Minden ami István + beszámoló

Sziasztok!

Nos túl vagyunk az István, a király augusztus 17-i és 18-i bemutatóján. Az interneten emiatt egyre több interjú, kritika, kép vagy videó lelhető fel az előadásról. Én most megpróbálom nektek összeszedni ezek nagyobb részét, majd olvashatjátok személyes véleményemet az előadásról és Pali alakításáról. Jó olvasást, nézelődést!

Interjú: Délmagyar - Interjú Palival; MNO - Interjú Palival; Hír24 - Interjú Alföldi Róberttel

Kritika, cikk: 7óra7 - Közönségtalálkozó; Szegedma - Közönségtalálkozó; Szegedma - Előadás; Délmagyar - előadás; Népszava - előadás; Kultúrgengszterek - előadás; Népszabadság - előadás; Délmagyar - A televíziós rögzítésről; Ezek mennek mostanában - előadás; Fent és lent - előadás; Viva la Musical! - előadás; FélOnline - előadás; 7óra7 - Előadás

Képek: Délmagyar - Közönségtalálkozó; Szegedi Szabadtéri - Próba; VTV Szeged - Főpróba; Szegedma - előadás; RTL Klub - Képek az Istvánról; Facebook - István, a király fotókiállítás a Dóm téren; Dusha Béla fotói - előadás

Videók: RTL Klub Híradó - Premier; Szeged Café - előadás; Reflektor - István remix; RTL Klub - István, a király werkfilm; RTL Klub - Videók az Istvánról;

Az RTL Moston a teljes előadás megtekinthető - István, a király

Már az augusztus 29-i főpróbára is lehet jegyet venni a Papp László Budapest Sportarénába!

***
2013. augusztus 30.

Elnézést, amiért eddig nem jelentkeztem a beszámolóval. Talán még aktuális a véleményem, hiszen ma és holnap a Budapest Sportarénában látható a darab a szegedi rendezésben, szereposztással.
Aki nem a Marson élt az elmúlt hetekben, az bizonyára hallott már valamilyen véleményt az I.K.3.0-ról. Természetesen forrnak az indulatok, hiszen az Istvánt mindenki sajátjának tekinti, ismeri a dalait, a szívéhez nőtt a rockopera. Ezt a megrendíthetetlen nemzeti szimbólummá vált művet érte most egy vérfrissítés, méghozzá egy színházi megközelítés. Mivel ez az én blogom, ahol a saját véleményemet teszem közzé, ezért most csak arról beszélek, én milyennek láttam a darabot.
A Társulat István, a királyát nagyon szerettem, ott ismertem meg Palit. Az egy historizáló rendezés volt, abban a kategóriában szerintem nagyon jó. Most egy napjainkba átültetett István, a király elevenedett meg, ahol a prózai színház eszközeit is kihasználták. A dalok között voltak rövidebb szünetek, kiemelve, hogy itt mégis egy színházi előadásról van szó. Látszott, hogy a színészeket pontosan instruálták. Én már nagyon vártam, hogy mi sül ki ebből a  megközelítésből, és szerencsére nem kellett csalódnom.
A dalok szövegei végre életre keltek, jeleneteket láthattunk, melyben a magyar nép tehetetlenül sodródott a hatalom egyik vagy másik oldala felé. A zenekar követte a darab ritmusát, hogy lassabban, hogy gyorsabb tempóban játszottak. A rozsdás koronát formázó díszlet időtlenné tette az előadás.
Számomra Pali játéka kiemelkedő volt, ez pedig nem csak azért van, mert ismerem vagy szeretem, amit a színpadon csinál. Máshogy énekelt, más hangsúlyokat használt a szavainál, mint eddig. Hangja rengeteg érzelemmel volt tele, a temetési jelenettől kezdve könnyeket csalt a szemembe, amik a felvonás végéig ott is maradtak. Csak estem egyik ámulatból a másikba. Szerintem nagyon jót tett Palinak ez a próbaidőszak, hiszen itt a hangján kívül, ami nagyon jó, a játékával is részletesen foglalkoztak.
Én úgy gondolom, hogy Udvaros Dorottya Saroltja volt még kiemelkedően jó, összeszedett, harmonikus. Rajta kívül Szemenyei Laborcát, Novák Tordáját és Radnay Csilla Gizelláját is nagyon szerettem, utóbbit főleg azért, mert az egysíkú szerepből végre hús-vér nőt csináltak. Asztrik, azaz László Zsolt a felsőbb hatalmat képviselte, nagyon meggyőzően. Én Stohl Andrástól vártam többet, aki ugyan nagyon sok jelenetben felkavaró érzelmeket pakolt a színpadra, hangilag mégsem volt a toppon, valamint főleg a második felvonás elején számomra túlságosan egysíkú volt. Macsó, kivagyi, és ennyi. Az események radikalizálódásával egyre jobban kiesett ebből a papírmasé figurából és vált igazi előadássá a játéka. Sokan kiemelték Tompos Kátyát, mint tökéletes Rékát. Szeretem Kátya hangját, most is nagyon szépen énekelt, éteri volt, igazi békegalamb. Csakhogy számomra Réka ennél több, így nála is hiányérzetem volt kissé.
Szó mi szó, én nagyon örülök, hogy megszületett ez az előadás, nekem rengeteget adott. A Himnusznál alig bírtam felállni, mert nem is volt ott szükség az állva ünneplésre. Inkább porba sújtva ültem volna, annyira arcul csaptak a szavak, végre a Himnusz minden sora jelentést kapott. Csak remélni tudom, hogy hozzám hasonlóan még sokan fogták ennek a rendezésnek az üzenetét.
Egyébként több helyen írták, hogy augusztus 17-én amikor én láttam csak azért tapsolt állva a nézőtér, mert a Himnuszra már egyébként is felálltak volna. Ez nem igaz. A Himnusz után a nézőtér nagy része leült, kisebb csoportok maradtak állva. Végül a rendező, Alföldi Róbert bejövetelekor, valamint a szerzők, Szörényi Levente és Bródy János érkezésénél ugrott talpra egyöntetűen a majd ötezres nézőtér.

Paul&Hód lemezbemutató koncert 2012. 11. 24.

Ahogy ígértem, megkésve bár de törve nem, itt a beszámoló Pali székesfehérvári lemezbemutató koncertjéről. Előre is elnézést, ha csapongok, de sok minden eszembe jut, ha a múlt szombatra gondolok. Megmondom őszintén, nem tudtam, mit is várjak az Első harapás című lemeztől. Azt persze tudtam, hogy magyar dalok lesznek rajta, illetve nő és férfi kapcsolatról fognak szólni, valamint az újonnan megjelenő Paul&Hód termékcsalád részeként bor és egyéb finomságok (csokoládé, pálinka) mellett lesz majd kapható,  de hogy mégis milyen zenei világot hoz majd el, azt nem tudtam felmérni. Éppen ezért igencsak kellemes meglepetést okozott a Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban tartott koncert, mert nagyon Palis volt, emellett mégis új, szórakoztató és eredeti. Lássuk!

Érkezésünkkor már pakolták ki a cd-ket a színházban. melyek ugyanazt a kék-fehér-fekete klasszikusan sportos designt kapták, melyet a plakátokról és egyéb szóróanyagokról már megismerhettünk korábban. Ketté nyitható papír tokban fekszik a lemez, a borító érdekessége pedig, hogy a hód szó szerint kiharapta, ugyanis hiányzik egy pár négyzetcentiméternyi terület belőle. :D Nagyon kis aranyosan néz ki. 

A színház csordultig megtelt, már alig vártuk, hogy felemelkedjen a vasfüggöny. A zenészek emelvényeken kaptak helyet, illetve mindegyikük fekete nadrágban, fehér ingben és fehér tornacipőben pompázott. Egy hosszú, vertikális Paul&Hód molino emlékeztetett minket arra, hogy hol is vagyunk, illetve az már a kezdésnél is levehető volt, hogy a Palitól megszokott minőségi hang- és fénytechnikát kapjuk majd. Jó kis intróval indultunk, melynek közepén egy "csapdából", azaz mozgatható színpadelemből felemelkedett Pali, majd a színpad szintjére érve lazán előresétált a lemezen is látható szerelésében, fekete öltöny, fehér ing, tornacsuka és svájci sapka (asszem így hívják). A Lesz még talán c. saját dallal indultunk, mely alatt felmérhettünk a zenei palettát (na és az utána következő Cseh Tamás dal, a Csönded vagyok alatt is): wow. Megtalálhatóak voltak a rockzenekari elemek, a dob, a gitár, a basszusgitár, percussion, billentyű, emellett azonban olyan szimfonikus hangszerek is képbe kerültek, mint a harsona, a trombita, a cselló és a nagybőgő. Egészen érdekes, színes hangzást kaptak így a dalok. Ez a harmonikus sokféleség a koncert egészének zenei anyagát jellemezte, azt kell, hogy mondjam, szépen egybeértek a dalok, kerek egészet kaptunk. Nade ne szaladjunk ennyire előre.

Pár dal gyorsabb levezénylése után előbukkant a jól megdesignolt műsor mögül az a vicces és vidám Pali, akit mindannyian szeretünk: ledobta a sapkáját majd a dalok között hosszas monológokba kezdett, melyek persze attól voltak főleg szórakoztatóak, hogy gazdájuk se a fülüket, se a farkukat nem találta. :P A hód eredetét például nem tudhattuk meg, hiszen annyira kétértelműre sikeredett az "egy nyári estén összejöttünk a fiúkkal és kitaláltuk a brandet" sztori, hogy inkább folyatódott a zenélés. :P

Az este további részére jellemző volt, hogy egészen más műfaji eredetű dalok jelentek meg: kortárs zenéből a Quimby és Péterfy Bori & Love Band, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeménye a Ne szeress engem, Szörényi Levente és Bródy János dala A lány, akit szerettem, de Dés-Geszti (Rossz pénz - Valami Amerika) és Pély-Tóth Vera (Boldogtalan) dal is előkerült. Én személy szerint a koncert előtt nehezen tudtam elképzelni, hogy ez a sok különböző stílus hogyan ölt majd egy egységes keretet. Ehhez képest szépen, gördülékenyen csordogáltak vagy épp zakatoltak a nóták, Pali örökös dinamizmusa vagy épp ösztönszerű drámaisága mindegyik dalban megjelent, emellett pedig hol rockos, hol szimfonikusan rockos, hol pedig még egy pici balkános/világzenei beütést is felfedezni véltem. Nagyon kellemesen lepődtem meg. 

