Tőlem, azaz NikitőlÜdv Mindenkinek!
E
gy nagyon jó szekszárdi-ópusztaszeri kiránduláson van túl a csapat, s természetesen nem véletlenül ezen a két helyen töltöttük a hétvégét. Pali Érden kezdett 20-án, István, a királyt énekelt, Kell még egy szót, Európát. Dia, Dalma és Árpi beszámolója alapján elmondható, hogy kellemes kis fellépés volt, de kora reggel révén Pali hangszálai még egy kicsit érdesen szóltak.
Szekszárdra délben indultunk el Pestről, majd mielőtt meglátogattuk volna a Tolnai megyeszékhelyt, Faddon egy panzióban elfoglaltuk a szállásunkat. Szandi is velünk tartott, s mivel kétséges volt, hogy kapunk-e valahol normális ebédet (20-a révén zárva lehettek a vendéglők) ezért még a panzióban megebédeltünk. Fél 5-re értünk Szekszárdra, Szandit épségben "leszállítottuk" :D majd körbenéztünk a városban. A színpad a Prométheusz Parkban volt felállítva. A parkban szép cserjék, szobrok voltak láthatóak, főleg Prométheusz és a Sárkány mutatott jól, melyek pont a színpad mellett voltak láthatóak. Mi ezután megnéztük Szekszárd belvárosát, a copf stílusú templomot :P, a 
városházát, főteret, szobrokat, a Deutsche Bühne épületét, majd visszamentünk a színpadhoz, akkor már a hangbeállás folyt. Egy idő után leheveredtünk a fűben, s mint valami fesztivál idején, szépen elcsacsogtunk, elhülyéskedtünk egy pár órát. Pali beéneklésére (Oly távol vagy tőlem) még füvekkel helyettesített gyertyás, karlengetős éneklést is rendeztünk: D Aztán elmentünk vacsorázni, hosszabb ruhát venni, majd letelepedtünk a színpad előtt felállított kordon elé, hiszen elkezdett gyűlni a tömeg. Már sötétedett, ezért, hogy a téren lásson a nép, szépen ránktolták a reflektorokat. Persze kiégette a szemünket, de azért megbirkóztunk a dologgal: jó kis fotókat készítettünk napszemcsiben. :P Magát az előadást nagyon élveztük, egészen Bazilika (2008) érzésem volt, hisz szabadtéren és állva tombolhattuk végig a rockoperát. Az előadás végén egészen elérzékenyültem, s ismét 
összekapaszkodva énekeltük a Felkelt a napunkat. Palit látva sokszor eszembe jutott, hogy 1000 éve István királyunk kapta meg a koronát, ilyenkor szinte összemosódott bennem kettejük alakja. Borzongás futott végig a gerincemen. S volt még egy érdekes momentum. István és Koppány egymással szemben álltak, s ebben a pillanatban kettejük árnyéka a háttérben összefonódott. Szimbolikus gondolkodásomban rögtön megjelent a két fiú, mint közös gyökérből sarjadó két férfi, kiknek a nép boldogulása volt a célja. István ekkor tovább lépett, árnyéka kivált nagybátyja árnyékából, s Koppány sorsa így pecsételődött meg. Szívszorító, hogy ennyi előadás után is tudott újat mutatni a mű. Az előadás után tűzijáték következett, mi azonban kígyózva kivonultunk a tömegből s hátra mentünk pár szót váltani a srácokkal. Érdekes volt azt látni, hogy jöttek olyan autogrammkérő, gratuláló emberek, akik most látták őket először és hatott rájuk az előadás. Évekkel ezelőtt mi is így találkoztunk a Társulattal, s azóta kedves ismerősökké váltak. Nem bántam meg az elmúlt két évet, mert színpadon innen és túl, rendkívüli emberekkel találkoztunk és éltem át velük nagyszerű élményeket. :)
Ezután hazamentünk és még alvás előtt beszélgettünk, nevetgéltünk. Nagyon jó nap volt! :)
Másnap korán reggel keltünk, hisz át kellett érnünk fél12-ra Ópusztaszerre, mert ekkor kellett indulnunk a Feszty-körképes túrára. Namármost a reggelinél csúsztunk, ugyanis korábban keltünk a szállásadóknál. :P Végül laktató, vidám reggelit költöttünk el, majd indultunk Ópusztaszerre. Szokásunkhoz híven GPS-be tápláltuk a koordinátákat, azonban bibi csúszott az indulásba: 
GPS-ünk nappal helyett éjszakát mutatott, illetve ellenkező irányba küldött el bennünket. Mikor elegünk lett a gépecskéből, kivontuk a forgalomból és kézi navigálással, eszméletlen hepehupás úton rohantunk Pusztaszer felé. Valószínűleg azon az útszakaszon senki sem száguldott még ilyen sebességgel, mint mi. :D Néha az volt az érzésem, hogy inkább repülünk, mintsem az aszfalton gurulunk. :P Végül átpakoltattuk fél3-ra az időpontot, de már csak azért is nagy sebességgel zúztunk be a Parkhoz. Ott aztán egyesült a csapat, beszélgettünk, ettünk, majd elindultunk körülnézni a parkban. A 12-ik századi Monostor romjain Kyrie Eleison-os temetési menetet játszottunk, szobrokkal pózoltunk, Koppányfeleséges-élő szobrot alkottunk. :D Kenyérlángost ettünk, ezerötszáz éves mamutfenyőt néztünk, majd bementünk a Rotundába kiállítást nézni. Érdekes módon az ősmagyarokról szóló kiállítás elején két korabeli beszámoló alapján megalkotott öltözetet láthattunk. Az egyik csak bőrbe öltöző, vadembereknek írja le őseinket, a másik, török beszámoló szép kaftánt és sipkát ad ránk. Oda is jött a kiállításon dolgozó hölgy, hogy felhívja a figyelmet erre a különbségre. Érdekes élmény volt. 
