Stop.hu interjú és Zene az kell

"Feke Pál szerint manapság egyre többször haladnak el egymás mellett az emberek, ő viszont látja azt, amit sokan a rohanó világ miatt talán észre sem vesznek. A színész most tehet értünk, és a STOPnak adott interjújában elárulta: tenni is fog!" - stop.hu interjú.
A zene az kell 9. adásának témája Kocsák Tibor zeneszerzői munkássága volt (Anna Karenina - az egy isteni darab, már írtam róla itt a blogon is! tessék rákeresni jobb felső sarokban ill. az Abigél). Vendégek: Miklós Tibor és Sasvári Sándor.

KOZSZT gála Kecskeméten

Ezt a bejegyzést azzal az egy képpel illusztrálom, amit találtam az eseményről... Szóval.
2010. június 19-én rendezték meg Kecskemét főterén a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó gálaestjét. Olyan előadásokat láthattak a nézők ezen rendezvény keretein belül a városban, mint az István, a király, az Anna Karenina, a Jövőre, Veled, Itt! vagy a Circus Hungaricus.
Maga a gála musical és operett blokkokból állt, a műsorvezető Pali volt. Az első musicalblokkot a Hair Vízöntője nyitotta Janza Kata és Fejes Szandi előadásában. Elhangzott még szintén a Hair-ből a Nevem Berger, melyet Pali énekelt. Serbi, alias Serbán Attila Szupersztárt énekelt a Jézusból még régi szöveggel, de volt még Sakk duett is Szanditól és Simon Bogitól. Az operett blokkot Kalocsai Zsuzsa, az Operettszínház primadonnája uralta, mind hangban mind térben (hatalmas ruhákban lépett fel, olyan igazi primadonnásan nézett ki :P ). Szubrett-buffó párosként pedig Simon Bogit és Orth Pétert, a kecskeméti Katona ifjú művészét, a Nyomorultak leendő Marius-át láthattuk. A második musical blokk fő élménye számomra Janza Kata és Szandi Gyűlölet duettje volt. Szandi csodásan megállta a helyét, rendkívül energikus lett a duett! Mahó Andi énekelt még Ma éjjel táncolnéket a My fair lady-ből, Pali és Serbi szenzációs Nagyot nőtt az árnyék duettet adott elő (Elisabeth), s végül az estét a Nyomorultak premier előtti premierje zárta. Orth Peti Üres szék,üres asztalt énekelt. Bogi, aki Eponin lesz, Senkim márt, Miller Zoli Csillagokat (ő egyébként Janza Katával Miért?-et is énekelt az Anna Kareninából). Végül pedig Pali a Vidd hazát, majd Egy nap még következett fináléként, amiből kitűnt Serbi, aki Enjolras sorait énekelte, illetve Szandi hihetetlen szép magas hangot (C-t) énekelt ki.
Mindent összevetve jó kis gála volt, csak a hűvös időjárás volt kissé kedvezőtlen, illetve a dalok alatt az első sor előtt-mellett ugrándozó,vinnyogó gyerekek. Imádom a gyerekeket, de amikor drámai dalokat szeretnék hallgatni, látni, és folyton ugrándoznak, nem látok, nem hallok tőlük, nem tudok koncentrálni, az kissé bosszantó. -.-

Rekviem Annáért

Engedjetek meg nekem egy, a blog témájától kissé eltérő bejegyzést, mely most kikívánkozik belőlem. A Madách Színház repertoárjáról lekerülő Anna Kareninához Palinak mindössze annyi köze van, hogy az Annában Spamalotos kollégái játszanak: Polyák Lilla (Anna Karenina: Anna, Spamalot: Tó Úrnője), Posta Victor (Anna Karenina: Vronszkij, Spamalot: Sir Galahad) és Barát Attila (Anna Karenina: Levin, Spamalot: Arthur király, Patsy) A kapcsolat mindössze ennyi. De úgy éreztem, hogy szólnom kell erről a témáról, ami számomra nagyon fájó, s akár később a Spamalotot is érintheti. Ez pedig nem más, mint a passzív repertoárra tétel. Igen, az Anna sajnos így járt.

Az Anna Karenina Tolsztoj nagyszerű regénye, mely a 19. századi Oroszország konvenciókkal és szigorú társadalmi normákkal teli világában játszódik. Főszereplője Anna, egy férjes asszony, aki utat mer engedni az érzelmeinek s Vronszkij személyében szeretőt tart idősebb férje mellett. Emiatt száműzötté válik korábbi életéből és elszakítják kisfiától is. Az örökérvényű regényt Kocsák Tibor és Miklós Tibor alkotta újra a musical műfaján belül. Nem azt mondom, hogy könnyen emészthető darab. Sőt. Mind összetett zenei világa, mind erős, s komor érzelmekkel teli története mély elgondolkodásra és felfogásra serkenti a nézőt. A magam 21 évével háromszor kellett látnom ahhoz, hogy minden részlet a helyére kerüljön.

Nehéz, de nagyon szép darab, a rendezés egyszerű, s mégis tökéletes díszletekkel dolgozik. Barát Attila tökéletes Levin, mintha csak rászabták volna a szerepet. Az ő karaktere képviseli Tolsztoj világszemléletét a műben: "Élni kell, élni a gyermekünkért" Az élet értelme a szeretet, a hitünk Istenben. Levin és Kitty nyugodt, küzdelmek árán beérett szerelme a fény a darabban, az ellenpontja Anna és Vronszkij szenvedélyes, a társadalom által bűnösnek kikiáltott románcával szemben. Vronkszkij szerepében nemrég debütált Posta Victor, akinek tökéletesen áll az egyenruha, hangszíne, habitusa, egész kiállása megidézi egy 19. századi lovassági katonáét. Anna férjét, Karenint, a bürokrácia igáját húzó idős hivatalnokot szintén csodásan alakítja Dunai Tamás. Polyák Lilla pedig maga Anna a színpadon. A mai meghajlásnál látszott is, hogy nem volt egészen magánál, még egészen fogva tartotta a karakter súlya. A hatalmas hangmagasságok mellett, melyeket Lilla tökéletesen kiénekel, érzelmi mélységeket és magasságokat kell megjárnia, szó szerint mennyet és poklot perceken belül, jeleneteken belül. A férjes asszony, aki szereti Karenint, hiszen az jó ember, az anya, aki szereti gyerkmekét, a nő, aki gyengédségre vágyik s szerelembe esik Vronszkijjal, az asszony, akinek társadalmi rangja van, s mindezt sutba dobja, a megfélemlített lélek, aki baljós jelnek vélik a szeme előtt a vonat alá zuhanó asszony halott testét. Lilla a darab végére hisztérikus, őrült tekintettel pásztázza a nézőteret s az ellene fordult arcokat a színpadon. Mindemellett hangilag tökéletes. Ma még a portja is rakoncátlankodott, s nem átallotta úgy rendbe tenni, hogy közben egy pillanatra sem esett ki a szerepből.

Számomra, s gondolom sokak számára is rengeteget ad ez a darab. Nem a legfelhőtlenebb kikapcsolódást szolgálja ugyan, mégis egy csodálatos zenei élmény, s drámaiságában igazi katarzis. Sőt, filozófikus értelemben gondolatokat ébreszt az emberben. Elveti a kétkedés vagy a hit magvait. S tudom, hogy gazdasági megfontolásból kerül le a darab. Mégis, azt gondolom, a pihekönnyű darabok mellett igenis szükség van egy ennyire drámai, megdöbbentően szép műre is a magyar színpadokon, a Madách Színház színpadán. Igen, ez egy rekviem Annáért.