben letetté a kezéből az országalmát. Meg is szabadul a koronázási jelvényektől. Ismét csak egy egyszerű fiú áll előttünk, akit a sors arra kényszerít, hogy életek felett döntsön.
Mennyire életszerű… egyik cselekedetünk a pillanat hevében helyes, majd gyötörni kezd minket a helytelensége. István mögött döntésének áldozatai, a fiatal felfedezőcsapat fekszik holtan. Meggyilkolta ezzel a jövőnket? Nem. A fiatalok élnek, csak elszenvedték őseik sebeit.
„Hozz reánk víg esztendőt. Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.
Talán a magyar népre kevesebb szenvedés várt volna Koppány mögött? Dózsa lett volna György királyunk? Ezt már sosem tudjuk meg.
Arról viszont példázatot kapunk, milyen egy keresztény elvek miatt meggyilkolt pogány vezér keresztényi viselkedése. Koppány megbocsájt. Megbocsájt a koronázási jelvényektől lecsupaszított embernek. Az unokaöccsnek. A vétkezőnek. Tegyük ezt mi is.
Örök példázat, örök emlék. Az István, a király társulatos előadásai univerzális tanítással s baráti mosolyokkal gazdagítottak engem.
Éreztem katarzist, mint most, Egerben. Kaptam ismerős mosolyokat, a szemembe énekelt kérdést: „Mondd, te kit választanál?”
Sírtam rajtuk, nevettem rajtuk. Nevettem velük, s igen, azt hiszem sírtam is velük.
Sok-sok egymásba kapaszkodó kar, ajkak, melyek Felkelt a napunkat énekelnek. Színpad előtt és színpadon. Több, sokkal több ez, mint egy színdarab. István, a király életforma. Jó volt benned élni. Visszavárunk!
István, a király a TV-ben!
Bejegyezte: mesmerized dátum: 05:13 0 megjegyzésAugusztus 20-a alkalmából ma délután 17:10-től az m2-n lesz látható a jubileumi István, a király filmváltozata Szikora János és Szabó Szilárd rendezésében. Főszerepben: Feke Pál, Vadkerti Imre, Éder Enikő, Herceg Flóra, Simon Boglárka, Varga Lajos, Tóth Attila, Fejes Szandra, Derzsi György és a Társulat valamennyi tagja.
2009. augusztus 20. István, a király - a jubileumi előadás filmváltozata m2 17:10
