Spamalot összegzés Judittól


Arcizmot, rekeszizmot erősen megviselő feladat a Spamalot, az biztos. :D
A film áttételesebb humora itt a műfajból adódóan direktebben jön, de ez is ütős.

Ami nem annyira tetszett, az a „ki a magyar?” betét, ami ugyan látványos, de nem igazán humoros. Aztán sajnáltam a boszorkányos rész kimaradását, annál is inkább, mert jó poénra lett volna lehetőség, ha mondjuk a jelenet végén, a mérlegelésen lebukott boszorkányról kiderül, hogy ő a Tó Úrnője. Háborogva, hisztisen elénekelné, hogy már baromira unja a tündérséget, fárasztó mindig jónak, szépnek lenni. Legszívesebben gyíkká változtatna mindenkit, kezdve a karmesterrel. Erre az lelövi, mire feltámad és kis kacér mosollyal mondja neki: „Te kis butus, nem tudod hogy a tündérek halhatatlanok?” Mondjuk ez lehetett volna a berontó díva helyett, egységesebb keretben maradt volna a cselekmény, szerintem.

Na de a többi az nagyon tetszett, zene, tánc, játék, díszletek, látvány, mind-mind szuper.
Tulajdonképpen az is előnye a darabnak, hogy elnagyoltak a szerepek, így szabad teret biztosít az egyéniségek megjelenítésének. Szerencsém volt több szereposztást, többféle szerepformálást is látni. Egyedül Sir Robint (+ őrt, Maynard testvért) alakította Szente Vajk mind a 4 alkalommal, számára ezek tényleg joker szerepek, és ő maximálisan él is vele. Egy élő, pezsgő humorbomba!
Arthur királyt először Szerednyey Bélával láttam, és akkor elkönyveltem, hogy hát igen, ez szürkébb, hálátlanabb szerep. Aztán jött Szervét Tibor, és úgy döntöttem, ez mégis csak hálás, változatos szerep. Kétségtelen, a színészi játék sokat számít ebben a darabban, az éneklésben való brillírozásra csak a Tó Úrnőjének van igazán lehetősége. Molnár Szilvia ezt meg is tette, csodálatosan énekelt játszott, miként Polyák Lilla is másodjára, a színészi játékban kevésbé meggyőző bemutató után.
Sir Galahad: Nagy Sanyinak voltak nagyon jó pillanatai, főleg Denisként és Sir Galahadként, Herbert apjaként viszont erősen birkózott a szereppel. Pali a bemutatón nekem Galahadként tetszett a legjobban, aztán a második és harmadik előadására felzárkózott mellé Denis és az Atya. Denis az okoskodó bumfordi bunkó, akit teljesen elvarázsol a Tó Úrnője és a Sir-ség, így válik érzékeny lelkű, választékos, lelkes bunkóvá, mesterivé fejlesztett lovaglástechnikával. Mozgása, gesztusai, játéka tökéletesen illik a szerephez.

Azt hiszem számomra az előadásokból a legemlékezetesebb jelenet Serbán Attila és Pali, atya – fiú párosa marad. Serbi egyébként fantasztikus volt énekben, táncban, játékban egyaránt. Az öreg Fredként ahogy nyeklett-nyaklott, minden tagja külön mozgott, szédülten kóvályogva forgott, mint egy falnak repült dilis bogár. Dalnokként meg ahogy kaján pofával szadizta urát, eszméletlen jó volt. Na és Herbert…már szavakat is alig találok. Palival a párosuk egyszerűen csodálatos, feledhetetlenül poénos, aminek talán egyik titka az, hogy végletesen ellentétesre formálták meg a karaktereket: Pali a totál érzéketlen húshegy, vadbarom atya, Serbi meg a végtelenül finomlelkű, romantikus „úrileányka”. A másik pedig, hogy nem az adott szerepkörökre érvényes szokványos klisékből építkeztek, hanem teljesen egyéni eszközöket vittek a szerepekbe. Kész voltam tőlük teljesen, 8 napon túl sem gyógyuló nevetési kényszer garantált. :D :D

Judit

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Loading...