Majd bementünk a körképhez, amit tavaly is megnéztünk (a Szegedi Szabadtéri alkalmával átjöttünk át Szerre), ám most egészen új élmény várt ránk. A korábbi, szűkebb tér helyett egy, a festményhez közelebb vivő "sétányt" is kaptunk, így a tömeg jobban eloszlott, még inkább bele tudtuk képzelni magunkat az ezer évvel ezelőtti eseményekbe. Ehhez az élményhez nem csupán a 3 méter magas festmény járult hozzá, hanem az élethű csatazaj, kiáltások, sikolyok, dobszó is. Akár a filmekben, megelevenedett előttem Árpád vezér délceg bevonulása, a fejedelemasszonyt hozó négy ökrös szekér csak úgy száguldott felém, láttam az égő házból kihozott, sikoltozó lányok kapálózását, a tűz körül, delíriumban táncoló lányokat, a sámán más dimenziókban mozgó alakját, a lovag nyerítését, a harcosok mozdulatait, a messzi tájak, dombok felett repültem, akár egy végtelenül szabad sólyom. Kaftánban, fémékszerekkel a hajamban jártam, 896-ot írtunk. Akárkivel beszéltem a látogatás során, mindenki le volt nyűgözve. Dia azért, mert még sokadjára is új élményt nyújtott neki a festmény, Lala azért, mert először látta, és ki sem akart jönni, én azért, mert másodjára még inkább bele tudtam élni magam a látottakba. Annyira élethű volt az egész, hogy kilépve a Rotundából, fejbekólintott a 21-ik század. Ezután oda is telepedtünk a színpad elé, ahol megtekinthettük a nagyszínpados István jelmezeit közelről. Gyönyörű részletek, nehéz anyagok (István és Kopppány jelmezei) és finom kelmék 
(Gizella, Réka és Koppányfeleségek ruhái) jellemzik Kovács Yvette Alida jelmezeit. Majd a fiatalok hangbeálltak és kezdődött is a keresztmetszet. A dolog hátulütője az volt, hogy a színpadtól egészen távol helyezkedtek el a nézők számára kihelyezett padok, így elég messziről nézhettük csak a műsort. Ráadásul délután négy óra révén még ebéd utáni punnyadtság jellemezte a parkot. Ennek ellenére a full jelmezt viselő srácok kitettek magukért. Sok öröm, vidámság, napsütés és közös élmények jellemezték tehát a két napot. Részemről köszönöm kis fórumos családomnak, hogy részesei lehettem az eseményeknek, imádlak benneteket! A Társulatosoknak is köszönet az élményért, minden jót kívánok nektek a pályátokon, remélem hamarosan találkozunk! Palinak pedig kemény, próbákkal teli időszakok jönnek, kitartás fiú!
Frissítés 1: a Teol.hu képgalériája a szekszárdi előadásról itt megtekinthető.
Frissítés 2: videók a szekszárdi Istvánról itt, itt és itt.
Frissítés 3: beszámoló Dalmától.
Belőlem is kikívánkozik egy beszámoló, főleg hogy én Érden is voltam. Megosztom az elmúlt napok élményeit.
Honfoglaló túránk augusztus 20-án reggel 9-kor indult, miután összeszedtem Diát és Árpit elindultunk Érd felé (egyébként a megelőző napokban volt egy kis kavar, hogy kivel hol és mikor kell találkozni, kész csoda hogy mindenki végül eljutott a megfelelő helyre:) ) Már az úton tárgyaltuk, hogy merész dolog Palitól reggel bevállalni egy ilyen műsort, mivel hogy nincs ideje a hangjának felébredni, amit az elején hallani is lehetett, de lehet hogy csak mi vagyunk ilyen vájt fülűek.
Érden megérkezve egy nagyon kellemes helyszínen találtuk magunkat, a múzeum kertjében. Pali nem sokat váratott magára, ő is megérkezett, és kezdődhetett a mikrofonpróba. Teljesen le voltunk döbbenve, hogy Pali az alapján meg tudja mondani, hogyan kell beállítani a mikrofont, hogy nem is énekel, csak simán számolt. Nem tudjuk, hogy csinálja ez a fiú. (a képen a hangtechnikus látható :P - a szerk.)
