Feke Pál és Vadkerti Imre szerepcseréje - 2009. július 30. Szegedi Szabadtéri Játékok

Judit tollából:

Rendhagyó előadás, minimális próba, mélyvíz csak úszóknak…lássuk mire megyünk?!

Imre mint István…tényleg ő lenne az ifjú fejedelem? Inkább olyan, mint mikor a mesebeli szegénylegényt valami csoda folytán királlyá választják, ő meg feszeng, zavarban van.. Hangosan, árnyalatok nélkül énekel, hogy bizonyítsa, még önmagának is, hogy valóban ő a király. És később tényleg király lesz, nem is akármilyen. Van hozzá mersze, ereje, esze, szíve. Van büszke kiállása, morális tartása. A nehéz döntéseket is meghozza. „Király vagyok, Uram…” De nagyon szomorú király…Mintha nem csak Koppány meggyilkolása és a sok véráldozat nyomasztaná. Valami fájdalmas reménytelenség …hiábavaló volt minden. Mert most sem állnak jól a dolgok, sőt…mi több, a jövő sem kecsegtető… És megjelenik Koppány…

Milyen is ez a Koppány? Mindenek előtt önzetlen kolléga. István szerepének betanítója. Pali nem akarja túljátszani Imrét, ezért visszafogott, főleg az első felvonásban. Figyeli őt, alkalmazkodik. Nem a nyers, vad erő jellemzi, de azért megvillantja az ősi virtust…”Árpád vére, hej”…vagy a „Tízezer fegyveres…” az félelmes. Ahol harcot, erőt kell mutatnia, ott is inkább népe elvárása miatt teszi, nem belső indíttatásból. Asszonyaival is visszafogott, csak nézések, pillantások…mi lehetne itt, ha akarnám…de nem akarom, mert van fontosabb dolgom. És mi volna az? „Szállj fel szabad madár!”… Énekli a tömeggel a refrént ő is (nagy kár, hogy levették a hangot!). Igen, a szabadság az, ami fontos neki. „Az elkésett békevágy”-ban aztán kiteljesedik ez a nagyon rokonszenves Koppány. Annyira szimpatikus, hogy nem is hiszem el, hogy kivégzik… És tényleg jön a végén, sőt nem véres lepelben, hanem kabátban. Nem is szellem…valós ember. Hozza Istvánnak a feloldozást és a megoldást…összefogás…együtt talán sikerül… Aztán összeborulás már műsoron kívül…

Feledhetetlen élmény volt! Köszönjük!





Dalma tollából:

Hihetetlen félelemmel és rettegéssel ültem be a csütörtöki előadásra. Szerintem a szereplőknél is jobban izgultam. Habár végig bíztam a két főszereplőben, tudtam, hogy mekkora teher van a vállukon. Két napjuk volt begyakorolni és megtanulni az új szerepet. Nagyon féltem, hogy csalódottak lesznek, ha nem úgy fog sikerülni, ahogy ők szeretnék. Nem láttam a próbákat, csak meséltek róla, ezért ültem összeszorult gyomorral a nézőtéren.
Egymás kezét szorítva vártuk, hogy elkezdődjön, közben végig csak arra tudtam gondolni, hogy Istenem, segítsd meg ez a két fiút.
Megtörtént a csoda, a legjobbat kihozták a helyzetből. Valóban egy igazi társulat lett a csapat, mert végig segítettek egymáson. Palin is nagyon érződött a feszültség ,amit egy vadabb Koppány megjelenítésével vezette le, aki eleinte őrjöngött a színpadon. Nekem végig az volt az érzésem, hogy Imivel végig a szemükkel kommunikálnak.
A második felvonást már nyugodtabban ültem végig, mivel tudtam, hogy együtt képesek megcsinálni. Imi is sokkal oldottabb lett, megtalálta István karakterét. Pali is Koppányét. Kissé lecsendesedett, köszönhetően a kezében tartott fáklyának is.
A feleségekkel való részt végigmosolyogtam, szokatlan nekem. A Táltosasszony viszont Palinak volt szokatlan, nem is találta a helyét, viszont remekül megoldotta az összeroskadást az ópium hatása alatt. Az Elkésett békevágyat mindketten sajátjuknak érzik, Pali falzettjétől meg hirtelen megáll körülettem a világ. Megrázó volt végignézni, ahogy Palit vezetik a dombra és felnégyelik. Emelt fővel, méltóságteljesen megy a kivégzés helyszínére
A vége nagyon megható volt, látni rajtuk a megkönnyebbülést, könnyes szemekkel Imi Pali vállára borul, megköszönve az elmúlt két nap támogatását, majd Pali Imire mutat, és megtapsolja. Üdvrivalgás tör ki a nézőtéren!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Loading...