Sziasztok!
Nos túl vagyunk az István, a király augusztus 17-i és 18-i bemutatóján. Az interneten emiatt egyre több interjú, kritika, kép vagy videó lelhető fel az előadásról. Én most megpróbálom nektek összeszedni ezek nagyobb részét, majd olvashatjátok személyes véleményemet az előadásról és Pali alakításáról. Jó olvasást, nézelődést!
Kritika, cikk: 7óra7 - Közönségtalálkozó; Szegedma - Közönségtalálkozó; Szegedma - Előadás; Délmagyar - előadás; Népszava - előadás; Kultúrgengszterek - előadás; Népszabadság - előadás; Délmagyar - A televíziós rögzítésről; Ezek mennek mostanában - előadás; Fent és lent - előadás; Viva la Musical! - előadás; FélOnline - előadás; 7óra7 - Előadás
Képek: Délmagyar - Közönségtalálkozó; Szegedi Szabadtéri - Próba; VTV Szeged - Főpróba; Szegedma - előadás; RTL Klub - Képek az Istvánról; Facebook - István, a király fotókiállítás a Dóm téren; Dusha Béla fotói - előadás
Videók: RTL Klub Híradó - Premier; Szeged Café - előadás; Reflektor - István remix; RTL Klub - István, a király werkfilm; RTL Klub - Videók az Istvánról;
Az RTL Moston a teljes előadás megtekinthető - István, a király
Már az augusztus 29-i főpróbára is lehet jegyet venni a Papp László Budapest Sportarénába!
***
2013. augusztus 30.
Elnézést, amiért eddig nem jelentkeztem a beszámolóval. Talán még aktuális a véleményem, hiszen ma és holnap a Budapest Sportarénában látható a darab a szegedi rendezésben, szereposztással.
Aki nem a Marson élt az elmúlt hetekben, az bizonyára hallott már valamilyen véleményt az I.K.3.0-ról. Természetesen forrnak az indulatok, hiszen az Istvánt mindenki sajátjának tekinti, ismeri a dalait, a szívéhez nőtt a rockopera. Ezt a megrendíthetetlen nemzeti szimbólummá vált művet érte most egy vérfrissítés, méghozzá egy színházi megközelítés. Mivel ez az én blogom, ahol a saját véleményemet teszem közzé, ezért most csak arról beszélek, én milyennek láttam a darabot.
A Társulat István, a királyát nagyon szerettem, ott ismertem meg Palit. Az egy historizáló rendezés volt, abban a kategóriában szerintem nagyon jó. Most egy napjainkba átültetett István, a király elevenedett meg, ahol a prózai színház eszközeit is kihasználták. A dalok között voltak rövidebb szünetek, kiemelve, hogy itt mégis egy színházi előadásról van szó. Látszott, hogy a színészeket pontosan instruálták. Én már nagyon vártam, hogy mi sül ki ebből a megközelítésből, és szerencsére nem kellett csalódnom.
A dalok szövegei végre életre keltek, jeleneteket láthattunk, melyben a magyar nép tehetetlenül sodródott a hatalom egyik vagy másik oldala felé. A zenekar követte a darab ritmusát, hogy lassabban, hogy gyorsabb tempóban játszottak. A rozsdás koronát formázó díszlet időtlenné tette az előadás.
Számomra Pali játéka kiemelkedő volt, ez pedig nem csak azért van, mert ismerem vagy szeretem, amit a színpadon csinál. Máshogy énekelt, más hangsúlyokat használt a szavainál, mint eddig. Hangja rengeteg érzelemmel volt tele, a temetési jelenettől kezdve könnyeket csalt a szemembe, amik a felvonás végéig ott is maradtak. Csak estem egyik ámulatból a másikba. Szerintem nagyon jót tett Palinak ez a próbaidőszak, hiszen itt a hangján kívül, ami nagyon jó, a játékával is részletesen foglalkoztak.
Én úgy gondolom, hogy Udvaros Dorottya Saroltja volt még kiemelkedően jó, összeszedett, harmonikus. Rajta kívül Szemenyei Laborcát, Novák Tordáját és Radnay Csilla Gizelláját is nagyon szerettem, utóbbit főleg azért, mert az egysíkú szerepből végre hús-vér nőt csináltak. Asztrik, azaz László Zsolt a felsőbb hatalmat képviselte, nagyon meggyőzően. Én Stohl Andrástól vártam többet, aki ugyan nagyon sok jelenetben felkavaró érzelmeket pakolt a színpadra, hangilag mégsem volt a toppon, valamint főleg a második felvonás elején számomra túlságosan egysíkú volt. Macsó, kivagyi, és ennyi. Az események radikalizálódásával egyre jobban kiesett ebből a papírmasé figurából és vált igazi előadássá a játéka. Sokan kiemelték Tompos Kátyát, mint tökéletes Rékát. Szeretem Kátya hangját, most is nagyon szépen énekelt, éteri volt, igazi békegalamb. Csakhogy számomra Réka ennél több, így nála is hiányérzetem volt kissé.