A világzene főleg a vendég Herczeg Flóra (A társulat István, a királyának Rékája) Autók a szerpentinen Quimby feldolgozásában jelent meg, nagyon bohókásra, "flórásra" sikeredett a dal. Elérkeztünk Ákos szerzeményéhez: a Végre c. dalt Pali és Flóra közösen adták elő, csengő hangon, tiszta lélekkel. Öröm volt hallgatni és nagyon tetszett a zenei megvalósítás.  Sebestyén Áron, a csapat billentyűse készítette egyébként a hangszerelést, minden elismerésem neki. A fiatal srác már Pali előző lemezén is közreműködött (Új világ vár), ott is és  jelen lemezen is találhatóak dalok, melyeket ő írt Palinak. 

Jelen esetben az Órák című Sebestyén Áron - Kámán Andrea dalt emelném ki, mely a koncert záródalaként szerepelt. Az valami gyönyörű volt, fájdalmas, mégis szép. Akárcsak egy szép-szomorú szerelem. :)

Természetesen ráadást is kaptunk, méghozzá Szörényi-Bródy István, a királyából egy újabb hangzású egyveleget, mely szerep Pali pályafutásának meghatározó állomása természetesen.

Nagy sikert aratott az új Paul&Hód lemez, sokan vették a cd-t és indultak el, hogy aláírassák a helyszínen dedikáló Palival. Aki lemaradt, annak sem kell szomorkodnia, Kecskeméten január 13-án a Katona József Színházban ad ismét koncertet a Paul&Hód, jegyek már kaphatók! December 16-án pedig Pali ugyanott dedikálást tart 17.00-18.00 óra között. Aki december 16-ig megvásárolja a jegyét a koncertre, az a dedikáláson 15% kedvezménnyel veheti meg az Első harapás cd-t és bort! :)

Blues Brothers Gyula - élménybeszámoló

Blues Elwood és Blues Jake

Frissítés2: interjú Palival és Serbivel a Viva la Musical! oldalán. 

Frissítés: cikk és képek a gyulai koncertről; pozitív kritika a Viva la Musical! oldalán; videóriport a szabadter oldalán.

Először is azzal kezdeném a beszámolót, hogy sosem voltam még Gyulán. :D Sőt, még Békés megyében sem! Tehát számomra mindenképp izgalmas volt ez az út, illetve rég voltam már koncerten. Jó, tegyük hozzá, a Blues Brothers inkább koncert-show, hiszen hihetetlenül látványos, mégis az az érzése az embernek, hogy mindjárt táncra perdül, vagy csak szimplán ugrálni kezd. :P

Nade vissza Gyulához, a koncertet majd részletezem. Nagyon szép hely, bár nem néztünk teljesen körül, de betértünk egy kávézóba, a Maestro Toscanóba, amely antik belső festéssel rendelkezik és rendkívül hangulatos. Mivel este 7 körül mentünk, ezért kisebb volt a választék, de nagyszerű kókuszgolyót fogyasztottunk, plusz jeges-, ill tejeskávékat. 

Maestro Toscano

A vár körül egy bár található, amely tömve volt emberekkel, főleg olimpiai műsor ment a televíziókon, tegnap este konkrétan vízilabdameccs. Nagyon hangulatos a vár környéke, főleg este, mindenkinek látni kell! Nade nem részletezem tovább Gyulát, a lényegre térek. :) 

A két fiú, Pali és Serbi alkalmazkodtak a gyulai Tószínpadhoz, a nagy napszemüveget egy csónakra helyezték a színpad elé, valamint nagy meglepetésre maguk is csónakon érkeztek. :D A fotók minőségéért elnézést, nem volt nálam profi gép. :P (közben kicseréltem őket profi képekre :)

Érkezés csónakon :)  /Fotó: Rusznyák Csaba/

Gimme some lovin' :)  /Fotó: Rusznyák Csaba/

Maga a koncert egészen elképesztő! Nehéz volt ülve végignézni, hiszen nem a sztereotipikus, depresszív blues zenét halljuk másfél órán át, hanem pörgős, bulis dalokat. Persze van klasszikus blues is (Guilty), de jórészt olyan slágerekkel találkozunk, mint a Sweet Home Chicago, a Respect, a Gimme Some Lovin' vagy a Jailhouse Rock. 

Maga a koncert kisfilmmel indul, melyben elismert magyar művészek (Nagy Sándor vagy Charlie) nyilatkoznak a tesókról, valamint Pali és Serbi is beszél Elwoodról és Jake-ről. A történet nagyjából az, hogy a két fiú koncertturnén van, melynek európai állomása Gyula. Tulajdonképpen a sokszor buja és bűnös kalandjaikat mesélik el a dalokban, vagy éppen szóba kerül Elwood  tánctudása és vonzódása a finom ételekhez, netán Jake "kanossága" már elnézést a kifejezésért. :D

A tánckar nagyon jó, szépek Rományi Nóra sok színben pompázó jelmezei. A két fiú nem véletlenül emlegette a profikból álló zenekart, valóban csodásan szólnak, a hangtechnika is jó volt, tehát csak úgy zúdult ránk a muzsika és a sok vizuális inger. Veres Mónika, Jónás Andi és Fehér Adrienn a Respectben bizonyíthatták, hogy nem csupán a vokálban jók. Nekem az állam is leesett, olyan dögösen énekeltek. O.o

Tóth Vera cameója is szuperül sikerült, a Think című dalt énekelte. Az ő hangja is tökéletesen illet a showba, hozta a dögösséget, a hangzást.
S végül a fiúk... Nos, azt hiszem ebben a showban minden felesleges energiájukat kiélhették, pörögtek, táncoltak, viccelődtek. Számomra nagyon kellemes meglepetés volt a show, kicsit másra számítottam, arra, hogy nem ismerem majd a dalokat, ehhez képest csomó olyan szám volt, amit ha címről nem is, dallamról biztosan ismertem. Nagyon jó érzés volt, így legalább mozoghattam rájuk, amit tudtam, azt persze énekeltem is. Szépen fel volt építve a műsor, nem volt üresjárat, nekem nagyon tetszett, igazi felhőtlen szórakozás! :D

Pali pedig ezután nem mondhatja, hogy nem tud táncolni, hiszen a Jacko figurák, a csípókörzés, a rongyláb, minden megy neki. :D Aranyosak voltak, energikusak, és látszott rajtuk, hogy szívügyük a műsor. Remélem lesz még lehetőségem megnézni, hiszen nem egynyári produkció, az biztos! 

Broadway Fesztivál - beszámoló

Frissítés: beszámoló a fesztiválról képekkel, fotóalbumok: Viva la Musical!, Operettszínház, kangela
Először is azzal kezdeném, hogy ezelőtt még nem voltam ezen a fesztiválon, így számomra minden újdonságnak minősült. Pénteken már négyre odamentünk a Nagymező utcában felállított színpadhoz, biztos ami biztos. Akkor még nem volt tömeg, de már szállingóztak az emberek. A fellépők a Moulin Rouge egyik bejáratán keresztül közlekedtek a színpad és a takarás között. Nem a mulatóban öltöztek, oda már nagyrészt jelmezben érkeztek, így a színházból átsétálva elég közelről szemügyre lehetett venni őket.
Pénteken operett blokkal nyitottak, majd jöttek a Sztárszerzők, Pali itt volt érdekelt. Meglepő módon a Szörényi-blokk nem csupán Veled, Uramból állt. Olyan szinten persze nem meglepő, hogy Pali Istvánt játszott, viszont olyan szinten igen, hogy az Operettszínház az Istvánt nem tűzi műsorra, csak a Veled, Uram! c. művet. Volt tehát István, a király is a Veled, Uram! (továbbiakban: VU!) dalai közé vegyítve. Pali nyitott a Régi nóta című dallal, majd hallhattuk Sasvári Sándort, Vágó Bernadettet és Kádár Szabolcsot. Pali énekelt még Vágó Bernadettel Oly távol vagy tőlemet, illetve Dolhai Attilával Nincs más utat. Aki a Társulattól szokta meg mostanában az István, a királyt, annak furcsa lehetett az Operettszínház sztárjaival "keveredve" látni ezeket a dalokat. Persze Pali a VU! esetében már nem újonc, hiszen a Miss Saigonban Johnt játssza a színház berkein belül.

Ami különösen szót érdemel, az a Nincs más út.

Dolhai Attila már színpadra lépésekor csibészes mosollyal közeledett Pali felé, ez a vigyor a dal végéig le sem olvadt az arcáról. Tudniillik, elég vicces látvány volt, ahogy ezek ketten előadták ezt a dalt. Pali indított, temetési jelenethez illő komolysággal, erre Dolhai felpattant, a tenyerét mutogatta folyton Palinak, játékosan lökdöste, hatalmas hévvel skandálta a Koppányt, abszolút lehetetlenné téve, hogy Pali komoly maradjon a jelenetben. Pedig küzdött derekasan! :D Csak néha mosolyodott el, azért szerepben maradt, amennyire ilyen körülmények között lehet. :P Egyébként erre a blokkra, hat óra felé már egészen megtelt az Operettszínház előtti tér. Később egyre többen lettek. A Lévay-blokkban énekelt még Pali, nem is akár mit, Haláltáncot az Elisabeth-ből. Ez egy nehéz dal, plusz elég nagy kultusza van a rajongók körében. Pali nagyon odatette az előadást, hosszú ováció kísérte a dalt.

Másnap Pali már nem lépett fel, viszont én kimentem estére megnézni, mik lesznek még. Főképp a pénteki VU! blokk utáni szombati VU! blokkra voltam kíváncsi, hogy mégis mit adnak elő még egyszer, mit raknak hozzá. Nagyrészt azok voltak, amik pénteken, pluszban énekelt még Janza Kata. Sem Pali, sem Sasvári nem voltak már szombaton, fullosan csak Operettszínház béli színészek töltötték meg a színpadot. Hétvége lévén sokkal többen voltak, mint pénteken. Részletek hangzottak el egyébként a VU!-on kívül az Ördögölő Józsiás, a Cigányszerelem, a Marica grófnő és a Miss saigon c. darabokból. Saigonból Miért Istenem?, Szóló szaxofon, Még mindig hiszem és Ágyban ér a halál volt, tehát semmi John. 

Összességében jó élmény volt a fesztivál, bár a nagy tömeget nem szeretem, de igyekeztem mindig olyan részen állni, ahol azért lehetett levegőt venni. Szerintem Pali sikeresnek könyvelheti el a fesztivált, jó kis ovációkat kapott. :)

Miss Saigon anyagok és beszámoló

A Viva la Musical! interjút készített a szereplőkkel és a próbán forgatott. Pali mellett Dolhai Attila és Vágó Zsuzsi nyilatkoznak a szerepeikről és Kerényi Miklós Gábor, a darab rendezője beszél a darabról. A videóriport itt megtekinthető. Fotók az előadásról a Budapesti Operettszínház Facebook oldalán, valamint a Remake Stúdió képei az első szereposztásról (Vágó Zsuzsi, Dolhai Attila, Szabó P. Szilveszter, Feke Pál, Bordás Barbara, Kerényi Miklós Máté) és a második szereposztásról (Dancs Annamari, Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Feke Pál, Vágó Bernadett, Kerényi Miklós Máté). Frissítés: a nyugatmagyar.hu képgalériái: 1. szereposztás; 2. szereposztás. Rengeteg jó kép az előadásról a Ranafoto.hu-n (keddi próba).

Számomra a Miss Saigon egy elég vegyes érzelmeket kiváltó darab. Egyfelől drámai, vannak benne jó dalok, de a főszereplők történetét (Chris, Kim, John és Ellen) valahogy furcsa módon fűszerezi és végigkíséri a Professzor jelenléte, aki a háttérből mozgatja a szálakat. A Professzor pedig groteszk módon drámai, sokszor egy különc bohócra hasonlít (Szabó P. verziójában) vagy egy drogos alvilági patkányra (Mészáros Árpád Zsolt alakítása). Chris és Kim egymásra találása Saigonban történik, de a férfinak mennie kell, ezért Kim egyedül marad, később gyermeknek ad életet. A férfi barátja, John tudja meg, hogy Kimnek gyermeke van Chris-től, ezért az akkor már Bangkok-ban élő Kimet felkeresi a két férfi és Chris neje, Ellen. Kimet pedig nem csak a gyermek nevelésének súlya és az egyre erősebb diktatúra nyomasztja, elkövet egy gyilkosságot, megöli gyermekkori jegyesét, a később kommunista népbiztossá váló Thuy-t, aki félvér, bui doi gyermekét, Tam-et el akarja pusztítani. De Kim hite nem szűnik meg, egyre csak várja, hogy Chris felkeresse. Sokként éri, amikor megtudja, hogy Chris időközben Amerikában megnősült. Rájön, hogy gyermekét csak akkor viszik el Bangkok-ból, ha ő már nem áll a házaspár, Ellen és Chris útjában. Föláldozza tehát életét a gyermekéért. A Professzor pedig ezt kétségbe esve nézi, hiszen ő Tam-en és Kim-en keresztül akart amerikai vízumot, hogy a tengerentúlon valósíthassa meg álmait. A drámai fordulatokkal teli történetet a nézőteret pásztázó fények, helikopter "támadás", robbanások, tűzijáték, színpadról felszálló helikopter és látványos díszletek tették nem mindennapivá.

Személy szerint nagyon látványosnak találtam a díszletet, de talán túl sok volt, túl gigászi. A darab drámaisága sokszor intim teret igényelt volna, nem 6000-es nézőteret. Persze, szabadtéren kellett a látvány, de ez sokszor túl sok volt.

A két Professzor alakítására már használtam jelzőket. Bővebben, a Professzor fogadja be Kim-et, ő hozza össze Chris-el, ő menekíti ki a nőt Saigon-ból és a kisfián keresztül akar bejutni Amerikába. Az ő élete, érdekei végig belengik a darabot, ezért is törik össze, amikor Kim megöli magát. A folyamatosan drogozó, egyre lejjebb süllyedő Professzort jól hozza MÁZS. Szabó P. Szilveszter pedig egy pszichedelikus cirkusz érdekes alakja, aki egyébként zseniálisat alakít.

Kerényi Miklós Máté nekem pozitív csalódás volt. Nem láttam még előadásban, de nem volt szimpatikus a hangja, kiállása. Thuy szerepében tökéletes, a hangja szépen szól, jól építi fel a fiatal fiúból erős kezű végrehajtóvá váló, Kim-et megszállottan üldöző férfit.

Bordás Barbara Ellen-je elfogadó, bölcs nő, akiről el tudjuk hinni, hogy támasza volt Chris-nek, amikor az eljött Saigonból, egy évig nem beszélt és össze volt roppanva. Vágó Bernadett egy fiatalabb és naivabb Ellen, ő is kitart férje mellett, de nehezebb elhinni róla, hogy mennyi mindenen átsegítette.

Pali John szerepében igazi támasza Chris-nek, ő a logikus, józan katona, ki elrángatja barátját, amikor menekülniük kell Saigon-ból. A második felvonásban pedig a bui doi, azaz vietnami anyától és amerikai apától származó, szegény utcagyerekek megmentésén fáradozik. Szólódala, a Bui Doi a darab szinte legelsöprőbb lendületű dala, kórus és Pali dinamikus hangja mondhatni elárasztotta a nézőteret. A premieren az egyik legnagyobb tapsot kapta.

Chris érdekes jellem, mindig kapaszkodik valakibe. Előbb John-ba, majd Kim-be, s végül Ellen-be. Továbblép Saigon után, de Kim-et sem szűnik meg szeretni. Tragikus és mégis szerethető karakter. Dolhai Attila a Vietnam egyetlen tiszta lelkű lányával szerelembe eső csapongó katonaként jelenik meg, majd fokozatosan alakul megtört lelkű, döntésképtelen, csapdába esett férfivá. Olyan, mint egy madár, ami csapdába esett és akármerre mozdul, mindenhol fáj neki. Olykor túlénekelte, illetve játszotta a szerepet, de nagyon szép őszinte pillanatai is vannak, például amikor elmeséli Ellen-nek mi történt Saigonban, vagy amikor John megmutatja neki a gyermekéről szóló sürgönyt.

Kim. Két Kim-et, Vágó Zsuzsit és Dancs Annamarit láttam. Zsuzsi nagyon erőteljes, akarattal és hittel rendelkező Kim. Dancs Annamari szépen énekel és jól hozza a tiszta lelkű lányt, de a darab második felében, ahol a jég hátán is megélő anyatigrist kellene látnunk, ott már kevesebb.

"Röviden" ennyit a szereplőkről és a darabról. 19-én este eső szakította meg az előadást ezért hosszabb lett egy órával. 20-án már nem volt eső, egy apróbb technikai probléma volt a második felvonás elején, nem indult el a vetítés, de egyébként rendben zajlott minden.

