IV. Országos Musical Kurzus és Gálaest


Pali négy éve tanít a Szabó Szilvia által szervezett, minden év nyarán esedékes Musical Kurzusokon. A kezdetektől partnere tehát Szilviának Szakál Attila táncos, koreográfussal együtt. A tegnapi napon megrendezett Gálaelőadás két hét kemény munkájának eredménye volt, a résztvevők szorgalma és kitartása (természetesen tanáraik segítségével) egy rendkívül színvonalas előadást hívott életre.
Az előadást maga Pali rendezte, s őt ismerve a látvány és a hangtechnika összehangolásában is nagy szerepe volt. Maga az előadás egy kisfilmmel kezdődött, mely a Kurzus életképeiből állt. Keretbe foglalta pár perces filmet "Pali tanárbácsi" beszéde, melyet egy idő után szuperszónikus sebességűre gyorsítottak, de ő csak beszélt... beszélt... :D
Sok-sok musicalből láthattunk, hallhattunk részleteket a két felvonásos előadáson. Mivel a résztvevők életkora széles skálát ölelt fel, ezért a Muzsika hangjain át az Elisabeth-ig sokféle műből énekeltek a résztvevők. Egészen pici, óvodás, kisiskolás gyermekektől a felnőttig minden korosztály képviseltette magát.
Volt még Hair (egy csodálatos Van-e út feléd Szirota Jennifertől), Jekyll és Hide, Valahol Európában, Rebecca, Mozart, Rudolf, Disney mese blokk, My fair lady, Cabaret, Porgy és Bess, Apácák, Hajlakk és a többi.
Sztárvendégként a nem egyszer meghökkentő ruházatban tündöklő Mészáros Árpád Zsoltot üdvözölhettük, aki a Rudolf és a Mozart blokkokban szerepelt. Rendkívüli elismerést érdemel az a kislány, aki vele énekelt duettet, hisz MÁZS hogy is mondjam, nagyon vehemensen viselkedett a színpadon.
Engem személy szerint az Elisabeth blokk nyűgözött le a legjobban. Az előadás ezen részét éreztem a leginkább kiforrottnak és precízen megrendezettnek. Az Elisabeth-et alakító leány is dicséretet érdemel, hiszen Pali Halálként igencsak megtépázta erős gesztusaival. Ezt a szerepet egyébként (Halál) Palira szabták. Tökéletesen érzi a karaktert, tudja, mennyi agresszivitás és mennyi érzelem kell ahhoz, hogy férfias, mégis ijesztő legyen a szerepben. A színpadkép is lenyűgöző volt a gomolygó füsttel, ami körülölelte például az Az már nem én lennéket éneklő Ódor Cintiát. Torokszorító érzés volt.
Sok tehetséges és lelkes fiatalt láthattunk tehát a Vörösmarty Színház színpadán. A résztvevők nagy része még nem szerepelt ilyen volumenű előadásban, ez mégsem szőtte át a produkciójukat. Nagyon jól szórakoztam és remélem fogjuk még látni ezeket a fiatalokat színpadon, hiszen számomra nyilvánvalóvá vált, többüknek igenis ott a helye a világot jelentő deszkákon.

Képek a főpróbáról
Képek a gáláról
Képek a fogadásról

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése