"Ha terheim már nem bírom, te átveszed, az jó.."


Énekli Zrínyi Miklós feleségével, Rosenberg Évával a Zrínyi 1566 című rock musicalben, melynek tegnap tartották az ősbemutatóját Szigetvárott a horvát bán és a várat hűségesen védő markonyi mártír emlékére.
Moravetz Levente olyasfajta művet alkotott, melynek hatása utólag éri el igazán az embert. Mert tudniillik tegnap ott ültem éppen, ahol ezt a történelmi tettet végrehajtották. Ott helyben vesztette életét sok-sok ember, akárcsak a színpadon. Ott helyben ostromolta a török a várfalat, akárcsak a műben. Minden tökéletesen a helyére került.
Képzeljük el a vár romjait, melynek közepében színpad áll. A díszlet minimalista, de kifejező. Bal oldalon a bécsi udvart jelképező szobabelső. Jobb oldalon Zrínyi íróasztala áll, s a bán mögötte ülve tépelődik. A színpad mögött a várfal kivilágítva. Magán a falon hol magyarok masíroznak, hol törökök üzennek, hol Zrínyi felesége énekel búsan, miután kiűzettetett a várból a többi asszonnyal együtt. Menekülniük kellett. Vagy eszembe jut a vég, amikor már nincs tovább... s a várba mégis visszaszökött nőket saját kedvesük ölik meg, csakhogy ne haljanak török keze által...
Maga a mű két síkon játszódik. A csata túlélői, Cserenko Ferenc és társai, illetve a bécsi és a török udvar egyfajta időutazás során próbálja kitalálni Cserenko elmondása alapján, hogy mi és miért történhetett meg Szigetvár falainál.
Csodaszép hangú énekesek, horvát Zrinyí gárdisták, mintegy száz táncos és hagyománytisztelő, s a zseniálisan megírt dallamvilág és történet elvarázsol. Fejbekólint. Olyannyira, hogy csak ma, egy nappal az esemény után jöttem rá, milyen történelmi pillanat részese voltam.
Az 1992 óta tervezett rock musical ősbemutatóján jártam. Szigetvár falainál. S éreztem Zrínyi terheit. Át is vettem őket, hacsak pár órára is. S most értem meg igazán, milyen fantasztikus érzés lehetett szigetváriként ott ülni. Megelevenedett a múlt.


Feke Pál. Azaz Pribék János, az elrabolt, majd magyarrá visszaváltozó török janicsár. Butaságot beszélek. A szívében ő mindig magyar volt. Pali egy önálló epizódott kapott a darabban. Bejön, beszökik a várba, mert ő magyarként akar élni, s ezért elárulja a törököket. A szultán halott, janicsárlázadás várható. Nem hisznek neki. "Én magyar vagyok!" - bizonygatja. Mégsem ölik meg. Másnap a szultán hullája előtt masírozik a török sereg. Lahibra börtön vár, azt hiszik hazudott. Ő megszökik, s visszatérésekor közli az örömhírt: neki volt igaza, a császár tényleg halott! Mivel vállalta a kockázatot, s visszajött a magyarokhoz, korábbi becsmérlője saját keresztény nevét, a Jánost ajándékozza Lahibnak. Pribék - így gúnyolták. "Már úgy megszoktam!" - szól Lahib, s gúnynevéből vezetéknév válik. Pribék János. Pár pillanatig él csupán. Sebet kapott a töröktől. Keresztelő atyja kezei között énekli utolsó leheletével is: "Én magyar vagyok!" S hangja mindörökre elhal.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Loading...