A nyomorultak - július 2., Margitsziget

Először is azzal kezdeném, hogy hála az égieknek, amiért nem esett! Ellenben nagyon hideg volt, így kibírni csak takarókba bugyolálva lehetett azt a több, mint három órát. Bal szektor 12. sorában volt jegyem, de a többieknek köszönhetően, akik kiszúrtak egy üres helyet, sikerült a második sor közepéről megnéznem az előadást. Így valamennyire hasonlított a kecskeméti intimebb légkörre, bár az előadás kezdetén még azt figyeltem, hogy szállingóznak be oldalt a késők. A világos miatt az előadás első felében a feliratokat egy fura hang be is mondta, szerintem azok nélkül is érthető az előadás, ráadásul a feliratok néhol kint voltak, de alig láthatóan vagy elcsúszva. Nagyjából ennyi rosszat tudnék felróni, mert egyébként most is nagyon magával ragadó volt az egész.
Pali számomra az igazi Valjean, és persze, lehet elfogultság, hiszen egy vele kapcsolatos blogot vezetek, de tényleg csodákra képes ebben a szerepben. Egy sokkal hatalmasabb térben mer ugyanannyira esendő és megtört lenni, mint a sokkal kisebb kecskeméti színházban. Mindezek mellett ahol kell nagyon erőteljesen szól a hangja. Láttam Gézával is az előadást már korábban, vele nem volt ugyanolyan megható A nyomorultak, pedig elvileg minden sor, minden hang ugyanaz, mégsem jött el a csoda, a katarzis a darab végén. Valószínűleg ez azért is van, mert az én érzékelőim Pali játékának jeleire vannak hangolva, így ő tud igazán megérinteni lelkiekben. Aki látta már bármilyen szerepben, tudja, miről beszélek. Az ösztönösségéről, a szívből jövő fájdalomról, amit ki tud pakolni emberek ezrei elé. Ehhez hatalmas bátorság kell. S Valjeanként mondhatni lelkiekben lemezteleníti magát, annyira esendő és fáradt, a halál torkában álló embert alakít. Le a kalappal előtte a tegnapi előadás miatt és az összes eddigi A nyomorultak előadás kapcsán.
Vincze Gábor Péter érezhetően erősebbre, teátrálisabbra vette Javert figuráját a nagy térnek köszönhetően. Bár számomra Miller Zoltán a szívemhez közelebb álló, szenvedélyesebb Javert, vannak olyan mozzanatok, amiket VGP-től szeretek jobban. Például ő kiénekli a Csillagok végén a magas hangot, ami tudom, apróság, de szerintem megkoronázása a dalnak. Illetve a konfrontációban is van egy ilyen brillírozása. Tetszik még, hogy amikor a törvényről énekel, a botot maga elé tartva, szikáran megáll, mintegy szimbolizálva a megdönthetetlen igazságot. Szóval tetszik ő is.
Molnár Ági. Végre, ismét őt láttam Fantine-ként. Koós Réka mostanában határozottabban visszafogottabb, mint A nyomorultak legelején, mégis, túl nyers Fantine nekem. Néhol (Fantine halála) törékeny, érzékeny és légies, ott jó, de párszor olyan dühkitöréseket produkál, ami nekem nem illik a Fantine képbe. Ezzel szemben Ági az Álmodtam egy álmot szólódalban kellő arányérzékkel vegyíti a szenvedélyes és a szomorú sorokat, ugyanolyan légies a Fantina halála jelenetben mint Réka, illetve sokszínűbb. Tegnap este is nagyon jól esett őt látni.
Orth Petit anno nem igazán szerettem Mariusként. Nem volt meg hozzá a hangja, sem a játéka. Ehhez képest nálam kinőtte magát az első számú Mariussá. A darab elején ő a legszeleburdibb, legédesebben szerelmes Marius illetve a forradalmárokhoz való beállásában is ott a gyerekesség, hiszen lelkesen beáll, bele sem gondol, hogy itt meg is halhatnak mind. Cosette-el is ő a legjátékosabb, hangilag hatalmasat fejlődött, minden sora szépen szól. Az Eponin halála jelenetnél tegnap is könnyel telt meg a szeme, az Üres szék, üres asztal pedig szívszaggató volt, ott konkrétan sírt, ahogy én is vele együtt, a szám vége felé már csak homályosan láttam a könnyektől. Nagyon jó lett ez a fiú! Ja, és Eponine-al is ő a legközvetlenebb, legszeretőbb Marius.
Réthy Zsazsa volt most Eponine, ami nem baj, rég láttam már vele. Simon Boginál a szólódalt szeretem, illetve ő sokat fejlődött drámai érzékben. Trokán Nórit anno amikor láttam, színésznői és drámai képességei miatt szerettem. Zsazsa nagyon jó abban, amiben Orth Peti is, a darab első felében borzasztóan élethű szerelmes fruskát hoz, aki aranyos, de egyben sajnáljuk is. A Senkim mártól nagyon féltem, azt hittem üres lesz tőle, ehhez képest jó volt a prozódiája, szépen hangsúlyozta a sorokat, nem volt sem sok, sem kevés és megérintett. Határozottan javult a szememben. Ennek ellenére kicsit hiányoltam a másik két Eponine-t.
Mahó Andi egyértelműen jobb Cosette, és nem csak azért mert kristálytisztán és éterien csilingel a hangja, hanem mert egy fiatal, szerelmes és naiv lányt tud megjeleníteni úgy, hogy közben a drámai színeket is látjuk. Látjuk, hogy zavarja, miért nem tud semmit a múltjáról. Látjuk, hogy apját imádja, mégis vannak kételyei. Valjean halálakor pedig a szíve megszakad az embernek, úgy mondja, hogy "Élned kell papa!" Minden szempontból ő a jobb Cosette s nem Zavaros Eszter.
Aradi Imi volt tegnap Enjolras, ami abból a szempontból jó volt, hogy szépen kiénekelve hallhattuk az összes magas hangot, hiszen Iminek szép tenor hangja van. Viszont az a kisugárzás, ami egy lázító vezetőt jellemez, nincs meg benne. Kiss Zolit ezért szeretem jobban, hiába nincs meg neki sokszor a dalok teteje. Ő egy érett, jó kiállású, karakán Enjolras, akitől sokkal valószerűbben hangzik, hogy "Marius, te nem vagy gyerek már".
A Sirkó-Csombor Thenardier házaspárról most is csak ódákat tudnék zengeni. Gátlástalanul szórakoztatnak, kifigurázzák még saját magukat is. Isteni színfoltjai a darabnak. Elvetemült a mimikájuk nem csak a karaktereik, jó köztük az összhang és koruknál fogva elég érettek ahhoz, hogy elhiggyük róluk, két dörzsölt vén rókáról van szó.
A kis szerepeket játszók vagyis az Ensemble teszi teljessé ezt az előadást, ők adják neki a csapatszellemet. Hozzáteszem, mindegyik tag hangja és játéka önmagában is nagyon jó, ezért szól olyan szépen az összes kórusdal, ezért lehet apró szívbemarkoló momentumokat felfedezni tőlük a barikádnál.
Összességében jó volt a tegnapi előadás, megérte kilátogatni a Margitszigetre. Én mégis azt mondanám, aki teheti, decemberben utazzon le/fel/el Kecskemétre megnézni kőszínházban is az előadást, hiszen ott egy kis intim burokban élheti át a darab okozta sokféle érzelmet. Az apró ékszerdoboznyi színház felerősíti az összes fájdalmat, lelkesedést, vidámságot, amit a darab ad, ezáltal sokkal intenzívebb élménnyel gazdagodhatunk.
Yesterday I say Les Miserables on the Margitsziget. The weather was cold but fortunately didn't rain, so I was satisfied. I think it was a great show, Pali played Jean Valjean as passionately and professionally, as always. The others were also great, so I'm happy cause I saw this lovely show in an open-air theater. I also suggest every Dear Reader to visit the Kecskeméti Katona József Theater in december to see this show in a real theater, so you can live through a more lively experience of Les Miserables.

Szupersztár előadások és Miss Saigon interjú

Icipicikét el vagyok maradva a hírekkel, de most pótlás következik. Előtte egy kis beszámoló az évad utolsó Nyomorultak előadásáról. Szerencsém volt Kecskeméten lenni kedden és azt kell, hogy mondjam, az egész csapat kitett magáért, ismét állótaps volt. Pali valami olyan lelkiállapotban volt az egész előadás alatt, ami ösztönzőleg hatott az egész szerepmegformálásra, így egy általam még sosem látott, szó szerint megrázó és felkavaró Vidd hazát adott elő, ami után szűnni nem akaró üdvrivalgás tört ki a színházban. Sok Vidd hazát láttam már, de erre nem nagyon tudok mit mondani. O.o
A hírek... Pali június 24-én, június 25-én és július 5-én játszik Jézust a Szupersztárban, mivel legutóbbi zártkörű, ezért a két júniusi előadás marad, amire jegyet lehet váltani. Pali mindkét előadáson Varga Lajos és Balogh Anna kollégáival játszik. Valamint a Miss Saigon kapcsán a Zene.hu készített videós interjút Palival, de természetesen nem csak a Saigonról esik szó, szóba került a katonaság, a repülés, a szólókarrier és miegymás.

Firstly, a few words about the season final performance of the Les miserables in Kecskemét. It was a passionate Les Mis, the whole company did their bests, especially Pali, who got a big applause after the song Bring him home and at the end of the play.
Secondly, Pali will play Jesus in the Superstar musical on 24th and 25th June, and also on 5th July, but the last is not open for the audience.
We can watch an interview with Pali about Miss Saigon, solo carrier and other things thanks to the zene.hu.

100. Spamalot

Tegnap volt a 100. Spamalot. Pali ugyan nem játszott az előadásban, de a fináléban mindhárom szereposztást láthattuk, méghozzá felváltva Szóban forgó dalt, Magyarok nélkül a Madáchban semmire sem mészt vagy éppen Egyszál magambant énekelni. Pali a Szóban forgó dalba csatlakozott be Polyák Lilla társaságában. Lassan érkeznek az anyagok is, első képanyag a Musicalinfo Facebook oldalán; Viva la Musical! cikk és fotók; Madách Színház képanyag; Zene.hu cikk és galéria; Bors online.

Yesterday was the centenary Spamalot in the Madach Teather. Pali didn't play Sir Galahad this evening but he took part in the finale and performed 'Song that goes like this' with his fellow colleagues.

Megjelent a Szupersztár dupla CD

Kedves Olvasók!
Ahogyan ígértem, kaphatnak egy kis beszámolót a március 31-i Szupersztár album megjelenése kapcsán rendezett lemezbemutató előadásról és az azt követő dedikálásról. Nos, az este nem véletlenül volt emelt jegyáras, a színpadon ugyanis a megjelenő cd szereposztása volt látható, azaz Feke Pál, Serbán Attila, Gallusz Nikolett, Sasvári Sándor, Nagy Balázs, Szvétek László és Sánta László. A nézők között voltak ismert arcok, mint Szolnoki Péter, vagy épp a fellépő művészek barátai, rokonai na és az érdeklődő és a darabot szerető közönség. Én személy szerint a szeptemberi premierek óta nem láttam az előadást, így ahhoz képest Serbi például sokkal higgadtabb volt, a premieren még lámpalázban égett. Remek volt ő is, mint ahogy Sasvári is, vagy Szvétek László na és Pali. Gethsemane-ja egészen döbbenetes volt, de a sikolyok a Templom jelenetben, a leprások között vagy a korbácsolásnál... Nem lehet azt mondani, hogy most hangilag volt erős és színészileg, vagy valami harmadik szinten, igazából nagyon együtt volt minden, a hang, a jelenlét és az a plusz, amit Palitól a színpadon megszokhattunk. Az előadás után a Tolnay szalonban dedikáltak a színészek még jelmezben, így közelről meg lehetett csodálni a sminkeket, jelmezeket is. Kint ültek a főszereplők és a démon lányok valamint a papok is, és Kocsák Tiborral is lehetett pár szót váltani, aki a lemez zenei vezetője volt. Az alábbi videóban a Madách Tv és a mindig mosolygós Szente Vajk kalauzol el mindenkit a dedikálásra. Képek a dedikálásról hamarosan!

Frissítés: képek, ajánló az előadásról, videóriport a Fidelio-n

Nemzeti dal 2009-ből

Az alábbi felvétel 2009. március 15-én készült a Pákozdi téren Budapesten. Pali az Európát énekelte még a Nemzeti dal mellett. A fellépése után a kerület összes egyesülete, legalább 60 koszorúzott emlékművet, mi meg ott álltunk végig, nem akartunk tapintatlan módon lelépni. Mókás volt. :D A Nemzeti dal pedig kifejezetten tetszik Pali előadásában. Remélem mindenkinek kellemesen telt az ünnep, kinek közösségi programon, kinek családin, kinek pihenősen. :)

Beszámoló Szigetvárról

Bár Pali jelenleg nem játszik a Zrínyi 1566-ban a Szupersztár próbák miatt, szerintem érdemes elolvasni Rana beszámolóját a szeptember 2-i előadásról, hiszen több új beálló is van a darabban, meg egyébként is, a Zrínyiről mindig érdemes olvasni, hiszen eszméletlen jó darab! :D (Pl. a Viva la Musical! ajánlóját is a figyelmetekbe ajánlom :P )

Szekszárd - Ópusztaszer beszámoló

Tőlem, azaz Nikitől

Üdv Mindenkinek!
Egy nagyon jó szekszárdi-ópusztaszeri kiránduláson van túl a csapat, s természetesen nem véletlenül ezen a két helyen töltöttük a hétvégét. Pali Érden kezdett 20-án, István, a királyt énekelt, Kell még egy szót, Európát. Dia, Dalma és Árpi beszámolója alapján elmondható, hogy kellemes kis fellépés volt, de kora reggel révén Pali hangszálai még egy kicsit érdesen szóltak.
Szekszárdra délben indultunk el Pestről, majd mielőtt meglátogattuk volna a Tolnai megyeszékhelyt, Faddon egy panzióban elfoglaltuk a szállásunkat. Szandi is velünk tartott, s mivel kétséges volt, hogy kapunk-e valahol normális ebédet (20-a révén zárva lehettek a vendéglők) ezért még a panzióban megebédeltünk. Fél 5-re értünk Szekszárdra, Szandit épségben "leszállítottuk" :D majd körbenéztünk a városban. A színpad a Prométheusz Parkban volt felállítva. A parkban szép cserjék, szobrok voltak láthatóak, főleg Prométheusz és a Sárkány mutatott jól, melyek pont a színpad mellett voltak láthatóak. Mi ezután megnéztük Szekszárd belvárosát, a copf stílusú templomot :P, a városházát, főteret, szobrokat, a Deutsche Bühne épületét, majd visszamentünk a színpadhoz, akkor már a hangbeállás folyt. Egy idő után leheveredtünk a fűben, s mint valami fesztivál idején, szépen elcsacsogtunk, elhülyéskedtünk egy pár órát. Pali beéneklésére (Oly távol vagy tőlem) még füvekkel helyettesített gyertyás, karlengetős éneklést is rendeztünk: D Aztán elmentünk vacsorázni, hosszabb ruhát venni, majd letelepedtünk a színpad előtt felállított kordon elé, hiszen elkezdett gyűlni a tömeg. Már sötétedett, ezért, hogy a téren lásson a nép, szépen ránktolták a reflektorokat. Persze kiégette a szemünket, de azért megbirkóztunk a dologgal: jó kis fotókat készítettünk napszemcsiben. :P Magát az előadást nagyon élveztük, egészen Bazilika (2008) érzésem volt, hisz szabadtéren és állva tombolhattuk végig a rockoperát. Az előadás végén egészen elérzékenyültem, s ismét összekapaszkodva énekeltük a Felkelt a napunkat. Palit látva sokszor eszembe jutott, hogy 1000 éve István királyunk kapta meg a koronát, ilyenkor szinte összemosódott bennem kettejük alakja. Borzongás futott végig a gerincemen. S volt még egy érdekes momentum. István és Koppány egymással szemben álltak, s ebben a pillanatban kettejük árnyéka a háttérben összefonódott. Szimbolikus gondolkodásomban rögtön megjelent a két fiú, mint közös gyökérből sarjadó két férfi, kiknek a nép boldogulása volt a célja. István ekkor tovább lépett, árnyéka kivált nagybátyja árnyékából, s Koppány sorsa így pecsételődött meg. Szívszorító, hogy ennyi előadás után is tudott újat mutatni a mű. Az előadás után tűzijáték következett, mi azonban kígyózva kivonultunk a tömegből s hátra mentünk pár szót váltani a srácokkal. Érdekes volt azt látni, hogy jöttek olyan autogrammkérő, gratuláló emberek, akik most látták őket először és hatott rájuk az előadás. Évekkel ezelőtt mi is így találkoztunk a Társulattal, s azóta kedves ismerősökké váltak. Nem bántam meg az elmúlt két évet, mert színpadon innen és túl, rendkívüli emberekkel találkoztunk és éltem át velük nagyszerű élményeket. :)
Ezután hazamentünk és még alvás előtt beszélgettünk, nevetgéltünk. Nagyon jó nap volt! :)
Másnap korán reggel keltünk, hisz át kellett érnünk fél12-ra Ópusztaszerre, mert ekkor kellett indulnunk a Feszty-körképes túrára. Namármost a reggelinél csúsztunk, ugyanis korábban keltünk a szállásadóknál. :P Végül laktató, vidám reggelit költöttünk el, majd indultunk Ópusztaszerre. Szokásunkhoz híven GPS-be tápláltuk a koordinátákat, azonban bibi csúszott az indulásba: GPS-ünk nappal helyett éjszakát mutatott, illetve ellenkező irányba küldött el bennünket. Mikor elegünk lett a gépecskéből, kivontuk a forgalomból és kézi navigálással, eszméletlen hepehupás úton rohantunk Pusztaszer felé. Valószínűleg azon az útszakaszon senki sem száguldott még ilyen sebességgel, mint mi. :D Néha az volt az érzésem, hogy inkább repülünk, mintsem az aszfalton gurulunk. :P Végül átpakoltattuk fél3-ra az időpontot, de már csak azért is nagy sebességgel zúztunk be a Parkhoz. Ott aztán egyesült a csapat, beszélgettünk, ettünk, majd elindultunk körülnézni a parkban. A 12-ik századi Monostor romjain Kyrie Eleison-os temetési menetet játszottunk, szobrokkal pózoltunk, Koppányfeleséges-élő szobrot alkottunk. :D Kenyérlángost ettünk, ezerötszáz éves mamutfenyőt néztünk, majd bementünk a Rotundába kiállítást nézni. Érdekes módon az ősmagyarokról szóló kiállítás elején két korabeli beszámoló alapján megalkotott öltözetet láthattunk. Az egyik csak bőrbe öltöző, vadembereknek írja le őseinket, a másik, török beszámoló szép kaftánt és sipkát ad ránk. Oda is jött a kiállításon dolgozó hölgy, hogy felhívja a figyelmet erre a különbségre. Érdekes élmény volt. Majd bementünk a körképhez, amit tavaly is megnéztünk (a Szegedi Szabadtéri alkalmával átjöttünk át Szerre), ám most egészen új élmény várt ránk. A korábbi, szűkebb tér helyett egy, a festményhez közelebb vivő "sétányt" is kaptunk, így a tömeg jobban eloszlott, még inkább bele tudtuk képzelni magunkat az ezer évvel ezelőtti eseményekbe. Ehhez az élményhez nem csupán a 3 méter magas festmény járult hozzá, hanem az élethű csatazaj, kiáltások, sikolyok, dobszó is. Akár a filmekben, megelevenedett előttem Árpád vezér délceg bevonulása, a fejedelemasszonyt hozó négy ökrös szekér csak úgy száguldott felém, láttam az égő házból kihozott, sikoltozó lányok kapálózását, a tűz körül, delíriumban táncoló lányokat, a sámán más dimenziókban mozgó alakját, a lovag nyerítését, a harcosok mozdulatait, a messzi tájak, dombok felett repültem, akár egy végtelenül szabad sólyom. Kaftánban, fémékszerekkel a hajamban jártam, 896-ot írtunk. Akárkivel beszéltem a látogatás során, mindenki le volt nyűgözve. Dia azért, mert még sokadjára is új élményt nyújtott neki a festmény, Lala azért, mert először látta, és ki sem akart jönni, én azért, mert másodjára még inkább bele tudtam élni magam a látottakba. Annyira élethű volt az egész, hogy kilépve a Rotundából, fejbekólintott a 21-ik század. Ezután oda is telepedtünk a színpad elé, ahol megtekinthettük a nagyszínpados István jelmezeit közelről. Gyönyörű részletek, nehéz anyagok (István és Kopppány jelmezei) és finom kelmék (Gizella, Réka és Koppányfeleségek ruhái) jellemzik Kovács Yvette Alida jelmezeit. Majd a fiatalok hangbeálltak és kezdődött is a keresztmetszet. A dolog hátulütője az volt, hogy a színpadtól egészen távol helyezkedtek el a nézők számára kihelyezett padok, így elég messziről nézhettük csak a műsort. Ráadásul délután négy óra révén még ebéd utáni punnyadtság jellemezte a parkot. Ennek ellenére a full jelmezt viselő srácok kitettek magukért. Sok öröm, vidámság, napsütés és közös élmények jellemezték tehát a két napot. Részemről köszönöm kis fórumos családomnak, hogy részesei lehettem az eseményeknek, imádlak benneteket! A Társulatosoknak is köszönet az élményért, minden jót kívánok nektek a pályátokon, remélem hamarosan találkozunk! Palinak pedig kemény, próbákkal teli időszakok jönnek, kitartás fiú!

