Spamalot kritika a Kultúrparton


Monty Python magyarosan

2009. szeptember 29. 07:03 Mesterházy Fruzsina

"A Madách Színház által minden létező fórumon reklámozott darab teltházzal fog futni az internetes jegyrendelés tanúsága szerint. Kit ne vonzana a Monty Python híres-hírhedt Gyalog galopp című alkotása, megfűszerezve egy kis Brian életével és egyéb csemegékkel? Mi történik akkor, ha belevisznek egy “kis” magyar vonalat is?
A Gyalog galoppból és egyéb Monty Python remekekből összegyúrt musicalt Eric Idle neve fémjelzi. Az előadás Spamalot néven válhat híressé nálunk is. A darabot minden országban szigorú dramaturgiai és színpadi utasítások alapján játszhatják a világ összes színpadán, mivel a Theatrical Rights Worldwide birtokolja a jogokat. Érthetetlen módon a Madáchban mégis másképp rendezték meg.

Eric Idle 1969 és 1983 között volt tagja a Monty Python társulatnak. A Spamalot pontosan az 1975-ös Monty Python és a szent grál című film (azaz a Gyalog galopp) színpadi átirata. Számos helyen játsszák, például a Broadway-n, Ausztráliában, Spanyolországban, Franciaországban.

A mi Spamalotunk

Bravúros, gigantikus, óriási zenés felütés, a színpadi árokban nagy zenekarral. Még a zenéből is humort csalnak elő. Modern és kidolgozott díszletek között jelenik meg Artúr király és csatlósa, és indulnak útnak összegyűjteni a nagyon kerek asztal lovagjait, hogy együttes erővel találják meg a szent grált.

Pillanatok alatt kiderül, hogy ez egy vérbeli musical, időről időre akár ha a Moulin Rouge varietéje lenne: fantasztikus jelmezekbe öltöztetett táncosok, színészek szórakoztatnak. Minden, ami a színpadon megesik, a nézővel is megtörténik. A színészi játék brilliáns és pontos.

Aktuális humor, lenyűgöző látvány, a zene magával ragadó, jók a karakterek, jók az énekhangok, a darab ritmusa pergő. Szervét Tibort Artúrként és Polyák Lillát a Tó tündéreként élvezet nézni.

A lovagok nyakukba szedik a világot, szembeszállnak ellenségeikkel, teljesítik kötelességeiket, mígnem elérkeznek a legnehezebb feladathoz: egy színdarabot kell eljátszaniuk, de hogyan? Szinte kár, hogy a szünet megszakítja az élvezetet.

Hol romlott el a darab?

A második felvonásra gyakorlatilag 10 perc alatt gyűlik be a nézőközönség. Feszült várakozás. Ekkor csendül fel a magyarokról szóló dal, mert a magyarok a Madáchban vannak, velük lehet megcsinálni a színdarabot. Mézeskalácsnak öltöztetett táncos lányok, magyar menyecskék és legények ugrálnak a színpadon: felcsendül a Havva nagila, alatta zsidónak öltöztetett pár ropja, és az egésznek nagyon nincsen köze a nagyon kerek asztal lovagjaihoz. Ez a dal nem hihető, nem történik meg a csoda.

Az eredeti változatban a “mit ér egy Broadway-darab zsidók nélkül?” gondolat mentén zsidókat keresnek. Valóban nehezen átültethető humor az amerikai kultúrából más országok kultúrájába, mégis, a magyar interpretációban semmi szellemesség.

Ezt átmenet és ok nélkül követi a Tó úrnőjének áriája. Polyák Lilla hangja felülmúlhatatlan, manírja is belefér, de a dal, amelyben megénekli, hogy egy ideje mellőzik az előadásból, és ő ezt nehezen viseli, jóformán felháborító. Ez is része az eredeti verziónak, így a negatív kritika Eric Idle-nek szól, nem pedig a Madáchnak.

Pontosan tudjuk, hogy színházban vagyunk, és színdarabot nézünk, ezért elképesztően illúzióromboló erről a színészektől hallani, márpedig a tényt, hogy egy színházi előadás nézői vagyunk, nem egyszer dörgölik az orrunk alá a második felvonás során.

Innentől hiába jöttek a gegek, hiába eszeltek ki ötletes jeleneteket, sajnos nem voltak elég hatásosak, annak ellenére sem, hogy alapvetően a darab nem fáradt el. Azzal, hogy a magyar-téma bekerült, megtört az előadás ritmusa. A végére fárasztóvá vált az események követése.

Minden magyar színházi előadásnak legalább megközelítően ennyire monumentálisnak kellene lennie. Legalább ekkora költségvetéssel kellene tudni dolgozni. Minden színész, ha csak fele ilyen átéléssel játszana, minden énekhang csak fele ilyen tiszta volna! Örvendetes lett volna, ha Szirtes Tamás rendezése kiegyensúlyozott marad a darab teljes hosszában."


Forrás: Kultúrpart.hu

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Eltelt egy kis idő és a kritikák nélkül ültem be a darabra. Sajnos nem fogott meg, az itteni kritika pedig részben jogos. Azért részben, mert nem csak a "magyarokkal" volt gond, az egész egy zagyva egyveleg lett. 12 éves kor fölött csak gyerek felügyelete mellett látogatható. Ennyi és nem több.

Éva írta...

Nem értek egyet se a kritika írójával, se a kommentelő hozzászólásával. Véleményem szerint amit lehetett kihoztak a darabból, nagyon sokat lehet nevetni rajta, a színészek zseniálisak (Szervét Tibor, Hujber Ferenc, Nagy Sándor többek közt), Polyák Lilla hangja csodálatos, a poénok telibetalálnak-2 óra önfeledt szórakozás 12 éves kor fölött is!!! arról nem beszélve, hogy mennyire nem lehetett egyszerű átdolgozni, "magyarosítani" az eredeti művet...Én csak gratulálni tudok a rendezőnek, a színészeknek!!! Köszönöm az élményt! Hegedűs Éva

Névtelen írta...

a darabot epp most lattam, most ertem haza. borzaszto volt. az egesz az elso perctol kezdododen az utolsoig borzaszto volt. ertelmetlen zagyvasag, nem sikrult rajta megcsak elmosolyodnom sem. sajnalatam magam, es az eegsz kozonseget. nem ajanlom senkinek, csak az ellenesegeimnek .

Megjegyzés küldése