Szó mi szó, én nagyon örülök, hogy megszületett ez az előadás, nekem rengeteget adott. A Himnusznál alig bírtam felállni, mert nem is volt ott szükség az állva ünneplésre. Inkább porba sújtva ültem volna, annyira arcul csaptak a szavak, végre a Himnusz minden sora jelentést kapott. Csak remélni tudom, hogy hozzám hasonlóan még sokan fogták ennek a rendezésnek az üzenetét.
Egyébként több helyen írták, hogy augusztus 17-én amikor én láttam csak azért tapsolt állva a nézőtér, mert a Himnuszra már egyébként is felálltak volna. Ez nem igaz. A Himnusz után a nézőtér nagy része leült, kisebb csoportok maradtak állva. Végül a rendező, Alföldi Róbert bejövetelekor, valamint a szerzők, Szörényi Levente és Bródy János érkezésénél ugrott talpra egyöntetűen a majd ötezres nézőtér.
2013. augusztus 30.
Elnézést, amiért eddig nem jelentkeztem a beszámolóval. Talán még aktuális a véleményem, hiszen ma és holnap a Budapest Sportarénában látható a darab a szegedi rendezésben, szereposztással.
Aki nem a Marson élt az elmúlt hetekben, az bizonyára hallott már valamilyen véleményt az I.K.3.0-ról. Természetesen forrnak az indulatok, hiszen az Istvánt mindenki sajátjának tekinti, ismeri a dalait, a szívéhez nőtt a rockopera. Ezt a megrendíthetetlen nemzeti szimbólummá vált művet érte most egy vérfrissítés, méghozzá egy színházi megközelítés. Mivel ez az én blogom, ahol a saját véleményemet teszem közzé, ezért most csak arról beszélek, én milyennek láttam a darabot.
A Társulat István, a királyát nagyon szerettem, ott ismertem meg Palit. Az egy historizáló rendezés volt, abban a kategóriában szerintem nagyon jó. Most egy napjainkba átültetett István, a király elevenedett meg, ahol a prózai színház eszközeit is kihasználták. A dalok között voltak rövidebb szünetek, kiemelve, hogy itt mégis egy színházi előadásról van szó. Látszott, hogy a színészeket pontosan instruálták. Én már nagyon vártam, hogy mi sül ki ebből a megközelítésből, és szerencsére nem kellett csalódnom.
A dalok szövegei végre életre keltek, jeleneteket láthattunk, melyben a magyar nép tehetetlenül sodródott a hatalom egyik vagy másik oldala felé. A zenekar követte a darab ritmusát, hogy lassabban, hogy gyorsabb tempóban játszottak. A rozsdás koronát formázó díszlet időtlenné tette az előadás.
Számomra Pali játéka kiemelkedő volt, ez pedig nem csak azért van, mert ismerem vagy szeretem, amit a színpadon csinál. Máshogy énekelt, más hangsúlyokat használt a szavainál, mint eddig. Hangja rengeteg érzelemmel volt tele, a temetési jelenettől kezdve könnyeket csalt a szemembe, amik a felvonás végéig ott is maradtak. Csak estem egyik ámulatból a másikba. Szerintem nagyon jót tett Palinak ez a próbaidőszak, hiszen itt a hangján kívül, ami nagyon jó, a játékával is részletesen foglalkoztak.
Én úgy gondolom, hogy Udvaros Dorottya Saroltja volt még kiemelkedően jó, összeszedett, harmonikus. Rajta kívül Szemenyei Laborcát, Novák Tordáját és Radnay Csilla Gizelláját is nagyon szerettem, utóbbit főleg azért, mert az egysíkú szerepből végre hús-vér nőt csináltak. Asztrik, azaz László Zsolt a felsőbb hatalmat képviselte, nagyon meggyőzően. Én Stohl Andrástól vártam többet, aki ugyan nagyon sok jelenetben felkavaró érzelmeket pakolt a színpadra, hangilag mégsem volt a toppon, valamint főleg a második felvonás elején számomra túlságosan egysíkú volt. Macsó, kivagyi, és ennyi. Az események radikalizálódásával egyre jobban kiesett ebből a papírmasé figurából és vált igazi előadássá a játéka. Sokan kiemelték Tompos Kátyát, mint tökéletes Rékát. Szeretem Kátya hangját, most is nagyon szépen énekelt, éteri volt, igazi békegalamb. Csakhogy számomra Réka ennél több, így nála is hiányérzetem volt kissé.
Szó mi szó, én nagyon örülök, hogy megszületett ez az előadás, nekem rengeteget adott. A Himnusznál alig bírtam felállni, mert nem is volt ott szükség az állva ünneplésre. Inkább porba sújtva ültem volna, annyira arcul csaptak a szavak, végre a Himnusz minden sora jelentést kapott. Csak remélni tudom, hogy hozzám hasonlóan még sokan fogták ennek a rendezésnek az üzenetét.
Egyébként több helyen írták, hogy augusztus 17-én amikor én láttam csak azért tapsolt állva a nézőtér, mert a Himnuszra már egyébként is felálltak volna. Ez nem igaz. A Himnusz után a nézőtér nagy része leült, kisebb csoportok maradtak állva. Végül a rendező, Alföldi Róbert bejövetelekor, valamint a szerzők, Szörényi Levente és Bródy János érkezésénél ugrott talpra egyöntetűen a majd ötezres nézőtér.