Frissítés 1: a Teol.hu képgalériája a szekszárdi előadásról itt megtekinthető.

Frissítés 2: videók a szekszárdi Istvánról itt, itt és itt.

Frissítés 3: beszámoló Dalmától.

Belőlem is kikívánkozik egy beszámoló, főleg hogy én Érden is voltam. Megosztom az elmúlt napok élményeit.
Honfoglaló túránk augusztus 20-án reggel 9-kor indult, miután összeszedtem Diát és Árpit elindultunk Érd felé (egyébként a megelőző napokban volt egy kis kavar, hogy kivel hol és mikor kell találkozni, kész csoda hogy mindenki végül eljutott a megfelelő helyre:) ) Már az úton tárgyaltuk, hogy merész dolog Palitól reggel bevállalni egy ilyen műsort, mivel hogy nincs ideje a hangjának felébredni, amit az elején hallani is lehetett, de lehet hogy csak mi vagyunk ilyen vájt fülűek.
Érden megérkezve egy nagyon kellemes helyszínen találtuk magunkat, a múzeum kertjében. Pali nem sokat váratott magára, ő is megérkezett, és kezdődhetett a mikrofonpróba. Teljesen le voltunk döbbenve, hogy Pali az alapján meg tudja mondani, hogyan kell beállítani a mikrofont, hogy nem is énekel, csak simán számolt. Nem tudjuk, hogy csinálja ez a fiú. (a képen a hangtechnikus látható :P - a szerk.)
Majd egy ideig magyarázott a hangtechnikusnak a keverőpultnál és kezdődhetett is a műsor. A polgármester úr beszédet mondott, asszonykórus bukovinai székely énekeket adott elő, majd a református, evangélikus és katolikus pap megszentelte az új kenyeret, amivel meg is kínálták az összegyűlteket. És ekkor jött Pali. Eleinte kissé zavarban volt, mert mikor el kezdte énekelni a Honfoglalást a nézők egyrésze még a kenyeret ette és volt egy alapzaj, illetve mint korábban említettem a hangja sem ébredt még fel. Viszont nagy tapssal köszönték meg neki a dalt, a lelkesedés csak fokozódott, az Európát és az István egyveleget már mindenki együtt énekelte Palival. Hihetetlen jó hangulatot teremtett perceken belül, nem akarták elengedni a színpadról. Hiába hangzott el a "vissza, vissza...", nem volt folytatás.
Annyira jól telt a délelőtt, hogy csak akkor vettük észre, hogy csúszásban vagyunk és Niki meg Szandi vár minket a Móriczon, ez volt az első száguldásom a túra alatt. Nagy kerékcsikorgás közepette meg is érkeztünk a lányokhoz, szegény Szandi rémülten rám nézett, megnyugtattam, hogy nem vagyok teljesen őrült, és irány Szekszárd. :) De előbb kitérőt tettünk Faddon, egy nagyon szép kis hely, tóval meg mindennel és medencével. Mindenki verte a falba a fejét, hogy miért nem hozott fürdőruhát, csobbantunk volna egyet. Miután elfoglaltuk a szobákat, megebédeltünk. Volt ott minden, inkluzíve Marika palacsintája. Jóllakottan elindultunk Szekszárdra, elvégre Táltosasszony nélkül nincs előadás. Szandikától elbúcsúztunk, mi meg felfedeztük a Szegzárdot, elvégre be kellett mutatkozzunk az ottaniaknak. Tóban lábáztatás, copf stílusú templom és egy pár furcsa szobor megtekintése után, visszatértünk a tett helyszínére, a hangbeállás, mi is elszórakoztattuk magunkat és másokat. Majd gyors vacsora, ruhacsere, aztán irány a színpad. Nem kis időt töltöttünk reflektorfényben, ami arra szolgált, hogy lásson a közönség, mi meg hogy megvakuljunk. Nagyon jó előadás volt, végigénekeltük, hihetetlen, hogy ennyi idő után ugyanúgy élvezem, mintha az első alkalom lenne.
Visszaérve a szállásra, még beszélgettünk, majd elaludtunk. Hajnalban Diával úgy döntöttünk hogy körülnézünk Faddon...pizsamában. Szerintem a helyiek azóta is azon gondolkoznak, hogy honnan szabadult ez a két nőszemély.
Miután felébresztettük a panzió tulajokat, olyan reggelit kaptunk, hogy délutánig nem voltunk éhesek. Szépen, nyugodtan elindultunk Ópusztaszer irányába. Soha ne bízz meg a GPS-ben!!! A kütyü kissé zavarodott volt, folyamatosan éjszakát mutatott és be is vitt egy zsákutcába. Paksnál el kezdtünk gondolkozni, hogy valami nem jó, így Diát neveztem ki GPS-nek. A gond csak az volt, hogy egy órát veszítettünk ez által és nekünk jelenésünk volt a Feszty körképnél. Dia megnézte, hogy melyik a legrövidebb útvonal, csak egy volt a gond,
ezeket az utakat szerintem építésük óta nem újították fel. És 160-nal végigszáguldani...hát egy élmény volt, egy hullámvasút semmi ehhez képest. Időközben Diának és Pálmának hála sikerült délutánra átrakatni a körkép megtekintést, így megnyugodtam, hogy már nem kell rohanni, le is vettem a lábam a gázról. Csak szegény Niki így már nem élvezte, így konkrétan beletapostam újból és leszálltunk Ópusztaszer parkolójában, mert már repültünk. Valahogy vinnyogva a röhögéstől kimásztunk az autóból, és miután már nem remegett a lábunk elindultunk a többiekhez.
Megnéztük a park látványosságait, de én már a fél hármat vártam, hogy végre láthassam élőben a körképet. Elakadt a szavam, a lélegzetem, szavakban nem lehet leírni, hogy mit éreztem, ezt látni kell. Úgy elrepült az a félóra, hogy azon vettem észre, hogy a bácsi már harmadszorra szólít fel, hogy hagyjuk el a termet. Majd lazításként Jocó találmányával fotozkodtunk, éljen Árpádné pelyhe!
Az előadás elég érdekes volt, mert távol voltunk a színpadtól, nappal volt és szieszta időszak. Két hihetetlen napot töltöttem egy őrült társasággal, nagyon szeretlek Titeket! A Társulatnak köszönöm az élményeket és rendkívüli embereket tudtam ezáltal megismerni. Remélem még nagyon sok közös programunk lesz. Palinak meg sok erőt és kitartást következő hetekhez!
Puszi

V. Országos Musical Kurzus zárógála

Mindig kellemes élmény részt venni a Musical Kurzus zárógáláján, mert színvonalas az előadás és lelkesítő ennyi fiatalt együtt, énekelve, táncolva, mosolyogva látni.
A negyedik kurzus gálájához képest kissé lecserélődött a résztvevő csapat, s a műsor tematikája is megváltozott. Kevesebb egyéni szám kapott helyet, míg a musical keresztmetszetek hosszabbak és kidolgozottabbak lettek.
A műsor a Rómeó és Júliával indult, majd Szép nyári nap, Hajlakk, Abigél, Aida blokkokkal folytatódott.
Az Aida - mely műsorszámmal versenyt is nyert a csapat - kiemelkedett a többi közül, főleg énekteljesítmények terén. Borbély Richárd, aki már a Madách Színház hamarosan bemutatásra kerülő Jézus Krisztus Szupersztár című produkciójában is szerepet kapott, - valamint György Petra, azaz Radames és Aida megformálói magasan vitték a prímet. Petra a Palást tánca című dalban akkorát énekelt, amilyet utoljára Debreczeni Mártától, az Aida korábbi címszereplőjétől hallottam (s a jelenlegitől, Oláh Ibolyától sosem).
Kiemelném még a Nehebkát játszó Katona Klaudiát, aki az Aidán kívül az Abigélben, s a többi, főleg fiatalabbakkal közös műsorszámokban is szép teljesítményt nyújtott.
Úgy gondolom, hogy Pali "tanárbácsi" az előadás végén teljesen megérdemelten borult térdre a fiatalok előtt, hiszen 2 hét felkészüléssel profin hozták ezt a temérdek dalt, ami ha belegondolunk, már dalszövegből is sok, nem még színpadi mozgásból, táncból, színészi játékból és természetesen éneklésből.
Azt mondhatom, hogy a kurzus gálái egyfajta evolúción mennek át, amiért a rendezőt és a koreográfust, azaz Palit és Szakál Attilát is dicséret illeti. De nem mehetünk el szó nélkül amellett a nagyszerű teljesítmény mellett sem, melyet a Vörösmarty Színház technikai személyzete végzett, hiszen a fények és a hang is teljesen rendben voltak.
A beszámoló végére hagytam Pali szóló dalát, a Bohemian Rhapsody-t. Sokszor dicsértem már Pali előadásában ezt a dalt, s a dicséret középpontjában sosem csupán az éneklés állt, de most ezt is megteszem. Hatalmas energiával énekelte el a dalt, egészen elementárisan hatott a közönségre. Emellett Pali másik nagy erőssége, a drámai hatás is ugyanekkora, hanem nagyobb szerepet kapott. Onnantól kezdve, hogy feljött a színpadra, már a szemein látszott: itt most lélekszaggató percek következnek. S valóban. A dal után csak rá kellett nézni az első sorokra...
Szó mint száz, Pali rendezőként és előadóként is hatalmas dicséretet érdemel az estéért. A jubileumi, ötödik kurzus gáláján szereplő fiataloknak pedig, úgy gondolom, mint mindig, most is hatalmas élmény lehetett ez a feszített tempójú, de élvezetes közös munka. Csak így tovább srácok!

Ui.: A fotóért köszönet Török-Bognár Renátának!

Frissítés: A Fehérvár.net cikke az eseményről képgalériával.

Mai apró

A Július 16-án bemutatott Trója című musicalről egy kitűnő írást találtok a Viva la Musical! oldalon, melyben Pali Priamosz király szerepét alakította.

Valamint a Budapesti Újság két oldalon foglalkozik a szeptemberben esedékes Jézus Krisztus Szupersztár premierrel. A fotók Rana képei. :) Első oldal és második oldal.

Dia írása a simontornyai Zrínyi előadásról

Meg lettem fenyegetve, úgyhogy szóról szóra kirakom az első bekezdést is. :P *elpirul*

Niki drága! Lehet hogy most szívrohamot fogsz kapni - és ha ezt nem rakod fel szóról szóra, esküszöm megyek és jól meghandbagellek - de mielőtt egy árva betűt is bepötyögnék a Zrínyi simontornyai előadásáról, először rólad írok. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy csinálod ezt a blogot. Örülök, mert Pali olyan kincset ad, amit nem lehet eléggé meghálálni. Örülök, mert mindenki aki ide bekukkant, odafigyel Palira, megismeri, megszereti, még ha nincs is lehetősége állandóan a fellépéseire rohangálni. De leginkább annak örülök, hogy ez a blog a tiéd. A te szereteted, energiád, totál zizzent személyiséged ragyogja be az egészet. Ettől lesz igazán különleges, és ettől érzi még inkább magáénak mindenki.

Szóval Zrínyi Simontornyán. Fura dolgot fogok most csinálni itt a Paliblogban: nekiállok Sasiról ódákat zengeni. Mert megérdemli. Mert hihetetlen jól énekelt. És éppen annyira jól játszott is. Lebilincselő jelenség volt a színpadon. Szinte mindent elhagyott azokból a manírokból, amiket olyan sokszor lehet látni/hallani tőle. Minden, de minden a helyén volt. Látod a békét... Ez a dal nekem annyira megrázó, hogy ha csak rágondolok, elszorul a torkom. Ez az ember pedig most fogta magát, és minden egyes szavát olyan tökéletesen közvetítette, hogy a lélegzetem is elakadt. Bár elakadt az már korábban, még valahol a Vadász-dal közepe táján, és azóta se nagyon akar visszatérni. Úgy tűnik Sasit az elmúlt 10 hónapban megszállta Zrínyi szelleme. Nagyon nagyon remélem, hogy még sokáig vele marad.

De hogy a blogalanyt is dicsérjem, Pali is szárnyalt. Nagyon egyben van most ez a fiú. A színpadon és azon kívül is. Ilyenkor olyan szinten árad belőle az energia, hogy szinte attól fél az ember, hogy megégeti. Legalábbis én teljesen úgy érzem, mintha valami lángcsóva venne körül, de mégis libabőrös vagyok. (Azért az Istvános mozdulatait jól megmosolygom magamban.) Aztán pár perc, kijön meghalni a színpadra, és az a láng egyszerűen nincs sehol. Ott fekszik erőtlenül, és az ember szinte látja, ahogy fokozatosan elhagyja az élet. Lebeg körülötte egy ideig az ide-oda cikázó szúnyoghaddal vegyülve, aztán lassan elillan. A hangjában pedig - ami néhány perce még a fél megyét bezengte, úgy verődött vissza a vár falairól - egy hirtelen derékba tört élet összes fájdalma sír. Megfosztották az életétől, amikor elrabolták az otthonából, a hazájából, hogy idegen földön, idegen célokért harcoljon. És most hogy hazatalált, megfosztják megint. Annyira szép, megható, ahogy Novák ölében fekszik, ahogy a hadnagy a térdén nyugvó fejét megtartja. Aztán egyszer csak nem mozdul többé. Légüres tér marad a színpadon, miután kiviszik.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire jó ez a darab! Több dal szövegébe is szabályosan szerelmes vagyok. A zenéről nem is beszélve. Imádom, hogy nem egyszerű a története, hogy érdemes odafigyelni minden szóra. Mert igenis jó dolog az, ha valami egyszerre megszólítja az ember szívét és megdolgoztatja az agyát is. Szerencsére sok értékes zenés darab született már rólunk, magyarokról. A korai történelmünkből ott van ugye a teljes Szörényi életmű. Még akkor is, ha szerintem az István nagyon nagyon magasan kiemelkedik az összes közül. Aztán ott van az Egri csillagok. Vagy a XX. század történelméből a Valahol Európában vagy az Utazás. Én nem vagyok egy mellveregető, népi-nemzeti érzelmű, zászló látványától térdben rogyadozó típus. Ez a Zrínyi mégis jött, és a színházat a karmester pálcájától a füstgép gombjáig mindenestől imádó, a katartikus élményekből hihetetlen energiát nyerő énemen felül megszólított még valamit, ami folyamatosan azt súgja, valami nagyon nagy dolog történt, amikor ez a mű megszületett.

Zrínyi 1566 Simontornyán

A Zrínyi 1566 musical ez évi szériája Simontornyán nyitott. A Viva la Musical! oldalon olvashattok egy cikket ezzel kapcsolatban. :)

KOZSZT gála Kecskeméten

Ezt a bejegyzést azzal az egy képpel illusztrálom, amit találtam az eseményről... Szóval.
2010. június 19-én rendezték meg Kecskemét főterén a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó gálaestjét. Olyan előadásokat láthattak a nézők ezen rendezvény keretein belül a városban, mint az István, a király, az Anna Karenina, a Jövőre, Veled, Itt! vagy a Circus Hungaricus.
Maga a gála musical és operett blokkokból állt, a műsorvezető Pali volt. Az első musicalblokkot a Hair Vízöntője nyitotta Janza Kata és Fejes Szandi előadásában. Elhangzott még szintén a Hair-ből a Nevem Berger, melyet Pali énekelt. Serbi, alias Serbán Attila Szupersztárt énekelt a Jézusból még régi szöveggel, de volt még Sakk duett is Szanditól és Simon Bogitól. Az operett blokkot Kalocsai Zsuzsa, az Operettszínház primadonnája uralta, mind hangban mind térben (hatalmas ruhákban lépett fel, olyan igazi primadonnásan nézett ki :P ). Szubrett-buffó párosként pedig Simon Bogit és Orth Pétert, a kecskeméti Katona ifjú művészét, a Nyomorultak leendő Marius-át láthattuk. A második musical blokk fő élménye számomra Janza Kata és Szandi Gyűlölet duettje volt. Szandi csodásan megállta a helyét, rendkívül energikus lett a duett! Mahó Andi énekelt még Ma éjjel táncolnéket a My fair lady-ből, Pali és Serbi szenzációs Nagyot nőtt az árnyék duettet adott elő (Elisabeth), s végül az estét a Nyomorultak premier előtti premierje zárta. Orth Peti Üres szék,üres asztalt énekelt. Bogi, aki Eponin lesz, Senkim márt, Miller Zoli Csillagokat (ő egyébként Janza Katával Miért?-et is énekelt az Anna Kareninából). Végül pedig Pali a Vidd hazát, majd Egy nap még következett fináléként, amiből kitűnt Serbi, aki Enjolras sorait énekelte, illetve Szandi hihetetlen szép magas hangot (C-t) énekelt ki.
Mindent összevetve jó kis gála volt, csak a hűvös időjárás volt kissé kedvezőtlen, illetve a dalok alatt az első sor előtt-mellett ugrándozó,vinnyogó gyerekek. Imádom a gyerekeket, de amikor drámai dalokat szeretnék hallgatni, látni, és folyton ugrándoznak, nem látok, nem hallok tőlük, nem tudok koncentrálni, az kissé bosszantó. -.-

Kecskemét és a zenélő ékszerdoboz

A Facebook megmondta: Melyik magyar város való neked? - Kecskemét. Nos, ha nem is költöztem a dél-alföldi megyeszékhelyre, azért egy koncert erejéig élvezhettem a város friss, fagyos zamatát. Mínusz akárhány fokban érkeztünk meg ugyanis a Katona József Színház mellé, mely egy apró ékszerdobozra emlékeztet engem. A dobozka ezen az estén kinyílt, hogy fülbemászó, andalító, megríkató muzsikával kényeztesse látogatóit.

A Feke Pál Band elvileg decemberben adott volna koncertet a színházban, de az influenzajárványnak köszönhetően januárban került sor az eseményre. Saját rekordunkat megdöntve körülbelül 70 ember jött el Dia szervezésében a koncertre. Ez természetesen azt jelentette, hogy nem csak a szokásos Palis keménymag, hanem jóval több érdeklődő, "palikoncertszűz" emberke élvezhette az előadást. Még saját fotósunk is volt Rana személyében, aki saját bevallása szerint néha elég nehezen tudott a munkájára koncentrálni, hiszen legszívesebben végig énekelt és tapsolt volna a koncertet.

A színházterem első négy illetve hét sorának nagyrészét mi foglaltuk el, de a nézőtér többi része is megtelt. Jelen volt Pali családja s a producerasszony is. Már az első színpadra lépésekor látszott a fiún, nagyon meg akarja csinálni ezt a koncertet.

Nem szeretnék most egyesével végigmenni a dalokon, amelyek egyébként az Új világ vár! koncert megszokott anyagát hozták. Sokkal inkább az apró nüanszokra térnék ki. A hang- és fénytechnikával kezdeném, mely általában mindig ilyen magas színvonalú. Most ebben a színházi környezeben is különlegesen szép színpadképek születtek. Rana az elején kicsit tartott a szokásos kelléktől, a füsttől, de végül a szépen beállított fények és a hátsó ledfalak pont megfelelő fényviszonyokat teremtettek. Rana azt mondta, különlegesen színvonalas ez a színpadtechnika. Nos, igen, Pali mindig nagyon figyel erre, s valószínűleg a fény és füst beállítások az ő keze munkáját dicsérték, nagyon ért a látványtervezéshez. Nem véletlenül, a Musical Kurzus gálaelőadásait is ő szokta rendezni, a világítást ő tervezi meg stb.