Majd egy ideig magyarázott a hangtechnikusnak a keverőpultnál és kezdődhetett is a műsor. A polgármester úr beszédet mondott, asszonykórus bukovinai székely énekeket adott elő, majd a református, evangélikus és katolikus pap megszentelte az új kenyeret, amivel meg is kínálták az összegyűlteket. És ekkor jött Pali. Eleinte kissé zavarban volt, mert mikor el kezdte énekelni a Honfoglalást a nézők egyrésze még a kenyeret ette és volt egy alapzaj, illetve mint korábban említettem a hangja sem ébredt még fel. Viszont nagy tapssal köszönték meg neki a dalt, a lelkesedés csak fokozódott, az Európát és az István egyveleget már mindenki együtt énekelte Palival. Hihetetlen jó hangulatot teremtett perceken belül, nem akarták elengedni a színpadról. Hiába hangzott el a "vissza, vissza...", nem volt folytatás.
Annyira jól telt a délelőtt, hogy csak akkor vettük észre, hogy csúszásban vagyunk és Niki meg Szandi vár minket a Móriczon, ez volt az első száguldásom a túra alatt. Nagy kerékcsikorgás közepette meg is érkeztünk a lányokhoz, szegény Szandi rémülten rám nézett, megnyugtattam, hogy nem vagyok teljesen őrült, és irány Szekszárd. :) De előbb kitérőt tettünk Faddon, egy nagyon szép kis hely, tóval meg mindennel és medencével. Mindenki verte a falba a fejét, hogy miért nem hozo
tt fürdőruhát, csobbantunk volna egyet. Miután elfoglaltuk a szobákat, megebédeltünk. Volt ott minden, inkluzíve Marika palacsintája. Jóllakottan elindultunk Szekszárdra, elvégre Táltosasszony nélkül nincs előadás. Szandikától elbúcsúztunk, mi meg felfedeztük a Szegzárdot, elvégre be kellett mutatkozzunk az ottaniaknak. Tóban lábáztatás, copf stílusú templom és egy pár furcsa szobor megtekintése után, visszatértünk a tett helyszínére, a hangbeállás, mi is elszórakoztattuk magunkat és másokat. Majd gyors vacsora, ruhacsere, aztán irány a színpad. Nem kis időt töltöttünk reflektorfényben, ami arra szolgált, hogy lásson a közönség, mi meg hogy megvakuljunk. Nagyon jó előadás volt, végigénekeltük, hihetetlen, hogy ennyi idő után ugyanúgy élvezem, mintha az első alkalom lenne.
Visszaérve a szállásra, még beszélgettünk, majd elaludtunk. Hajnalban Diával úgy döntöttünk hogy körülnézünk Faddon...pizsamában. Szerintem a helyiek azóta is azon gondolkoznak, hogy honnan szabadult ez a két nőszemély.
Miután felébresztettük a panzió tulajokat, olyan reggelit kaptunk, hogy délutánig nem voltunk éhesek. Szépen, nyugodtan elindultunk Ópusztaszer irányába. Soha ne bízz meg a GPS-ben!!! A kütyü kissé zavarodott volt, folyamatosan éjszakát mutatott és be is vitt egy zsákutcába. Paksnál el kezdtünk gondolkozni, hogy valami nem jó, így Diát neveztem ki GPS-nek. A gond csak az volt, hogy egy órát veszítettünk ez által és nekünk jelenésünk volt a Feszty körképnél. Dia megnézte, hogy melyik a legrövidebb útvonal, csak egy volt a gond,
ezeket az utakat szerintem építésük óta nem újították fel. 
És 160-nal végigszáguldani...hát egy élmény volt, egy hullámvasút semmi ehhez képest. Időközben Diának és Pálmának hála sikerült délutánra átrakatni a körkép megtekintést, így megnyugodtam, hogy már nem kell rohanni, le is vettem a lábam a gázról. Csak szegény Niki így már nem élvezte, így konkrétan beletapostam újból és leszálltunk Ópusztaszer parkolójában, mert már repültünk. Valahogy vinnyogva a röhögéstől kimásztunk az autóból, és miután már nem remegett a lábunk elindultunk a többiekhez.
Megnéztük a park látványosságait, de én már a fél hármat vártam, hogy végre láthassam élőben a körképet. Elakadt a szavam, a lélegzetem, szavakban nem lehet leírni, hogy mit éreztem, ezt látni kell. Úgy elrepült az a félóra, hogy azon vettem észre, hogy a bácsi már harmadszorra szólít fel, hogy hagyjuk el a termet. Majd lazításként Jocó találmányával fotozkodtunk, éljen Árpádné pelyhe!
Az előadás elég érdekes volt, mert távol voltunk a színpadtól, nappal volt és szieszta időszak. Két hihetetlen napot töltöttem egy őrült társasággal, nagyon szeretlek Titeket! A Társulatnak köszönöm az élményeket és rendkívüli embereket tudtam ezáltal megismerni. Remélem még nagyon sok közös programunk lesz. Palinak meg sok erőt és kitartást következő hetekhez!
Puszi