A koncert legelején érezhetően izgult a fiú, kevésbé jött elő showman énje, de hát bele kell lendíteni a közönséget is a mókába! Kép már kitisztult, Szupersztár, Élet az úr. Majd a Vidd haza, ami itt, Kecskeméten különös jelentőséget kapott, hisz ha minden jól megy ősztől Pali a Nyomorultak musical főszerepét énekli itt, s ehhez a szerephez tartozik ez a dal is. Koncentrál, néha kitekint. Fogódzkodót keres. Talán pont a nagy igyekeztett miatt becsúszik egy apró hiba, de Pali korrigál. Még jó, hogy ez után rögtön a lányok egyik egyvelege jön, így jut ideje helyrerázni magát. A lányok Koncz-Kovács-Zalatnay egyveleget adnak elő. Bájosak s kicsit talán ők is feszültebbek a szokásosnál. Megesik. Emberek s ezáltal ingadozó hangulatúak, teljesítményűek, lelkesek vagyunk.

Pali visszatérése után még mindig nem egészen koncentrációkész, de a Színes árnyékot, a nagyszerű saját dalt túléljük. Ez az, csak így tovább. Kicsit aggódom, nehogy a továbbiakra is kihasson a tévesztés. De Pali nem áll meg, kezdi a zizzent énjét elővarázsolni, s lassan a közönség is partnerként viselkedik. "Érezz rám, ó kérlek gyere érezz rám!" Énekeljük, énekli a közönség. "Mindig is karmester akartam lenni!" Vezényel Pali, s megláthatjuk kritikus énjént is. Addig bizony nem megyünk tovább, amíg nem éneklünk rendesen! Oké oké tanárbácsi, fogtuk az adást. Önmagunkat megerőltetve zengjük a dalszöveget... Brrr. A csajok és Pali viszont csodásan éneklik a dal szóló részeit.

A hangulat tetőfokára hág, Pali közös turnéra invitál mindenkit. Sajnos, a gázsiról nem vele kell egyezkedni. Hangos nevetés, többünkben kesernyés az a hahota... S Elisabeth egyveleg jön, melyben ismét a hülyéskedés játsza a főszerepet. Dia Elisabeth-et énekeltetne Palival, a lányok pedig suttogják: téged kíván... "Feke Pál".... Pali pár napja lezajlott betegsége ellenére meg kell hagyni, nagyon odateszi a dalokat, ezt az egyveleget is. A Berger alatt már tényleg őrületté fajult a buli, Pali rongylábráz, a közönség nagyon jól szórakozik.

Ismét pihenő, ezalatt a lányok Cserháti egyveleget énekelnek. Általában nem szokott Pali két pihenőt tartani és a lányok kettőt énekelni. Ezeknek Pali imént említett betegségből való lábadozása lehet az oka.

Visszatérés után, immár fehér ingben (előtte lila volt rajta, ami kifejezetten jól állt neki és a legtöbb színpadkép kékes, lilást füstjéhez illeszkedett) Jézus Krisztust idézzük meg. Egy ilyen buli alatt. Persze Pali ért a váltásokhoz. A közönség nem mindig képes olyan könnyen váltani, mint ő, de megpróbáljuk.

Pali koncentrál, kitekint az első sorra. Sokadszor. Érdekes szimbiózis ez néző és előadó között. Kölcsönös átadása a szeretetnek, az energiának. Mi bíztatjuk Palit, ő felszívja magát és kihozza a dalból a szokásosan szokatlan drámaiságot. Most ismét más sorra helyeződik a hangsúly. Pali ösztönös tehetség, így az előadásmódjából mindig tudjuk, épp min megy keresztül. A Gethsemane ismét drámai. Megüt. Kezdetben finoman pörgünk fel majd nincs megállás. Mintha az életéért énekelne a fiú. Zakatol a tempó. És akkor a falzett kiszakítja a légteret....

Nagyon nem tudunk magunkhoz térni, de Pali máris a következő interaktív mozzanatot kéri tőlünk: Ringasd el magad! Énekelje mindenki! Oké, kezdetben csak suttogunk, aztán beleerősítünk. Ahogy lassan magunkhoz térünk csak megjön a hangunk, már zeng a piciny ékszerdoboz.

S lassan elérkezünk a koncert végéhez, jönnek a nemzetiszín fények és Pali életének fontos állomása, az István, a király. Fejes Szandi énekli az Áldozatunk fogadjátokat, elementáris erővel.
S ekkor megszakad a buli. Örömmel és ünnepléssel kellene megszakadnia, hiszen Pali megkapja élete első önálló aranylemezét. Ehelyett azt hallgatjuk, hogy mi volt a múltban, mi lesz a jövőben, s mindezt nem egész úgy sugározzák felénk, ahogy egy köszöntésben ez illendő lenne. Még jó, hogy van annyi lélekjelenlét mindenkiben, hogy túllépünk ezen, s végül Pali nagyon meghatódik az aranylemez plakettjén s a mi ajándékunkon is. Egy Új világ vár! koncertkönyv, speciálisan tőlünk speciálisan Palinak. Tetszik neki. Mosolyog. Megköszöni a családnak, a menedzsmentnek és igen, nekünk is. Én bevallom pirulok zavaromban. A közönség tapsol. Hát ezt is megértük.

Új világ vár! Ezzel a dallal búcsúzik Pali és a banda. Ráadásképp természetesen Zene az kell. Pali mint mindig most is kijön és leül a színpad szélére. Hohó, még pár centi és nyakunkban van. Azért csak megtalálja a megfelelő helyet. Csodálatos fotók születnek, kedves, intim a hangulat. Jó érzéssel lesz vége a koncertnek.

Na még jó, hogy azzal kezdtem, nem térek ki egyesével mindenre. De tényleg, minden gesztus, apró nüansz közvetít valamit, melyek mindig megérintik az embert.

Az újonnan palikoncertezők mind megelégedéssel nyugtázták: Pali egy szórakoztató személyiség, tud igazán megdöbbentő, fájdalmas karaktereket előadni és teljesen meghülyülni egy koncerten belül. Érdekes ez a kettősség. Talán én is épp emiatt bírom annyira őt. Mindkettő kell, így kerek az egész nem is tudom mi, világ vagy élmény, vagy élet vagy mi a manó. :)

SingSing part 2 - Füredi Niki

A tegnapi nap nem csak Pali okozott hatalmas pozitív meglepetéseket. Füredi Niki a The girl in 14G című dalt énekelte Kristin Chenoweth 2001-es Let yourself go című lemezéről. Kristin Tony-díjas Broadway színésznő, illetve Emmy díjat is kapott már a Halottnak a csók című sorozatban nyújtott alakításáért. A Halottnak a csók eredeti címe Pushing daisies és az az Anna Friel játszik benne, aki a nemrég bemutatott Bathory (Báthory Erzsébet életéről szóló film) főszereplője. Visszatérve Kristin-hez, mostanában a Glee című sorozatban láthatták a nézők.
S végül a dal, amit tegnap Niki ugyanilyen (sőt, még megdöbbentőbb) színvonalon előadott:

"Hallgasd hogy a szél zúg!"

Hűha. Atyaég és azannya. Most értem haza (jó, olyan másfél órája) a veszprémi SingSingSing II. gáláról és bizony nem egyszer a földről kellett felszedegetnem az államat és manuálisan levegőt pumpálnom magamba, mert bizony a légzőszervrendszerem bemondta az unalmast. Azt mondanom sem kell, hogy első sorban Pali szereplése miatt látogattam/látogattunk el a gálára, ezért vele is kezdeném a sort. Jelenleg utó sokkhatásban vagyok. Amit ez a fiú előadott az Egy bohém rapszódiájában... Nos, az egy dolog, hogy egy szál haj nem maradt épen a fejemen, de lelkileg is szétcincált, ugyanakkor fel is töltött energiával. Na ezt tegye zsebre, aki tudja.

Kicsit előre szaladtam, úgyhogy kezdjük az elején. A műsor első felében Pali mindössze az István blokkban szerepel, s egy szál árva Áldozatunk fogadjátokot énekel. Nem azért egy szál árva, mert ne lenne ez jó dal, de mindössze a refrént énekli ráadásul egy eléggé vicces - farsangi Koppány jelmeznek nevezhető - hacukában, így kissé harmatos lett az előadás. A kissé csak Palihoz képest, mert egyébként ezt is erősen énekelte. Nade. Második rész, Aida blokk. Amneris: Füredi Niki, majd megjelenik a kissé Elvis-es köntösében Pali, mint Radames kapitány. Olyat domborított az Ég a bátrakhoz állban (falzettel, mindennel) hogy ilyet én még nem láttam tőle ebben a dalban. Színészi játékban és hangilag is iszonyatosan odapakolta. Mehreb és Aida Ismerlek duettje után jött a Megírva a csillagokban Palitól és Nikitől. Előre is elnézést, hogy ismétlem magam, de nagyon nem lehet fokozni már a jelzőket.... Elképesztően erős volt a duett mind érzelmileg, mind hangilag. Engem totál letaglózott. Az Aida blokk egyébként messze kiemelkedett az össszes többi közül jelmezben, előadásban, előadókban. SZvSz.

Majdnem a legvégén jött a Bohemian Rhapsody. (Katt, tekerj lejjebb és a novemberi visszatekintőnél meghallgathatod Palitól a dalt.) * Megjegyzem, most rázott ki a hideg sokadjára... * Áh, ez most nem fog menni. Sok mindenről, élményről, érzésről rengeteget tudok írni, de ez most belém akasztotta a szuszt. Az utóbbi idők (hónapok) legerősebb, legintenzívebb színházi élményét éltem át, de a Palis élmények közül is ez volt az egyik legemlékezetesebb. Ha magamhoz térek írok majd még az este további musical blokkjairól és előadóiról is, csak most na izé. "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik."